Az Országház építésének története
Kulin Borbála
2004/10/21 14:18
31021 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ma már el sem tudjuk képzelni a Duna-partot nélküle, pedig "csak" száz éve ékesíti teljes pompájában a fővárost. Hogyan született, miért épp ilyen lett és milyen lehetett volna az ország háza? A cikk az Országház megszületésének történetét mutatja be, a tervektől a megvalósulásig.

Az ötlet megszületik

Az Országház felépítésének ötlete először a 19. század első felében, az 1830. évi országgyűlésen merült fel konkrét javaslat formájában, ám majd' egy évtizedet kellett várni az első lépésekre. Ezalatt az idő alatt József nádor az előzetes tervek és a hozzávetőleges költségvetés kidolgozásán fáradozott, majd felkérte Pollack Mihályt, a kor egyik legkiemelkedőbb magyar építészét az épület megtervezésére, anélkül, hogy az épület helyét megjelölte volna.

A Pollack-féle elképzelés szerint így nézett volna ki a magyar parlament:
Az épületet a tőle megszokott klasszicista stílusban tervezte meg, melynek egyes elemei (homlokzatrajz, kápolna) az uralkodó stílust az akkoriban újra divatos firenzei reneszánsz palotaépítészet és a gótika jegyeivel vegyítették volna: a homlokzatrajz rusztikás-kváderes tagolása jellegzetes jegye volt a firenzei reneszánsz palotaépítészetnek. Pollack terve azonban feledésbe merült, mert az 1843/44. évi országgyűlés elvetette, mondván, hogy túlságosan nagy költségeket igényel a felépítése. Ugyanakkor a terv elvetésében közrejátszhatott az is, hogy jobbnak látták, ha nemzetközi pályázatot hirdetnek meg a tervek elkészítésére.

Tervek vetélkedése - avagy milyen lehetett volna a magyar Parlament

Az első pályázat - 1844

A pályázati kiírás 1844 nyarán jelent meg, s november végi határidővel várta a terveket a lipótvárosi Új piac területén (a mai Erzsébet téren) felépítendő Országházra. A tervek azonban hiába érkeztek. A következő országgyűlésen (1847/48) a forradalmi események sodrában nem jutott alkalom az elbírálásukra. A szabadságharc bukása után pedig elvesztette aktualitását az ügy. A számos, Európa jeles építészeitől beérkezett pályázat java része nyomtalanul eltűnt. Tudomásunk van Van der Nüll és Sicardsburg (félköríves stílus), A.R. Riegel (klasszicizáló terv), Wilhelm Stier (gótikus fantázia-építmény), Alois Piscl (klasszicista), Lemberg (3 kerek épület), Metzger és Feszl Frigyes (orientalizáló félköríves stílus) pályázati terveiről, de nem mindegyikük adta be végül a kész tervet.
Van der Nüll és Sicardsburg Országház-terve, 1844. Wilhelm Stier pályaterve

A második pályázat - 1882

Évtizedeket kellett várni az újabb pályázat kiírásáig. Bár a téma már az 1861. évi országgyűlésen újra napirendre került, egyelőre csak egy ideiglenes Képviselőház felépítésére írtak ki pályázatot, melynek elbírálása megint csak évekig halasztódott. Végül 1865-ben Ybl Miklós tervei alapján láttak neki a képviselőház felépítéséhez a Sándor utcában. A neoreneszánsz épület egészen 1902-ig, az új Országház átadásáig szolgált a törvényhozás helyéül.

1880-ban végre megszületett a döntés az állandó Országház építéséről: a pályázati kiírás felsorolja a szükséges helyiségeket, műszaki elvárásokat, az épület helyéül pedig a mai Országház helyét, a Kossuth teret (akkoriban Tömő tér), a Duna-partot jelöli meg. A pályázatra többek között az alábbi tervek érkeztek:

Hauszmann Alajos - "Patres conscripti" című pályázat - díjazott. A bíráló bizottság értékelte a tervrajz áttekinthetőségét.

Schickedanz Albert és Freud Vilmos - "Alkotmány II." című pályázat - díjazott. A legfelgyelmezettebbnek és legösszefogottabnak ítélt terv.

Otto Wagner és társai - "Scti. Stephani Regis" című pályázat - díjazott. Hibául rótták fel, hogy nem praktikus: a két üléstermet a hosszú épület két végére tervezte.

