Három ismerős skót az irodalomból
2014/11/17 14:53
1380 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Kit ismerhetünk itt Magyarországon a skót irodalom alkotói közül? Íme három példa!

Néhány hete, még szeptemberben a skótokra figyelt az egész világ: szeptember 18-án tartották meg ugyanis azt a népszavazást, amely arról kérdezte az Egyesült Királyság északi országrészének lakóit: szeretnék-e, hogy Skócia önálló államként függetlenné váljon, vagy sem. Bár a kérdés eldőlt (Skócia az Egyesült Királyság része marad) és a kérdés egy időre lekerült a napirendről, a téma mégis jó apropó számunkra, hogy elgondolkodjunk: mennyire ismerjük a skót irodalmat itt Magyarországon. Képzeljük el, hogy valaki megállít minket az utcán, és megkérdi: elnézést, tudna-e mondani egy skót írót vagy költőt? Lássunk néhány példát, ami több-kevesebb gondolkodás után eszünkbe juthat!


skot1

Robert Burns

Alighanem az egyik legismertebb skót költő Magyarországon. Nem ismerős a neve? Akkor íme az egyik leghíresebb verse: Auld Lang Syne. Még így sem? Magyarul a legtöbben talán így ismerjük: A régi-régi dal, és jellemzően a ballagásokon szoktuk hallani, a végzősök vonulása közben. Így szól az első versszak és a refrén: „Jut még eszedbe, kedvesem, / A boldog ifjúság, / Az erdőszéli kis patak, / S a régi jó barát. // Ó gondolj, gondolj néha rám, / A sors bármerre hajt, / Emlékül küldöm, kedvesem / A régi-régi dalt.” E magyar verzió eredete sajnos a múltba vész; a fordítás hűen követi ugyan az eredeti költemény ritmusát, a tartalomból azonban csupán a búcsúzás helyzetét őrizte meg. (Weöres Sándor fordítása például többet megőrzött a burns-i fordulatokból.)

Robert Burns egyébként a skótok egyik legnagyobb nemzeti költője, aki a 18. században szűkebb hazája, Ayrshire nyelvjárását emelte irodalmi szintre, illetve használta irodalmi gesztusként. Kristálytiszta dalaival, amelyekben a skót nyelv elhalványulóban lévő szavait is felelevenítette, és amelyekben a szerelem témája éppúgy felbukkan, mint az elnyomás elleni hatalomé, sokan a skót Petőfiként tekintenek rá.

James_Macpherson_by_George_Romney James Macpherson

James Macpherson

Nos, az ő neve tényleg főleg irodalmi körökben csenghet ismerősen. Azonban összefüggésbe hozható egy olyan névvel, amelyet nemcsak nálunk, de a világon még nagyon sokfelé jól ismernek: Ossziánéval. Magyarországon még együttes is felvette a nevét. Mit érdemes róla tudni? Talán azt, hogy Osszián egy III. századi kelta hős és költő volt, aki a skót Felföldön gael nyelven megalkotta a kelta hősi eposzt; emellett fontos tudni róla azt is – hogy sohasem létezett! Osszián egy fiktív énekes, akinek figuráját – jóllehet alapos népköltészeti, néprajzi kutatómunka útján – James Macpherson, 18. századi skót költő, irodalmár és közéleti személyiség alkotott meg, ezzel kirobbantva nemcsak a világirodalom egyik leghíresebb hamisítási botrányát, de egyszersmind az Osszián-kultuszt, az osszanizmust is, amely a 19. században, a romantika korában elementáris hatást gyakorolt a nyugati világ nemzeti irodalmaira. A kelta hős műve és alakja, aki rövid időn belül a Homéroszéval egy szintre emelkedett, olyannyira megragadta az emberek fantáziáját, hogy hiába leplezte le Samuel Johnson, a kor legjelesebb angol kritikusa Macphersont, és szögezte neki a hamisítás vádját, a közvélemény mintha tudomást sem vett volna a kritikáról. De hát hogyan is lehetne hamisítani egy fiktív költő fiktív műveit? Nálunk többek között Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János műveire gyakorolt jelentős hatást.

skot2

Irvine Welsh

A két 18. századi költő után most nézzünk egy kortárs skót írót! Érdekes módon őt sem elsősorban saját műve jogán ismerjük, hanem egy regényéből készült filmadaptációnak köszönhetően. Ez a feldolgozás azonban az 1990-es évek egyik legnagyobb kultuszfilmjének számít; olyan állócsillagokkal említendő egy lapon, mint a Ponyvaregény vagy a Harcosok klubja. Ez a film a Trainspotting, az alapjául szolgáló azonos című alkotás pedig Irvine Welsh első, 1993-ban kiadott regénye. A hét lazán kapcsolódó részből és azokon belüli fejezetekből álló regény néhány edinborough-i fiatal mindennapjairól szól az 1980-as évek végén, akik normatív, decens, unalmas élettől igyekeznek megszabadulni a heroin és különféle más tudatmódosító szerek segítségével. A metsző erejű társadalomkritika mellett a regényt izgalmassá teszi még az elbeszélésmód egyedisége is: a nem lineáris cselekményvezetésű szöveg elbeszélője ugyanis változó, és minden egyes narrátor más stílusban beszél. Időnként például felvesszük a szereplők nézőpontját és beszédmódját, és – az eredetiben természetesen – fonetikusan visszaadott skót dialektusban olvasunk, máskor pedig standard angol nyelven.

Irvine Welsh első regénye tehát egyből meghozta számára a világhírt; művét pedig egy sor újabb regény követte; a legfrissebb 2014 májusában jelent meg The Sex Lives of Siamese Twins címmel.

További érdekes oldalak:

Robert Burns-ről és az Auld Lang Syne-ról bővebben:

James Macpherson-ról és Ossziánról bővebben:

Irvine Welshről és a Trainspottingról bővebben:

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.