Az ornamentika művészete
2014/07/02 15:22
1773 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A művészettörténet nagy korszakait áttekintő sorozat harmincharmadik része mutatja be a szecesszió képzőművészetét. A lexikális ismeretek összegyűjtése elsősorban a tematikus, rendszerező ismétlést segíti, amire akár az adott témakör végén, akár a tanév végén sort keríthetünk. Minden esetben törekszünk arra, hogy az anyaggyűjtést segítendő a témához kapcsolódó, a Sulinet Tudásbázisban megjelent tananyagokat összegyűjtsük, ezeket a megadott linkek segítségével éri el az olvasó.

Tér és idő

A XIX-XX. század fordulójának legelterjedtebb iránya a szecesszió volt, s részben egymástól függetlenül, részben egymást inspirálva csaknem egy időben alakult ki számos országban. Az új stílus Európa különböző országaiban más-más nevet kapott. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén szecessziónak nevezzük, a németeknél "fiatal stílus" (Jugendstil), a franciáknál "új művészet" (art nouveau), a spanyoloknál "virágos stílus" stb. Bár mindegyik név egy-egy lényegi vonásra utal, az eltérő elnevezés érzékelteti azt is, hogy nem pontosan ugyanazt jelentette a különböző társadalmi és gazdasági helyzetű és igen eltérő nemzeti sajátságokkal rendelkező országokban ez a stílus.

Általános jellemzők

A szecesszió egyetemes stílustörekvés, van építészete és iparművészete is, ellentétben a szimbolizmussal vagy impresszionizmussal. A szecesszió vágya a homogén stílus megteremtése volt. Ha nem is teljes mértékig, célját megvalósította.

A szecessziót egyrészt az ipari civilizáció elleni fellépésnek tekinthetjük, melynek esztétikája a szimbolizmus gondolatvilágában gyökerezik, másrészt a természet formavilágához való közeledésnek. Ugyanakkor arra is törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. A természetben keresi tehát a szimbólumait; az akadémizmus és a historizáló eklektika mesterkéltségével szemben felszabadulást akart hozni az élet és az őszinteség nevében.

450px-Parc_gueell_1 Gaudí: Güell park

A szecesszió építészete

A századforduló építészete a historizmus és a kifejlett polgári építészet XX. századi formája, az ún. funkcionalizmus közötti átmenet, ami a történelmi formák tagadásával kezdődik. Az építészek az addig használt formák helyett a természethez és a nép hagyományos tárgyalkotó művészetéhez fordultak. Elvették a történelmi oszloprendet, a boltozatot, s helyettük az üveg, a kerámia, a vas, a vasbeton tulajdonságainak megfelelő formákat kerestek.

400px-Sagrada2 Gaudí: Sagrada Família

Az új természeti, növényi eredetű ornamentika segítségével a szabadságot is igyekeztek demonstrálni. Mint minden erős próbálkozásnak, ennek is akadtak vadhajtásai, pl. a patkó alakú ablak funkcionalitása megkérdőjelezhető, ahogy a fantasztikus hajlatokkal megformált párkányok, bizarr oromzatok, függőleges és vízszintes irányban homorúvá és domborúvá, hullámossá hajlított falsíkok is túlzásnak tűnhetnek praktikus szemmel nézve. A felszabadult tobzódás mögött azonban óriási erők dolgoznak, hiszen a történeti kánontól való megszabadulás a tét. A szecesszió tehát kerülte a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes, szabadon áramló formákat kedvelte, egyben viszont a tömegtermelés személytelensége ellen is tiltakozott. Hitt az egyéniség teljes értékű kifejtésére lehetőséget nyújtó kézműves munkában, annak értékteremtő erejében.

800px-Otto_Wagner_Vienna_June_2006_011 Otto Wagner: Az ún. Majolika-ház Bécsben

Festészet

Ezt a képzőművészeti ágat is a növényi ornamentika, a díszítő jellegű stilizáltság, a dekorativitás jellemzi. A választott témák erősen allegorikusak, a szimbólumok gyakran erotikusak. Kedvelik a légies, megnyúlt figurákat, a kontúrozott felületeket.

599px-Gustav_Klimt_046 Klimt: Adéle Bloch-Bauer

A grafika új ága válik nagyon jelentőssé a korszakban, mégpedig a plakátművészet. A legjelentősebb festők is készítettek plakátokat (pl. Toulouse-Lautrec).

414px-Henri_de_Toulouse-Lautrec_049

Iparművészet

A szecesszióra leginkább az iparművészet látványos fejlődése a jellemző, az emberek hétköznapi életének részévé akarták tenni az új szemlélet ihlette tárgyakat. Az anyagok tulajdonságait akarták a megmunkálással végsőkig kiemelni. S bár a szecesszióra jellemző az eredetiség, az ősi keresése, ambivalens voltát jól érzékelteti a túlfinomultságra, az érzékiségre, a kétértelműségre és a dekadenciára való hajlam is. Ezért kedvelték a gyöngyházat, az opált, az áttetszőt, a színjátszót, a tejszerűt és a ködöst, mindenfajta homályosságot, a disszonáns színeket, a mérges tónusokat, és ennek a gondolkodásmódnak tudható be a tünékeny dolgok, a felhők, a tengerhab, a lepkék és szitakötők, a virágok, a kacskaringós szalagok és a kavargó füst kultusza is.

Tifftree Louis Comfort Tiffany: Az élet fája

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.