Érettségi tételek - Az antik műfaji hagyományok továbbélése Radnóti Miklós költészetében
2014/05/05 08:00
11739 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Radnóti verseiben az ókori görög és római költészet mind formai, mind tartalmi szempontból sokféleképpen visszatükröződik.

radnoti1 Bevezető gondolatok

Radnóti Miklós (1909-1944) életét és művét két jellemző ellentét mentén is értelmezhetjük. Míg a Nyugat harmadik nemzedékének lírikusát tragikus sorsa a zsidósághoz kapcsolta, költészetének kibontakozásában egyre inkább tetten érhető a magyarsággal való kulturális és nyelvi azonosság kifejeződése. Másrészt pedig amellett, hogy költészete avantgárd hatások közepette sok expresszionista vonást mutat, Radnóti verseinek nagy része az újklasszicizmus keretében válik értelmezhetővé. Jelen cikkünkben ez utóbbi szempontra irányítjuk figyelmünket.

A tétel kifejtése

Korai motívumok. Már korai költészetében megjelennek az expresszionista hatások mellett az antik költészetet megidéző jellegzetességek, például a bukolikus, vagyis a pásztori költészetre emlékeztető motívumok, az ódai és elégikus hangoltság, a szerepjáték vagy az erotika. Újmódi pásztorok éneke (1931) című második kötetét az ügyészség el is kobozza, mivel vallásgyalázással és izgatással vádolják.

Forma és műfajok. A harmincas évek közepén, miközben megismerkedik a primitív művészet avantgárd kultuszával, Radnóti költészetében megjelennek a kötött formák, az ókori klasszikus műfajok – az elégia, a himnusz, a dal – illetve meghatározóvá válik a jambikus verselés. Emellett felerősödnek a Radnóti-versekben az olyan egyre inkább felbukkanó témák és motívumok, mint a halál, az elmúlás, a fenyegetettség. A Járkálj csak, halálraítélt! (1936) című kötet második verse, az Alkonyi elégia jambikus pentametereiben a békés nyáresti idill nem tökéletes: a növények illatában halottait érzi, ám a csendes emlékezésbe fásult nyugtalanság vegyül: „vékony illatukkal álldogálok, / s oly megszokott immár a félelem”. A halál aztán a vers végén újra felbukkan, és noha konkrétan még nincs jelen (még szendereg), hatása érződik: „lassú szívemben ilyenkor lágyan / szenderg a folyton készülő halál.”

Eklogák. Radnóti újklasszicizmusa két utolsó kötetében, az 1938-as Meredek útban és az 1946-os posztumusz Tajtékos égben teljesedik ki. E kötetekben formai fegyelem és arányosság uralkodik, illetve az ókori hagyományok újraértelmezése, aktualizálása figyelhető meg. Ezek a kötetek tartalmazzák Radnótinak sokak szerint költészeti csúcsteljesítményeit, az eklogákat. Az ekloga ókori, Vergiliusig visszavezethető műfaj, pontosabban Vergilius használatában vált műfaji megnevezéssé.

Eredetileg pásztori témájú lírai szövegeket jelölt, ám Vergiliusnál az idilli világ inkább csak háttérül szolgál a monológ vagy dialógus formájú költeményekhez, amelyeknek epikai, lírai és drámai vonásai is vannak. Radnóti eklogáiban a vergiliusi műfajt imitálja, elsőként a Vergilius IX. eclogájának fordításaként készült Első eclogában, amelyben Lycidas és Moeris helyett a Pásztor és a Költő beszél, a megidézett nagy költő pedig Menalcas helyett a spanyol Federíco Garcia Lorca, aki a polgárháborúban vesztette életét; később pedig József Attilára is tesz utalást a Pásztor („Nem menekült el a drága Atilla se csak nemet intett / folyton e rendre”). Ezt követően Radnóti még hét eklogát írt, az utolsót, a Nyolcadik eclogát 1944-ben.

A Nyolcadik ecloga mind hexameteres verselésében, mind párbeszédes formájában őrzi az antik műfaji hagyományokat, tematikájában azonban eltér tőlük: a Költő által megszólított öreg Náhum próféta, aki Ninive pusztulását jövendölte meg, és most visszatért, mivel „akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak, / s nincs nyugodalma”, és hiába maradt fenn az írása, az emberek nem tanultak belőle. A vers a képeit, a beszédmódját (a gondolatritmust, a stílust) a Bibliától kölcsönzi, ugyanakkor a vershelyzet helyviszonya – „e vad helyi úton” – ismét a vergiliusi ecloga jellegzetességeként értékelhető. Emellett meg kell említenünk azt is, hogy a klasszikus eklogai jelenethelyszín egyszersmind a versírás konkrét helyszínével, a vers végén feltüntetett (és ebből fakadóan akár a szöveg részének is tekinthető) helymegjelöléssel is kapcsolatba lép: Radnóti e versét a szerbiai Bor melletti „Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben” írta, „1944. augusztus 23”-án, az úgynevezett „bori noteszbe”, a költő utolsó verseinek egyikeként.

A tétel összegző leírása

Radnóti Miklós költészete a kezdetektől fogva kapcsolódott az újklasszicizmus stílusirányzatának eszményeihez, első köteteiben találhatóak bukolikus, elégikus, erotikus témájú verek. Később az antik témák mellett a klasszikus formai fegyelem, illetve a műfajok formai-tartalmi egysége is megfigyelhető. Az újklasszicista tendenciák betetőzői pedig a Radnóti-eclogák, amelyek változatos tartalommal és motívumrendszerrel ugyan, de mind formailag, mind tematikailag kapcsolódnak a vergiliusi műfaj hagyományányaihoz.

Kerek Roland

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.