Fellner és Helmer - "Moriamur pro rege nostro" című pályázat. Hibája az elbírálók szerint, hogy a kupola szervetlenül nyúlik ki az épületből, és zaklatott hatást kelt az épület sziluettje.

Emil Förster - "Magyarország nem volt, hanem lesz" című pályázat. A terv hibája, hogy öt gyalogbejárót tervezett az alsó rakpartra, ami a megfelelő helyismeret hiányáról árulkodik.

Steindl Imre - "Alkotmány I." című pályázat - díjazott, végül a pályázat győztes terve.

Végleges döntés - vég nélküli viták

Steindl Imre terve sorsolás útján nyerte el az első helyet, ám mielőtt az építkezésbe fogtak volna, a Bizottság néhány változtatást eszközölt: gyakorlati szempontok miatt félemeletet iktattatott a földszint és az első emelet közé, s a homlokzati két főtorony és az üléstermek feletti 4-4 torony kupoláját hegyes sisakokra "cseréltette". A Parlamentet már épülése közben rengeteg kritika érte, az érdeklődés középpontjában állt. A Pester Lloyd és számos hírlap hasábjain gyakorta találhatunk vele foglalkozó írásokat, melyek elsősorban az épület neogótikus stílusával foglalkoznak. Legtöbben azt kifogásolják, hogy a gótikus stílus teljesen idegen a magyar nemzettől, mivel német jellegű, a katolikus miszticizmus terméke, és holt stílus lévén gátolja a képzőművészet fejlődését. A felfokozott érdeklődés és az erősen kritikus hozzáállás érthető, hiszen a magyar államiság és alkotmányosság szimbólumának szánt épületnél a stílus sem lehetett közömbös.Az érvvel szemben Steindl Imre így foglalt állást:

"Az egész épületet góthikus stílusban terveztem. A középkornak e remek stílusa... lelkesedést keltő tökéletes szépségeivel, magasba törekvő határozott formáival az anyagi világnak a szellemi világgal való összeköttetését legszebben jeleníti... Én az új országháznál új stílust nem akartam teremteni, mert kőbe alkalmazható építészeti formáink nemzeties jellegének nyoma sincs sehol s egy ilyen századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igen is arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be."

Tömeg, stílus és elhelyezés is szimbólumértékű volt tehát: az épület két hatalmas szárnya a felső- és az alsóháznak adott helyet, a történetiséget sugalló neogótikus stílustól idegen központi kupola a két ház egységét jelképezi, elhelyezésében pedig érvényesül a gyakori szempont: a törvényhozás az uralkodói palotával átellenben legyen. Budapesten az ugyan nehezen volt megoldható, lévén a királyi palota a budai Várban, de a pesti Duna-parton elhelyezkedő Országház a maga kupolás tömegével jó városépítészeti ellenpárját adja a budai Várpalotának. Az eredeti terv szerint az új Országház átadása az 1896. év, a millenniumi ünnepségek csúcspontja lett volna. Az pályázat határidejére beérkezett 19 terv elbírálása, az építkezés nehézségei és a módosítások azonban túllépték az időkeretet (és a tervezett költségvetés határait is), így az épület véglegesen, kívül-belül csak 1904-re készült el. A millenniumi ünnepségek alkalmával csupán a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket hozták be az épületbe. Ám a kész épület sem nyűgözött le egyhangúlag mindenkit, sőt:"Mert ha igaz, hogy az építészet megfagyott zene, akkor a mi országházunk a legkellemetlenebb kakofónia, amelyet valaha zenekarból, egy ügyetlen karmester kihozott."
(Bobula János, építész, Budapesti Építészeti Szemle)

"Hogy és mint lehetséges, hogy ugyanaz a Steindl Imre, ki ennek a parlamentnek dunai homlokzatát s gyönyörű kupoláját kieszelte, belekeveredhetett abba a példátlan, a más szavára el sem hihető, puszta leírásra elképzelhetetlen barbárságba, amit e parlament belső ornamentikája képvisel. Az ízléstelenség e gigászi voltához képest eltörpül minden egyéb kifogás az új Ház impraktikus volta s költséges építése ellen." (Ignotus, A Hét)

"Botrányos dolog, hogy az előcsarnokban, társalgókban, lépcsőcsarnokban éktelenkedő és papagáj színeitől kacérkodó apró, szobroknak nevezett figurák vannak. Ezeknek semmi helyük ott!" (Papp Zoltán, képviselő)

A 19 év alatt, 37 183 943 koronából épült Országháza a korabeli bírálatok ellenére ma már kétség kívül nemzeti büszkeségünk, s fővárosunk egyik legnagyobb, legfeltűnőbb, legszebb épülete.

