Az Anna Karenina filmen és színpadon – egyszerre
2013/10/21 11:40
1356 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az Anna Kareninát szereti a mozivászon. Több tucatnyi filmelőzmény után 2012-ben újra adaptáció készült belőle, amely izgalmas új értelmezési lehetőségekre ad alkalmat.

Karakterkarrier

Egy regény időtlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy időről időre filmet készítenek belőle. Lev Tolsztoj Anna Karenina című nagyregénye hálás alapanyag, amennyiben nagyon sokféle filmes megvalósítási lehetőség potenciálját hordja magában, ám kemény dió is, amikor a regény hatásmechanizmusát kellene a vászonra átültetni. A feladatnak azonban a filmtörténeti kezdetektől máig sokan nekifutottak. Az International Movie Database (IMDb) adatai szerint az első Anna Karenina-film egy 1911-es orosz némafilm, amelyet több mint harminc feldolgozás követ, amelyek között sorozatok is találhatók. A címszereplő színésznők is sokatmondók; csak négy példa álljon itt: 1935-ben Greta Garbo játszotta Anna szerepét, 1948-ban az Elfújta a szélből ismerős Vivien Leigh, 1997-ben Sophie Marceau, 2012-ben pedig Keira Knightley. Mindannyian saját koruk ünnepelt dívái, szépségeszményei, mintegy hangsúlyozván, mennyire fontos szerep Anna Karenináé, illetve mennyire nem képes elavulni az ismert történet.

A következőkben csak a korban hozzánk legközelebbi feldolgozásról lesz szó, amelyet Joe Wright rendezett, és amelyhez Tom Stoppard írt forgatókönyvet; a főbb szerepekben pedig tehát Keira Knightley-t (Anna), Jude Law-t (Karenin), Aaron Taylor-Johnson-t (Vronszkij), Domhnall Gleeson-t (Levin) és Alicia Vikander-t (Kitty) láthatjuk. Szorosan vett filmkritika helyett a cikk inkább a film néhány izgalmas jellemzőjén kíván meditálni (noha tisztában vagyunk vele, hogy egy közel sem tökéletes alkotással van dolgunk, sőt vannak zavaró hibái is a filmnek).

Színház és dinamika

Kétségtelenül nehéz feladat egy hosszú regényt emészthető hosszúságú filmbe „kényszeríteni”, és elhelyezni benne a megfelelő hangsúlyokat. Wright filmje az időbeli kötöttségek (két óra) mellett beiktatott egy másikat is: a színpadi díszletekét. A film „színpadosítása” nem új találmány (gondolhatunk például Lars von Trier Dogville című filmjének izgalmas üresszínpad-megoldásaira), de ebben a filmben a különleges vizuális hatás mellett van még egy fontos szerepe a színházi díszletkavalkádnak; tudniillik metaforikus. Utalhat ugyanis a filmben megjelenített emberi kapcsolatok színpadiasságára, megjátszottságára. A moszkvai, pétervári szalonok, bálok, operaelőadások közönsége gondosan felépített szerepeket mutat egymás felé, a színfalak mögött pedig már legkevésbé sem az erkölcsösség az úr. A színház intézményesíti ezt a különös rendet, amelyet az intrika ugyanúgy mételyez, mint a nem kívánt, de megkövetelt társadalmi szerepekből való kitörési vágy. Az egyik legbravúrosabb megoldás Oblonszkij hivatalának szinkronpecsételői, akik között a nagyvilági és életvidám herceg jár-kel, és alkalmasint megcsalja a feleségét, szinte kötelezően, lendületből. Lendületesen cserélődnek a helyszínek is a moszkvai jelenetekben, láthatatlan kellékesek rendezik át a játékteret időről időre, és a szereplők mozgása, tánca egy pillanatra sem áll meg. A filmnek ezen a részén sodor magával a dinamika, amely szinte észrevétlenül közelíti egymáshoz Annát és Vronszkijt.

anna-karenina-2012

A színház hiánya újabb illúzió

A színpadi jelleg azonban megváltozik a cselekmény néhány hangsúlyos pontján, méghozzá Levinhez köthetően. Levin amúgy sem érzi jól magát a társadalmi színjátékban: miután kosarat kapott Kittytől, a zsinórpadlás szimbolizálta utcára vetődik, és itt találkozik Nyikolajjal, alkoholista bátyjával. A lelki nyomortól menekül, amikor haladó gondolkodó földesúrként beáll kaszálni jobbágyai közé a szántóföldre, amely azonban csak egy újabb illúzió: a búzaföldek aranyszínben úsznak, a kaszák egyszerre suhognak (ezzel is emlékeztetve a hivatali pecsételőkre), az idill szinte földöntúli és végtelenül törékeny. Levin számára csak Kitty szerelme jelenthet megnyugvást: talán ő is erre eszmél akkor a boglya tetején, amikor Kitty kocsija keresztülvág az illúzió mezőin.

A természeti táj Levinen kívül még Annának és Vronszkijnak is megadatik, de csak egy nagyon rövid időre: az idill az ő számukra is törékeny, és elillanásával újra színes falak között találják magukat, ahonnan már nincs menekvés; illetve van, egy utolsó, de onnan már, a sínekről nincs visszaút.

Tömegkulturális termék

Van tehát néhány olyan új értelmezési szempont, amelyet éppen ez a film teremt meg az Anna Karenina-univerzum számára. Miközben pedig új értelmezéseket, illusztrációkat ad, egyszersmind transzponálja a történetet a magas irodalom Parnasszusáról a tömegkultúra játszóterére. Nem vonatkoztathatunk el a ténytől, hogy éppen milyen színészek játsszák a film szerepeit. Akár kosztümös filmről van szó, akár szokatlan, új megoldásokat alkalmaz, a színészek kijelölnek a műnek egy olyan értelmezési tartományt is, amelybe a színészek által játszott más filmek is ugyanúgy beletartoznak, mint a színészek által képviselt értékek. Jelen esetben Keira Knightley kapcsán például eszünkbe juthat a Karib-tenger kalózai, Jude Law kapcsán a Sherlock Holmes, és a cikk elején említett filmek színészei is hasonlóképpen „motiváltak”. Fontos látni, hogy az Anna Karenina a film révén vált a tömegkultúra részévé, és ismertette meg a történetet egy a könyvolvasókénál jóval szélesebb közönséggel.

További érdekes oldalak:

A cikkben említett filmek a Port.hu-n:
2012 
1997 
1948 
1935

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.