Televízió és agresszió
2000/12/20 08:00
1172 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Fordulópont című lap és Marcel Frydman könyvének bemutatója

TELEVÍZIÓ ÉS AGRESSZIÓ
1999. december 13.
Óbudai Társaskör


A Fordulópont című lap 1999-től jelenik meg. Szerkesztői programokat és könyvsorozatot szerveznek/szerkesztenek a gyermekekért, a gyermekekről, a gyermekeknek... Az első számot a televízió és a gyermek számos vitát és félelmet kiváltó viszonyának szentelték. S többek között Raschburg Jenő, Wekerdy Tamás, Dr. Vetró Ágnes írásait olvashatjuk a felnövekvő "televíziós nemzedék"-ről. A szerzők legsúlyosabb problémának nem is a képernyőn elharapózó erőszakot látják, hanem hogy csökkent a gyerekek ellenállása az ilyen hatásokkal szemben, s nem igen tudnak szelektálni a műsorok között.
Az Óbudai Társaskörben a Fordulópont mellett a szerkesztők bemutatták Marcel Frydman: című könyvét, s jelen volt maga a szerző is.
Marcel Frydman a belga Mons-Hainaut-i Egyetem professzora. A Televízió és agresszió című könyvében bemutatott médiaprogram több mint tíz évnyi kutatás eredményeinek összefoglalása.
Az utóbbi huszonöt év folyamán az erőszak mindenféle formájában igen jelentős felerősödést mutat, - irja a szerző. Az agresszív magatartás pedig a szociálpszichológia egyik kiemelt kutatási területévé vált. A televíziónézés általánossá válása szerte a világban számos vitát váltott ki, főként a fiatalokra gyakorolt hatását illetően. Felmerült a kérdés, hogy mennyire módosítja a szabadidő eltöltésének mikéntjét, nem zavarja-e meg a családi életet, a személyiséget. S a televíziós erőszak növekedése mennyire befolyásolja a gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél egyaránt megfigyelhető agresszivitás-növekedést. Sajnos nem egy példa volt rá, hogy a serdülők utánozták a képernyőn látott bűncselekményt - sokszor súlyos következményekkel.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, - írja a professzor, hogy a műsorkészítőknek olyan programot kell összeállítaniuk, amelyek valószínűleg érdekelni fogják a nézőt. S hogy elkerüljék a közhelyekkel operáló unalmas műsorokat, nos ehhez a legegyszerűbb és legolcsóbb 'fűszer' az erőszak. Így érik el, hogy ne essen vissza a nézettségi szint, és növekedjen a reklámbevétel. Felesleges tehát abban reménykednünk, hogy a progamok minősége javulni fog, netán csökken a képen látható erőszak.
Mivel a fiatal néző nem tudja elkerülni a televíziós erőszakot, fel kell őt készíteni a látványra. A 'katarzis-hipotézis' elméletét, miszerint az erőszak látványa hozzásegíti a nézőt a saját agresszivitásától való megszabaduláshoz - végülis nem erősítette meg a tudomány. A fiatalokat csak egy olyan oktatóprogram keretében lehet felkészíteni a médiaerőszak kezelésére, amely megtanítja nekik a média üzeneteinek helyes értelmezését. Az iskolai oktatás egyik alapvető feladata, hogy az információ-fogadás területén önállóságra nevelje a fiatalokat. S természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a médiát sem. Ma, amikor az információáramlás jórészt vizuális illetve audiovizuális, az iskola sajnos messze nem ad elég teret az ilyen fajta kommunikáció oktatására. Ezért aztán nem is csoda, hogy a fiatal általában passzív, kiszolgáltatott és manipulálható a képernyő előtt.
Azok a kutatások, amelyeket a reklám jelenségének, azon belül is a tudat alatt történő manipulációnak szenteltünk, - irja Friedman, ugyanazokra a megállapításokra vezettek: a néző rendkívül befolyásolható a technikai médiumok által. Túl sok felnőtt hiszi azt, hogy egy adott hír megfelel a valóságnak, csak azért, mert az újság közölte vagy a televízióban bemondták. A fiataloknak meg kell tanítani, hogy a média a valóságról csak szelektált, hiányos, torz képet ad, amely általában nem pártatlan.
Kitűzött céljaink között szerepel, írja Friedman - a média által közvetített információ értelmezése, a képek dekódolására való képesség átadása. Mindezt egészen kicsi korban kellene kezdeni - hangsúlyozza a szerző - egy olyan nevelési program keretében, melynek köszönhetően a tanuló képes lesz akár vitatni vagy cáfolni is a média által közvetített információkat. Amint megtanítjuk arra, hogy elemezze a dokumentumokat, hogy aktív és éber legyen, és kérdéseket tegyen fel a képi retorikára, s az alkalmazott technikára vonatkozóan, minden bizonnyal ura tud maradni a folyamatoknak.
Ezekhez az elképzelésekhez szervesen illeszkednek azok a kifejlesztendő képességek, amelyek lehetővé teszik a gyerek számára az audiovizuális médiumokkal való önkifejezést.
A médiaoktatás, mely nálunk már a NAT részét képezi, Belgiumban - ez Frydman professzor előadásából kiderült - még csak kísérleti stádiumban van. 5 évvel ezelőtt létrejött egy Médianevelési Tanács, s ez összeállított egy programot, mely szeptembertől része lesz az oktatásnak. Belgiumban egyébként 3 központ is létezik, ahol médiatanárokat képeznek.