Kislexikon

József nádor
Habsburg József Antal, a későbbi II. Lipót császárnak 1776-ban született fia, a "legmagyarabb" Habsburg a történelemben. A főherceg csak bátyja, Ferenc magyar királlyá koronázása után ismerkedett meg Pest-Budával, s teljesen elbűvölte őt a város. Helytartói kinevezése, 1795 után diadalkapun át vonult be Budára. Egy évvel később a pozsonyi országgyűlésen a rendek közfelkiáltással nádorrá választották. Feleségével, Alexandra Pavlovnával, Nagy Katalin cárnő unokájával Budán rendezte be rezidenciáját. Nádorként állandóan Magyarországon tartózkodott, és megtanulta a nyelvünket. Támogatott és felkarolt számos haladó kezdeményezést (Magyar Gazdasági Egylet, Kisfaludy Társaság, Tudós Társaság, Természettudományi Társaság, Vakok Intézete, Ludoviceum). Alcsúton mintagazdaságot rendezett be, és szorgalmazta a műszaki oktatás első magyarországi intézményének, az Ipartanodának a felállítását (később róla nevezeték el a Műegyetemet). Műszaki érdeklődésének bizonyítéka a Gellért-hegyi egyetemi csillagda, a kőbányai próbavasút, a Lánchíd, a Pest és Vác közötti vasút ügyének felkarolása, valamint együttműködése Széchenyi Istvánnal. Fontos szerepe volt Pest-Buda fejlesztésében, a Lipótváros kiépítésében, a Szépítési Bizottmány megalakításában, a Nemzeti Múzeum felépítésében és a klasszicista építészet felvirágoztatásában. Épített és építtetett, támogatta az új kezdeményezéseket: ő volt a Kereskedelmi Bank első részvényjegyzője. Bőkezű mecénásként is számon tartjuk.
Pollack Mihály
Bécs, 1773. aug. 30. - Pest, 1855. jan. 5. Építész, a magyar klasszicista építészet legnagyobb mestere. Bővebben itt olvashatsz róla: http://magyarok.sulinet.hu/nagymagyarok/legismertebb/pollack.html
Rusztikás-kváderes
Kváderkő: hasáb alakúra faragott szabályos építőkő, amelynek felülete a homlokzat síkján látható marad. Rusztika: faragatlan terméskő.
Sicardsburg
Ágoston, osztrák építész, szül. Bécsben 1813 dec. 6., megh. Weidlingben (Bécs mellett). 1868 jún. 11-én. 1844. tanár a bécsi akadémián; Van der Nüll Edével építette Bécsben az arzenált, az operaházat stb.
Feszl Frigyes
(1821-1884) Építész, festő- és grafikusművész. Pesti céhes képzés után 1839-től a müncheni képzőművészeti akadémián tanult. Itthon előbb Gerster Károllyal és Kauser Lipóttal együtt fogott nagyobb vállalkozásokba, majd 1854-től egyedül tevékenykedett. 1855-ben részt vett a bécsi Votivkirche tervpályázatán. A pesti Kálvin téri templom gótizáló síremléke és a vízivárosi Kapucinus-templom és zárda mellett szállodák építésére is vállalkozott. Főműve az 1859-1865 között felépült új pesti Vigadó. Olvashatsz még róla a http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/23het/muvtori/muvtori23.html oldalon, a magyar romantika építészetéről szóló, átfogó írásban.
Ybl Miklós
(Székesfehérvár, 1814. ápr. 6. - Bp., 1891. jan. 22.) építész A bécsi polytechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól Koth Henrik irodájában dolgozott. 1840-től a müncheni akadémián, majd Itáliában képezte tovább magát Hazatérve Pollack Mihály fiával, Ágosttal társuk; közösen építették át gr. Batthyány Lajos ikervári kastélyát, majd Károlyi György és Ede megbízásából építette azok fóti és radványi kastélyát, a kaplonyi és fóti templomot. Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus román stílus képviselői (fóti r. k. templom, bp.-i lovarda, a Múzeum krt. 7. sz. alatti ún. Unger-ház stb.). Bár a román formákkal később sem szakított (Bakáts téri templom; 1865 - 70), második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtésének kérdése foglalkoztatta. Művészete korai és érettebb szakaszában egyaránt kiváló neoreneszánsz stílusú alkotásokat hozott létre a Budai Takarékpénztár épülete, Puskin utcai mágnáspaloták, a Bródy Sándor utcai régi Országház, ma Olasz Kultúrintézet, Bankpalota az Egyetem és Reáltanoda u. sarkán stb.). Nagy jelentőségű középítkezései szinte meghatározói voltak Budapest városképének. Olvashatsz még róla a http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/23het/muvtori/muvtori23.html oldalon, a magyar romantika építészetéről szóló, átfogó írásban.
