A szuperhősökre való igényünk
2014/07/03 15:17
600 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Igaz a közhely, hogy a hősök kora lejárt? Ha igen, mégis mi az oka annak, hogy szuperhősök tömegei kavarognak körülöttünk a médiában – már ha észrevesszük őket?

Két fiatal – bár jelentős előzményekkel rendelkező – műfajnak, a képregénynek és a filmnek is van „szuperhősös” ága. A huszadik században, a tömegkommunikáció egyre jelentősebb térhódításának köszönhetően rengetegen megismerték ezeket a figurákat, akik mindenféle különleges, sokszor emberfeletti tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeznek, és időről időre megmentik a világot a legkülönbözőbb veszedelmektől. Ha csak az utóbbi évtized Marvel-filmjeinek (amelyek közé például az X-men-, a Vasember-sorozat, vagy az Amerika kapitány is tartozik) népszerűségére gondolunk is, szembetűnő, hogy az emberek egy nagy tömegének mennyire szüksége van arra, hogy repülni, különleges gépeket alkotni, láthatatlanná válni, teleportálni stb. képes hőseivel újra és újra találkozzon.

hospng

Hőseszmény és azonosulás

A jelenség nem új. Ha csak a nyugati jellegű civilizációt nézzük, több olyan korszakot is említhetünk, amikor a hősiesség eszménye kulcsszerepet játszott az emberek gondolkodásában. Homérosz Akhilleusza a rövid, de halhatatlanná tevő hősi életet választja a családi nyugalom helyett (amelyet a hírnevet korántsem megvető Odüsszeusz már sokkal többre értékel). A középkor jellegzetes műfaja, a lovageposz szintén olyan figurákat állított a cselekmény középpontjába, akiknek tettei példaértékűek voltak egy egész társadalmi réteg számára. Korunkban a hősiesség már nem képvisel ennyire fontos értéket, az emberek inkább a saját boldogulásukra, esetleg kisebb-nagyobb csoportjaikban betöltött szerepükre koncentrálnak – anélkül azonban, hogy emberfeletti ideálok lebegnének a szemük előtt. Amikor tehát beülünk a moziba egy Batmanre vagy egy Pókemberre, pusztán szórakozni kívánunk, nem pedig magatartásmintákat gyűjteni?

Játékból

Az ember szereti átadni magát a mesének. Ez is csak játék: tudjuk, hogy amit látunk-hallunk, nem a valóság, betartjuk a szabályokat, a kereteket, és ezeken belül kalandozunk egy kicsit egy alternatív világban. De tagadhatatlan az is, hogy elégedettséggel tölt el, ha kedvenc, jól felépített hősünk győzelmet arat. Csillog a szemünk a Bosszúállók speciális effektusai és élethű (!) technikai megoldásai láttán, miközben a Gonosz legyőzését valahol belül nagyon is valóságosan éljük meg. Kell, hogy a világrend időről időre hatalmasat boruljon, és aztán heroikus küzdelmek árán álljon helyre.

Én vagyok...

Mintha a sokunk által elfogadott világrend nem düledezne folyamatosan a valóságban is. Vajon az X-men-füzetek lapozgatása menekülés a valós problémák elől a megalkotott problémák világába, amelyekben azonban bízhatunk a megoldásban? A Marvel, a DC Comics vagy éppen a Hollywood által kínált illúziót használjuk szemellenzőül, hogy saját problémáinktól időlegesen megszabaduljunk? Lehet; de gondoljunk arra is, hogy ezek a különleges univerzumok elsősorban rólunk szólnak; pontosabban legemberibb tulajdonságainkról, vágyainkról. Sokan emlékszünk Tony Stark emblematikus mondatára: „Én..., én vagyok Vasember”.

Ez a kijelentés persze többféle szempontból is értelmezhető, mi most a film befogadója nézőpontját vizsgáljuk. Stark szavait akár a mozinézők is mondhatnák; ők ugyanis, egyenként és kollektíve, azonosulnak ezzel a különc figurával, ezzel a géniusszal, milliárdossal, playboyjal és emberbaráttal, ahogy másutt önmagát jellemzi hősünk. Bizony modellkövetésről van szó, akarva-akaratlanul, bevallva vagy letagadva. Én vagyok Batman; én vagyok Thor; én vagyok Wolverine. A film- és képregénygyártók tálcán kínálják a szerepeket. Kérdés persze, hogy mindez jó-e nekünk – szerencsére a mindenképpen sommás válaszadást többféleképpen megkerülhetjük. Például úgy, hogy az általános tételre hivatkozunk: minden arányérzék kérdése.

Ha képesek vagyunk betartani a játékszabályokat, ha nem éberálmodjuk magunkat szuperhősnek, miközben baráti körünk konfliktusaival foglalkozunk; ha máshogy is képesek vagyunk szórakoztatni magunkat – akkor talán aggodalomra sincsen semmi ok.

További érdekes oldalak:

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.