Életszakaszváltás-krízisek a Shakespeare-nagytragédiákban
2013/11/26 11:56
1376 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

William Shakespeare nagytragédiáinak cselekménye főhőseinek egyébként is válságos élethelyzetében játszódik, amikor hirtelen két állapot között találják magukat. A tragikus végzet pedig megtartja őket ebben a köztes helyzetben mindörökre.

Szabványos mítoszmesék

Az irodalomtörténet Shakespeare nagytragédiáiként tartja számon azt a négy opuszt, amelyek 1601 és 1606 között születtek. Az általános vélekedés szerint a drámaköltő eddigre érett meg a tragédiára igazán, noha a műfaj már a megelőző évtizedben foglalkoztatta, sőt írt is írt is tragédiákat, például a Rómeó és Júliát vagy a Julius Caesart. Az igazán problematikus, és emiatt tragikus karakterek azonban csak Hamlettel jelennek meg. A Hamlet, dán királyfi, az Othello, a velencei mór, a Lear király és a Macbeth olyan független hősöket szerepeltet, akiket csak a végzet köt – de az ellenállhatatlanul. Ahogy Géher István írja a Shakespeare olvasókönyvben: „a nagytragédiák, bár a jellem- és életábrázoló realizmus változatos és bonyolult remekei, voltaképpen éppolyan rejtélyesen egyszerűek és kísértetiesen szabványosak, mint a mítoszmesék”. És ahogy a mítoszok, ezek a drámák is örök, archetipikus emberi eseményeket hordoznak, amelyek az egyén és a közösség sorsában újra és újra bekövetkeznek. A számtalan lehetséges olvasat közül az egyik segít abban, hogy az ember életének szinte menetrendszerű pontossággal érkező válságai mentén fűzzük össze ezeket a történeteket.

Hamlet, aki férfivá nem érik

A dán királyfi vállát sokszoros teher nyomja: nem elég, hogy apja meghal, nem elég, hogy egy ország trónjának várományosa, nem elég, hogy ettől a természetes folytonosságtól elesik, mert nagybátyja a helyébe lép, nem elég, hogy ez a nagybácsi feleségül veszi Hamlet anyját, mindez akkor történik, amikor a királyfi éppen az ifjú- és felnőttkor határán lévő eszmélési korban van. Az alaphelyzetet megelőzően Hamlet harmincéves és a wittenbergi egyetemisták gondtalan életét éli; ennek a királyi bölcsésznek kell most hazatérnie Helsingőrbe, hogy tanúja legyen, hogyan omlik össze eddig stabilnak hitt rendszer, az apa-anya-fiú családmodell. Talán apja elvesztése miatt búsulva ugyan, de a trónt jogos örökösként elfoglalva megnyugodna lassanként, és elfogadná saját vezető felnőtt férfiszerepét, királyfiból király válna – de Claudius nemcsak apját, a felnövés lehetőségét is elveszi tőle: úgy fest, ő már örökre királyfi marad. Wittenbergbe nem mehet vissza, hiszen a király megtiltja ezt (hogyne tenné: szemmel kell tartani a potenciális trónkövetelőt), és ezzel egyszersmind az ifjúi miliőjétől is elszakad. Légüres térbe kerül, „beszorul” két létállapot közé: nem ifjú már, de már soha nem lesz felnőtt. A helyzet tarthatatlan: a két létállapot közötti átmenet minden ember számára kisebb-nagyobb krízishelyzetet teremt, ha azonban ez az átmeneti krízis állandósul, onnan nincs kiút. Azaz hogy van; Hamlet önmagát feláldozva képes csak túljutni ezen a holtponton. Meghal, sorsa beteljesül, megoldása a gordiuszi csomó „megfejtéséhez” hasonló.

Othello, a házasélet áldozata

Othello_and_Desdemona_by_Alexandre-Marie_Colin

A velencei mór személyes léthelyzetéről is elmondható, hogy akkor is tartalmazna nyomokban némi krízist, ha egyébként minden a maga nyugodt medrében folyna: megházasodik, férj lesz, eddig önmaga ura volt, most feleségének, Desdemonának is ura lesz. Az önállóság elvesztésétől a személyes felelősség megnövekedéséig és az apaszerepig sokféle válsághelyzetet teremthet egy férfi számára a házasság. Csakhogy „nyugodt mederről” szó sincs, és nem is lehet: Hamlethez hasonlóan Othello is terhelt: úgy tölt be egy rendkívül országos jelentőségű tisztséget, hogy fekete, vagyis még a velencei kozmopolita közegben is örök outsider, kívülálló marad. Ráadásul magas pozíciója lévén szinte törvényszerű, hogy legyenek irigyei, rosszakarói. Ők azonban, Jagóval az élen, inkább a közember-Othellóval állnak szemben. A magánember-Othello éppen az intimitásnak egy új fokozatára készül fellépni gyönyörű és odaadó feleségével. Addig, amíg a magán- és a közszférát képes az ember külön kezelni, fenntartható a nyugalom – ideig-óráig, a kettő ugyanis sohasem lehet teljesen független egymástól. Jago, a mesteri intrikus pedig nem nyugszik, amíg meg nem mérgezi a magánszférát, az intimitást, amelyből kifolyólag Othello gyanakodni kezd feleségére, és lassan minden bizalmát elveszti irányában. Amikor Desdemona meghal, Othello számára a családi élet minden intimitásának vége szakad, és amikor kiderül felesége ártatlansága, ő is légüres térbe kerül, mint a bemocskolt intimitás áldozata, ahonnan már nincs kiút, csak a bosszú és a halál irányába. Othello mindkettőn elindul.

Shakespeare tehát éppen abban az élethelyzetben hozza működésbe a tragédia gépezetét, amikor főhősei amúgy is embert próbáló válságszituációban vannak. Hasonlóképpen Lear királynak az öregség, Macbethnek pedig a hatalom traumájával kell szembenézniük, amikor a Végzet pályára állítja őket a pusztulás felé.

További érdekes ötletek: 

A személyes krízishelyzetekkel foglalkozik Hajduska Marianna Krízislélektan című könyve (Eötvös Kiadó, 2008), amely a válságokat az életszakasz-váltások, a véletlenszerű krízisek és az öngyilkosság témakörei mentén tárgyalja. Shakespeare nagyszerűsége részben abban rejlik, hogy évszázadokkal a modern pszichológia előtt olyan lélektani folyamatokat tematizált kísérteties precizitással, amelyek hatásmechanizmusa sok esetben máig fejtörést okoznak a kutatóknak.

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.