Dokumentumfilmek: nézőpont és valóság
2013/12/04 08:00
807 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A valóságot ábrázolják, de egy bizonyos nézőpontból. Mennyire tárgyilagosak a dokumentumfilmek? 

Objektív?

A dokumentumfilmeket az különbözteti meg az egyéb filmektől, hogy a valóságot ábrázolják, tehát nem kitalált történetek, nem valakinek az agyszüleményei – általában valami ilyesmit gondolunk a címben is szereplő filmtípus meghatározásakor. Az efféle kompozíciók tényekre, dokumentumokra épülnek, és objekívan, részrehajlás nélkül, „dokumentarista jelleggel” közelítenek tárgyukhoz: amikor ezt a tételt megfogalmazzuk, tartsuk szem előtt, hogy nem leíró, hanem előíró módon szólunk a dokumentumfilmekről; arról beszélünk, mi az eszmény, amelyhez ezeknek a műveknek közelíteniük kell.

A dokumentumfilmek ugyanis korántsem mentesek készítőik nézőpontjától, hátterétől, véleményétől. A valóságot ábrázolják ugyan, de egy markáns szűrőn keresztül. Ezen filmek értelmezhetőségében legalább olyan fontos szerepet játszik a rendező, mint például egy történelmi filmdráma, egy katasztrófafilm vagy egy regényadaptáció kapcsán.

A kamera hatalma

A filmművészet E/1-e a kamera által vetített kép. Ez az a markáns nézőpont, ami befogadó figyelmét irányítja – rá valamire, vagy éppen el valamiről. Természetes, hogy a dokumentumfilmes nem mutathat meg mindent a vizsgált jelenségről (még a saját szemszögéből sem): befogadhatósági, anyagi és időkorlátok is kötik a kompozíciót. A Bennfentesek (Inside Job, rendezte: Charles Ferguson) című 2010-es dokumentumfilm a 2008-ban kitörő gazdasági válság okait és következményeit taglalja. Az első percekben a film Izlandra, a rejkjaviki szituációra koncentrál, ahol a három nagy állami bank privatizációja kapcsán az ország villámgyorsan eladósodott; az „Izland-fejezet” mintegy prológusként szolgál a film további részeihez, melyek ezután főként az Egyesült Államokra koncentrál, ahol (egy interjúalany szerint) valami hasonló zajlott le, csak nagyban, és ez az egész világra hatást gyakorolt. Az izlandi képek után éles vágással New York felett repülünk, háttérzeneként Peter Gabriel Big Time című kapcsolódó témájú száma szól, és mind a feliratok, mind a képek egy amerikai film hangulatát idézik. Izland az egzotikus példa, egy modell a most következő dolgokhoz, sugallja a kamera, majd úgy folytatja, hogy mutat valami nagyon ismerős képet, amelyben akkor is otthon érezzük magunkat, ha nem vagyunk amerikaiak – a filmet végignézve mindez igen ironikusan hathat. Ha azonban iróniát tapasztalunk, többé nem lehetünk biztosak a pártatlan objektivitásban: Charles Fergusonnak véleménye van „erről az egészről”, és lépten-nyomon kifejezésre juttatja, megszólít minket, nézőket, ránk hagyva a válasz felelősségét.

sugar1

Dokumentumfilm, amelyet végigizgulunk

Amikor egy természetfilmet nézünk, elgyönyörködhetünk a szép és merész felvételeken, sőt láthatunk olyan üldözési jeleneteket (zebra-oroszlán), ahol egyenesen izgulunk az űzött vad életéért. Az ilyen jelenetek sokszor azzal végződnek, hogy a potenciális vacsora megmenekül, a ragadozó hoppon marad. A rendező happy endet akart, a néző megnyugodhat, megérte izgulni – akár csak egy jeleneten keresztül is. Van azonban arra is példa, amikor a teljes dokumentumfilm kap egy cselekménykeretet, amely lehet egy kutatás, egy nyomozás vagy egy kísérlet is, melynek végkimenetele messze nem megjósolható. De tudunk vajon akkor is izgulni, amikor a végkifejlet ismert, csak az odavezető út homályos? Az Oscar-díjas, 2012-es Searching for Sugar Man (rendezte: Malik Bendjelloul) tanúsága szerint tudunk. Rodriguez, a folkot és rock’n’roll-t játszó zenész a hetvenes évek elején kiadott két nem minden visszhang nélküli, de végeredményben elfelejtett albumot, és fogalma sem volt róla, hogy Dél-Afrikában egy komoly popikonná vált. A cselekmény szerint két dél-afrikai rajongó elkezdi felgöngyölíteni a Rodriguez-szálat, és „nyomozásuk” során olyan izgalmas dolgokra bukkannak, amelyek után a fő kérdés, hogy megtalálják-e végül a zenészt (megtalálják, sőt…!), már nem is annyira lényeges. Tehát a film készítőinek rendelkezésére állt a filmhez némi alapanyag, új felvételek is készültek az archívek mellé, és az elrendezés, a dalbetétek rendkívül hatásosan kirajzoltak egy történetet; megtehették volna, hogy mindent előre megmutatnak, dokumentumfilm készült volna úgy is, így azonban egy sajátos nézőpontból, abba belehelyezkedve követhetjük végig Rodriguez sajátos karrierjének alakulását.

A dokumentumfilm szándéka és kiindulópontja szerint sohasem fikciós, ami azonban nem azt jelenti, hogy egy tökéletesen objektív valóságot ábrázol. Ilyen egyébként sem létezik; esetleg egy olyan valóság, amelyet nagyon sokan igaznak fogadnak el. A dokumentumfilmek megmutatnak és értelmeznek egy-két jelenséget egy bizonyos szemszögből, viszont rajtunk múlik, mit kezdünk ezzel az értelmezéssel.

További érdekes ötletek: 

  • Kiváló gyakorlat a tudatos befogadóvá neveléshez egy-egy dokumentumfilm „leleplezése”. Nézzünk meg egy történelmi, gazdasági vagy kulturális témájú dokumentumfilmet, és mutassunk rá, mely pontjain érhető tetten az író és/vagy a rendező véleménynyilvánítása, illetve az a szándéka, hogy a néző véleményét valamilyen irányba terelje!
  • Bennfentesek teljes film
  • Searching for Sugar Man – trailer

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.