Hauszmann Alajos
(1847-1926) a századforduló legelismertebb hazai mestere. Műegyetemi professzorként igen jelentős oktatói tevékenységet fejtett ki. Mint vállalkozó nagy létszámú irodát tartott fenn, s ott építészek egész nemzedéke nevelődött fel mellette. Kezdetben a kortársak többségéhez hasonlóan neoreneszánsz stílusban dolgozott.
A kilencvenes évek elejétől - millennium idejének pompaigényét kiszolgálva - áttért a sokkal gazdagabb hatású, látványosabb neobarokkra. Így épült a főművei között számon tartott Igazságügyi palota (a Kúria, ma Néprajzi Múzeum) az Országház téren, s így építette ki a budai Várban a Királyi palota együttesét.
Később a stílusa kissé leegyszerűsödött. Anélkül, hogy a barokk jellegű plasztikus formálást elhagyta volna, megpróbált közeledni az akkor bontakozó modern építészet tárgyilagosabb szemléletmódjához s azzal együtt a szecesszióhoz is. Ennek a kevert stílusú késői korszaknak jellegzetes műve s egyben Hauszmann utolsó nagy alkotása a Műegyetem központi épülete.
Schikedanz Albert
(1846-1915); Karlsruhéban és Bécsben tanult, majd Budapesten Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós irodájában dolgozott. Első sikere a pályázat útján elnyert Batthyány-síremlék. Fő művei közé tartozik a Műcsarnok és Szépművészeti Múzeum épülete (1900-1906), és a Millenniumi emlékmű architektúrája. 1880 és 1902 között az Iparművészeti Iskola tanára volt. Festőként 1880-tól állított ki.
Otto Wagner
A bécsi jugendstilépitészet mestere 1841. Július 13-án született egy jegyző fiaként Penzingben. Tanulmányai melett Siccardsburg munkáival ismerkedik és van der Nüllel kapcsolatba lép. Később többek között Theophil Hansennek dolgozik. 1864ben Otto Wagnert professzorrá és főépitéssze nevezik ki. 1899-ben belép a bécsi szecesszióba, melyet 1905-ben Klimttel, Hoffmannal és Moserral együtt el is hagy.
Munkái közé tartozik a városi vasút, a bécsi postahivatal és a "Am Steinhof" templom.
1918. Április 11-én Bécsben hal meg.
Steindl Imre
(Pest, 1839. okt. 29. - Bp., 1902. aug. 31.): építész, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1898). Tanulmányait a budai műegyetemen 1859-ben és a bécsi képzőművészeti akadémián végezte.1870-től tanár a budai műegyetemen. Eklektikus művész, kinek érdeklődése előbb a reneszánsz, utóbb a gótika formavilága felé fordult. Főbb művei: a bp.-i új városháza (1870 - 72, Váci u. 62 - 64.), a Múzeum körúti egy.-i épület (1880 - 83), a bp.-i, Rózsák tere plébánia templom (1897 - 1900) s mindenekelőtt a neogótikus Országház (1884 - 1904), mely az angol gótikát és részben barokk elemeket ötvöző kialakításával egyedi jellegével a korabeli parlamentépületek kiemelkedő példája. Több műemlék restaurálása is fűződik nevéhez, így a vajdahunyadi váré (1870 - 74). a szegedi ferences templomé (1876), a kassai székesegyházé (1877) stb. Olvashatsz még róla a http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/23het/muvtori/muvtori23.html oldalon, a magyar romantika építészetéről szóló, átfogó írásban.
ephemer
görög eredetű szó, jelentése: gyorsan elmúló, kérészéletű.

Irodalom

  • Csorba László-Sisa József-Szalay Zoltán: Az Országház

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.