Az éjjeli csengő hamis hívása: Egy vidéki orvos, egy Kafka-anime
2013/07/04 14:42
1119 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Mi történik akkor, amikor a huszadik század eleji Közép-Európa szorongásteli prózaművészetét összeeresztjük a huszonegyedik századi eleji Japán szorongásteli animeművészetével? Koji Yamamura sajátos, a kafkai világot mégis híven illusztráló világot fest az Egy falusi orvos (eredetileg: Kafuka: Inaka isha; A Country Doctor) című rövidfilmjében.

koji-yamamura

Hatások

Ha Franz Kafka részletes hatástörténetéről könyv készülne, rendkívül vaskos kötettel lenne dolgunk; ráadásul talán nem is lenne érdemes hagyományos könyvalakban megjelentetni, hiszen egy folyamatosan bővülő anyagról van szó. A prágai író közvetlen hatása kimutatható többek között olyan nagy alkotók, mint Jorge Luis Borges, Albert Camus vagy Jean-Paul Sartre munkásságában, de közvetetten ide tartozhat még a sokszor Kafkáéhoz rokonítható atmoszférát teremtő George Orwell is. Orson Welles 1962-ben filmre vitte A pert, 1991-ben pedig Jeremy Irons főszereplésével készült életrajzi-fikcionális ihletésű film Kafkáról; és a filmek listáját is hosszan lehetne még folytatni. Legutóbb 2007-ben készült Kafka-művet feldolgozó film: Koji Jamamura japán animációsfilm-készítő az Egy falusi orvos című novellát dolgozta fel 20 perces rövidfilmjével, amellyel több díjat is nyert, többek között a 2007-es Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztivál nagydíját a „Legjobb Független Rövid Animáció” kategóriában.

A japán animációsfilm-művészettől egyáltalán nem állnak messze a kafkai univerzum egyes elemei. A nyugtalansággal, szorongással, apokaliptikus víziókkal akkor kezdtek igazán telítődni a japán rajzfilmek, amikor az országot történelmük legnagyobb traumája érte 1945-ben, a hirosimai és a nagaszaki atomrobbantás következményeként. Sokan úgy gondolják, hogy a japán animék sötét világa, de még a látszólag felhőtlenebb darabok érthetetlen árnyfoltjai is azóta folyamatosan a világháborús trauma feldolgozásához járulnak hozzá.

Egy rémálom – megjelenítve

Kafka 1917-ben megjelent novellája egy téli estén játszódó álomszerű történet. Arra a közhelyszerű alaphelyzetre épül, hogy a járási orvost beteghez riasztják egy tíz mérföldre lévő házhoz. Közben tombol a hóvihar, az orvos lova kimúlt a hidegtől és a végkimerüléstől, azonban érkezik egy váratlan és valószínűtlen segítség: a disznóólból kimászik egy istállószolga, és az alacsony tákolmányból előhív („Hahó, bátyám, hahó, húgom!”) két fekete lovat, amelyek mintha a pokolból bukkannának fel az ördög hívására. Az istállószolga, ez a diabolikus figura gyakorlatilag az idős orvos fiatal leányszolgálójáért cserébe adja a lovakat, amelyek természetfeletti sebességgel repítik a doktort a beteghez. Itt aztán hiába állapítja meg, hogy a beteg fiúnak kutya baja, a családi – társadalmi – nyomás mégis arra kényszeríti, hogy felismerjen valamilyen kórságot; és valóban: a fiú csípőjénél tenyérnyi, gyógyíthatatlan seb tátong. Az álomi képben a lovak fejüket bedugják a szobába, és felnyerítenek, az orvost az emberek meztelenre vetkőztetik, és a beteg mellé helyezik, hogy önmagát adja a fiú gyógyulásáért; így kerül az orvos groteszkül intim viszonyba vizsgálandó tárgyával, amely szituációban ő ugyanolyan gyámolításra szorul, mint amilyet elvárnak tőle.

Koji Yamamura animációja érzékletesen adja vissza az álomszerű történéseket: remegő, torz lencsén át mutatott eltorzult testű figurákat szerepeltet pasztellhatású, statikus hátterek előtt, miközben szinte betűhíven ábrázolja a jeleneteket. Különös hatással járulnak hozzá az összképhez a japán nyelvű szövegek és az énekek, amelyek – egy európai nézőnek legalábbis – különös idegenségérzéssel telítik a kompozíciót.

Komoly játék

A rövid animációs film hatásához hozzátartozik az is, hogy többféle előzetes elvárást provokál. Rajzfilmet nézünk, amelyhez inkább a játékosságot, a dinamizmust, a humort, a sok színt asszociáljuk, nem pedig a sokrétegű elemezhetőséget, az összemosódó alakokat, és végképp nem a szorongást. Az iskolában ritkán találkozunk nem a nyugati világba tartozó kulturális információval, és ha ez mégis megtörténik, a szemlélt tárgyat egyből el is tudjuk távolítani magunktól, mondván: egzotikus, vagyis idegenségében vonzó. Koji Yamamura filmjével más a helyzet: egy európai, ismerős helyzetet helyez japán kontextusba, de egyszersmind a távol-keleti helyzetet is nyugati kontextusba foglalja (itt az „európai”, és a „nyugati” kifejezések az európai gyökerű nyugati kultúrára vonatkoznak). Vegyíti tehát az ismerőst az ismeretlennel, illetve a számunkra könnyedebb témákhoz tartozó kifejezőeszköznek vélt rajzot az olvasati mélyrétegekkel. Remek példa arra, hogyan válhat komollyá egy „rajzjáték”, illetve arra, hogy az animáció lektűrje mellett létezik az animáció „szépirodalma” is.

További érdekes oldalak

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.