„Én abban hiszek, hogy közelebb kellene kerülnünk egymáshoz”
2014/11/28 12:04
979 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Korábban már szenteltünk egy cikket a táncszínháznak. A fenti idézet a nagy hatású koreográfusnőtől, Philippine „Pina” Bauschtól származik, akinek a munkásságát eleveníti fel cikkünk.

pina-bausch_1434819c

Bausch élete

Philippine Bausch 1940-ben született egy német kisvárosban, Solingenben. Fiatalon kezdett táncolni, 14 évesen felvették az esseni Folkwang Akadémiára, melynek akkori igazgatója Németország egyik legnagyobb hatású koreográfusa, Kurt Jooss volt, akivel később közösen is dolgoztak. 1960-tól ösztöndíjjal New Yorkban tanult tovább, rendkívül híres koreográfusok mellett, és többek között a Metropolitan Opera balett-társulatának is tagja lett. 1962-ben visszatért Németországba, és 1972-től a Wuppertal Opera Ballett művészeti vezetője lett. Ezzel a társulattal való munkájában fejlődött ki és mutatkozott meg igazán egyedi stílusa, amely a táncszínház leghatásosabb koreográfusai közé emelte. Az időközben Tanztheater Wuppertal Pina Bausch nevet felvett társulattal dolgozott tovább haláláig. 2009-ben halt meg Wuppertalban, öt nappal azután, hogy rákot diagnosztizáltak nála, és két nappal azelőtt, hogy közeli barátjával, a világhírű Wim Wenders filmrendezővel elkezdték volna közös produkciójuk forgatását. Végül, az eredeti tervektől eltérve, Wenders a wuppertali társulattal 3D-s filmet készített Pina Bausch tiszteletére, amelyet 2011-ben mutattak be Pina címmel.

pina

A munkafolyamat

A koreográfusnő sajátos módszere a táncosok tapasztalataira, személyiségére épít. A próbákon együtt alakítják ki az előadást, minden mozdulat mögött személyes élmények, átélések vannak, ettől olyan hiteles és erőteljes az egész. Bausch így vall saját módszeréről: „Kérdések százait teszem fel. A táncosoknak pedig válaszolniuk kell ezekre, kitalálni valamit... Ha értik a kérdést, akkor tudják, mi micsoda. Ők tudják, hogy én mit keresek.” A kérdések pedig a világ legkülönbözőbb kérdései lehetnek, de mindig valami esszenciális, lényegi dologra irányítják a figyelmet. Például Szegfűk című darabjának készítésekor egyszer arra kérte a táncosokat, mutassanak valamit, amire büszkék. Az egyik német táncművész erre egy ismert dal jelnyelvi előadását mutatta be, ami az előadás részévé vált. Julie Shanahan, az ausztráliai születésű táncművésznő, Pina Bausch társulatának tagja a szinhaz.hu-nak így nyilatkozott a munkamódszerről: „Pina rendkívüli táncnyelvet hozott létre, s noha törekedett a technikai tökéletességre, számára mégsem a technika volt az elsődleges. A mozdulatainkkal kérdéseket válaszolunk meg. Minden gesztusnak megvan a maga története, olykor egy-egy szót írunk le vele. Lehet, hogy ezt nézőként nem tudod megfejteni, de érzékeled, hogy nem véletlenül születnek.”

„Hol kezdődik a tánc?”

A társulat átnevezése Opera Balettről Táncszínházzá is mutatja, hogy Bausch tudatosan ötvözte a művészeti ágakat. Munkájában ugyanolyan hangsúlyt kapott a színházi, dramatikus jelleg, mint a mozgás, a tánc. A tánc számára életforma volt, a mozgással szervesen egybefonódó kifejezőeszköz, a saját megfogalmazásában: „Hol kezdődik a tánc? Voltaképpen mikortól nevezhetjük táncnak? Ez a tudatossággal függ össze, a test tudatosságával, és azzal, ahogyan a dolgokat megformáljuk. De nem szükséges, hogy valamiféle esztétikus forma legyen, lehet másfajta is, attól az még tánc”. Koreográfiáit nézve valóban azonnal feltűnik: a mozgás rengeteg formája az előadás része lesz, hétköznapi mozdulatok, mint a járás, pakolás, futás, hajolgatás, ölelés, stb, és időnként a beszéd is szerepet kap. A mozdulatsorok művészi finomsággal vannak egymással összekapcsolva, és gyakran ismétlődnek vagy visszatérnek.

bausch.span

Színpadképei egyszerűek, mégis esztétikusak. (Érdemes megnézni például a Szegfű című előadásról készült képeket . A minimalista színpadképet lágy, leomló kelmék, egyszerű, nemes színek ellensúlyozzák. A táncosok általában egyszerű, mégis látványos ruhát viselnek: a nők sokszor hálóingszerű, pasztellszínű ruhát, a férfiak öltönyt, és általában mezítláb vannak.

A főszerepben azonban az ember marad, és az emberi megtapasztalás, megélés. Rendkívül fontos a táncosok közötti érintkezés, és amit ezen keresztül megélhetnek. Bausch egyik legkedveltebb témája a férfi és a nő kapcsolata, és az ezzel kapcsolatos „hagyományos” sztereotípiák döntögetése. A színpadon szerelmi drámákat, féltékenységet, csalódást, örömöt láthatunk, amit az ismétlődés új megvilágításba helyez. Ahogy fokozódnak az érzelmek, úgy lesz egyre intenzívebb és gyorsabb a mozgás, például a táncosok addig futnak, amíg a falhoz nem csapódnak, kifulladásig ismétlik a gyors, fizikailag igénybe vevő mozdulatsort, halljuk lihegésüket, látjuk a verejtéket. Időnként az agresszió is megjelenik, vagy az emberi közömbösség, a konfliktusok sokféle formája. Aztán újra álomszerű, lágy, lassú mozdulatok következnek, a zenével harmóniában. Az egész előadás ritmusváltásaival, dinamikájával művészien, mégis mindenki számára érzékelhetően adja át azt, ahogy ember emberhez, férfi a nőhöz kapcsolódik, és mégsem kapcsolódik, ahogy a jó és a rossz, a fogalmak határai elmosódnak. Bausch szerint „Az ember valójában valami olyasmit szeretne elmondani, ami elmondhatatlan, ezért olyan költészetet művel, amelyből kiérezhető a jelentés. A szavak pedig jelentést hordoznak, végleges jelentést. Ezért nem a szavak visznek az igazi célhoz”.

További érdekes oldalak:

Ónodi-Szabó Lenke cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.