Jancsó Miklós- filmrendező
2002/09/03 08:00
1972 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A hatvanas években készültek azok a filmjei, melyek az úgynevezett "magyar iskola" reprezentatív darabjai. A Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, vagy a Csend és kiáltás, Oldás és kötés - elemi erejűek, nem kérdés. Új filmjeivel pedig példát mutat fiataloknak, hogyan kell bátran elhagyni a látszólag kötelező kliséket.

Tulajdonképpen a végzettsége jogász. Tanított a Harvardon (1990-92), Kossuth-díjas, kiváló művész, 1979-ben Cannes-ban kapott életműdíjat, majd 1990-ben a velencei filmfesztiválon és 1994-ben a magyar játékfilmszemlén is ugyanilyen elismerést kapott. Jellemzőnek tűnik, hogy a sorban a hazai elismerés az utolsó - bár mindig is nyilvánvaló volt, hogy az egyik legnagyobb hazai rendező. Régóta tanít, és 1988 óta címzetes tanár a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. A hetvenes évek második felétől sokáig főként színházi rendezőként dolgozott, majd Olaszországban élt évekig. Itt készültek pl. a Szerelmem, Elektra, vagy a Magánbűnök, közerkölcsök című filmjei. Jancsó filmjei alkalmatlanok kólás-kukoricás böfögőverseny lebonyolításához, de hát egyszer azt is meg lehet unni. És akkor maradnak ezek a filmek - a filmművészet. Családja erdélyi származású, félig román, ő maga már Vácott született az Első Világháború után. Filmjei különös keverékét adják a garibaldista ellenállás-mítosznak, és a tekintélyrend kritikájának, mindezt a szabadság iránti szenvedéllyel keverten. Egyszerre felvilágosult, és antirealizmusával - valami romantikus. A garibaldista nézőpontot a fehérvári cisztercita gimnázium tanulójaként sajátította el. Tanára, Medi bácsi- ahogy Jancsó nevezte egy interjúban- a Monarchia felbomlása után afféle kései ellenálló volt, rengeteg anekdotával, melyek éle rendesen a németek, osztrákok ellen irányult.Szociális érzékenységét abból a csalódásból eredezteti, melyet a második világháborús visszacsatolások után élt meg. Az akkori dzsentroid, úri Magyarország képtelen volt gyűlölködés nélkül viselni magát, gőgje és kulturálatlansága szinte lehetetlenné tette a konszolidációt - ahogy Jancsó fogalmaz Bacsó Péterrel készített életmű-interjújában. Ifjúkorának fő élménye volt Magyarország periferizálódása kulturálisan, politikailag, és főként szellemileg - a negyvenes évek már nem adtak Ady Endréket az itt élőknek. Ebben a helyzetben csatlakozott a népi mozgalmakhoz. Traumaként emlegeti, hogy 1944-ben, a németek bevonulásakor nem volt ellenálló.Első filmjeit még az ötvenes években rendezte, egy Derkovits-portrét, egy József Attila-filmet, és első játékfilmjét: A harangok Rómába mentek. Következő, nagysikerű és klasszikussá vált filmjéről, az Oldás és kötésről - főleg 1956 kapcsán - így beszél: "Az "Oldás és kötés" az alapkérdést nagyon szőrmentén tárgyalta. Mi volt az alapkérdés? Az, hogy mi történt itt az elmúlt 15 évben? A főszereplő - Latinovits Zoltán - parasztfiút játszott a filmben, akiből orvos lett, méghozzá valószínűleg jó orvos. Azzal kezdődik, hogy hazamegy a tanyára az apjához. Otthon azonnal rájön, hogy az apja hamarosan meg fog halni. Számára ez nagy sokk. Találkozik egykori szerelmével. Az ő párbeszédükben van egy kis allúzió arra, hogy mi történt ott: a Latinovits megformálta szereplőnek lehetősége volt arra, hogy tovább tanuljon, a lánynak meg nem, azért mert valószínűleg kulák vagy kulák származék. Tehát ő visszamaradt a faluban. A dialóg arról szól, hogy kollégiumi gyűlésen őt kidobták, ami a kollégiumok történetében elég tipikus történet volt. A filmnek egy másik vonulata a főhős, városi beilleszkedését mutatja be. Van ennek a filmnek egy ma talán érdekes jelenete, ami teljesen közvetlenül az én magán, vagy magán-társadalmi életemből került a filmbe. Az a bizonyos belvárosi asztaltársaság. Ez a társaság úgy, ahogy élőben is, megjelenik a filmen. Ez azért érdekes, mert közülük a legtöbben a mai közélet jeles szereplői: olyanok, mint Konrád György, Csoóri Sándor, Gyurkó László, Hernádi Gyula, Orbán Ottó, Mészöly Miklós. És ezek az emberek ma aligha ülnek le egy ugyanazon asztal mellé." Leghíresebb filmje talán a Szegénylegények, mely az 1848-49-es szabadságharc idején követi végig egy csapat, főként rablásból, tolvajlásból élő zsellér sorsát, némi betyárromantikával is fűszerezetten. Hogyan válik belőlük önálló csapat a forradalmi seregben, hogyan ítélik őket halálra, és hogyan maradnak életben, vagy halnak meg? - ez a film története. Időszerkezete, kameratechnikája, beállításai maradandó filmtörténeti klasszikussá avatják, és a mai napig az egyik legizgalmasabb, legkatartikusabb magyar filmmé teszik.Legújabb filmjeiben, az "Anyád!... a szúnyogok"-ban és a "Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten" címűben teljesen új formákkal kísérletezik saját életművéhez mérten. Leginkább Godard hatvanas évekbeli kísérleteire emlékeztet, ahogy időnként maga is megjelenik a vásznon, gyakran Hernádi Gyulával, állandó dramaturgjával együtt, ahogy mintegy isteni mennyei magasból figyelik lakjaik, a film szereplőinek sorsát. A vásznon megjelenik aztán Ganxta Zolee, meg Lovasi András, a Kispál és a borz énekese, hogy kiegészítse Mucsi Zoltán játékát. Legutóbb Hajdu Szabolcs filmjében, a Macerás ügyekben láthattuk: mint Jancsó mestert. Szélesen fordulva fényképezett, nagy horizontot befogó képei alkotják névjegyét, melyek sokszor ma is felbukkannak filmjeiben.

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.