Kálloy-Molnár Péter
2000/02/29 08:00
991 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
"Egy magát megnevezni nem kívánó, nem is tudó forrás szerint 1970. június 6-án született. Édesanyja Takács Erzsébet mást állít. Abban egyetértenek - és ez alól a rendőrség sem kivétel -, hogy Péter egészen kicsiny gyermekként jött világra, nem igaz a hír tehát, miszerint az Isten is nagy színésznek teremtette."

Fáradt trikószag, paraván. Szabadkozik, még nem járódott be új helyén a darab. Rezignált. Magára hagyom a Buda Stage deszkáin.

Otthon felütöm a S.Ő.R.-kötetet önkezével papírra vetett "Kálloy Molnár Péter"- címszónál

Mezőcsát - az első 12 év. "Kora ifjúsága úgy telt, mint a többi gyereké: tört kocsit téglával, a karját foci közben, gyújtott fel erdőket, élt együtt az osztályfőnökével, Bélával, leprás betegeket gyógyított, járkált a Balaton vizén - egyszóval semmilyen különösebb jel nem utalt arra, hogy deviáns felnőtté váljon."
Ijedtség szüli első versét. Zánka - őrsvezető-képzőn nyaral. Egy hónapra megfeledkezik az írásról. Hazatérése előtt három nappal levelet kap otthonról, nem írt, hát többet nem mehet. Félelme rímekbe szedeti a választ. A 26 strófás csasztuska megteszi hatását.
Következő állomás, költözésa Maradandóság-városba". Nyolcadikos mikor először van jelenése a debreceni Alföld gyermekszínpadon. Boldog, romlatlan amatőr évek. Falja a repertoárt Tolditól Háry-ig.
Drámatagozat, majd Főiskola. "A Színművészeti első nekifutásra sikerül, igaz a nekifutás miatt hónapokig kezelik a katonai kórházban, ahol találkozik Faludy Györggyel, akit azért kezelnek, mert Péter megzenésítette egy versét. A művészpalánta különös tudathasadása ebből az időszakból eredeztethető."
Transzvesztita herceg a Rocky Horror Picture Show '92-es vizsgaelőadásán. 22 éves, de úgy tartják, hangja európai szintű. Ma nem játszatják zenés darabban...
Tinédzser hódítások eszköze, a zene életelemévé válik. Szöveget szerez, később verset hangszerel. Ujjai közt születnek újjá József Attila, Arany János sorai. Műfajbontó, rock-monológot ír Nagy László Búcsúzik a lovacska c. műve alapján. Az Ady-víziójáték inspiráció híján fiókban rekedt...
Elkényeztették. Megszokta, amiben jó, abban első lesz. Legnehezebb ennek hiányát megemészteni Budapesten. Évekig a padlón - kishitű és értetlen volt miatta.
"Úgy gondolom, mégiscsak jókor váltottam. - dönti fel villája a tiramisut- Debrecenbe, nagyvárosba, majd helyi viszonyok közt a lehető legnagyobba, Pestre kerültem. Tovább? Talán. Mindig újra, másra vágyom. Külföld, London - végleg persze semmiképp. Legyen szíves, hozzon még egy kólát."

Nyughatatlan. Ma Pesten él és költő.
" Nagyképűnek tűnhet, de Vinci-féle értelemben minden érdekel. Egy tőről fakadnak, együtt is éltek bennem színház, zene és költészet. Gimnazisták sokoldalúsága még öröm, gyanússá később válik."

Színész, zeneszerző és - előadóművész, reklámember és költő.

"Látod, leírva máris nagyképűnek hat. Magyarázkodom? Szabadkozhat, ha kicsit is öntudatos-önérzetes az ember, minden szavába önteltséget magyaráznak. Ady ma két héten belül szamizdat lenne." - mosolyogva nyúl szalvétáért.
Színész - elegendő ok a szabadkozásra. Szerep, amihez gyakran beképzeltséget társítanak. Persze ezt a legkönnyebb rájuk fogni."Külön állatfaj vagyok, nem eléggé birka. Választottam, nem "társulok". Önfejűség, amit kevesen engedhetnek meg maguknak a színészek között. Készen kapod a szerepet, - koccan villája a tányérhoz -partnert, darabot, díszletet - mindent. Kiszolgáltatottság, türelem, végtelen türelem a sok pofon eltűréséhez. Másoktól függsz szinte a megalázkodásig. Ezt kompenzálhatja nagyképűség."

- Nagyképű lennél?
- Inkább írok. Faforgácsokkal kompenzálok, kiírom magamból, ami frusztrál.
- Arcod védjegy a képernyőn.
- Megasztár azért nem vagyok. Tévé- vagy játékfilmek nem készülnek olyan mennyiségben, hogy biztos megélhetést nyújtsanak. Reklámpénzből tömködöm be a lyukakat, ezzel nullázom az egyébként ráfizetéses színi kiadásokat. Egy reklámfilm akár éves fizetésemet jelentheti. Meghasonlást nem okoz, belül vajmi kevés köze van egymáshoz művészi vénának és reklámembernek. Talán csak az igényesség. Molnár Gál Péter sikeres alakításaim közé sorolta a reklámokat. Ahogy Csehovot hamisan, úgy reklámot is játszhatsz színvonalasan.
- Mennyit köszönhetsz a reklámoknak?
- "Köszönhetek"?
- Mondjuk.
- Még nem tudom megítélni. Egy biztos, kevésbé vesznek komolyan. Egyébként, amíg a színház ráfizetés, tévéfilmek nem készülnek, a szinkrongázsi stagnál, addig nekem senki ne mondja meg, hogy mit is csináljak. Fizetek, kérem!

Könnyen hergelődő. Vallja, kell az oroszlán valakiben ahhoz, hogy "harapni" tudjon a művészetekben.
"Színi alakításaimat illetően kevésbé vagyok bizonytalan, mint a verseimmel. Elegendő visszajelzés kapok, hogy hihessem, jó színésznek ismernek. Molnár Gál Péter, Tarján Tamás, Réz András - amíg ilyen kaliberű emberek nagyra tartanak - már amennyire egy fiatalembert nagyra lehet - addig érdemes hadakozni, csinálni."
"Hetedik évadja fut a S.Ö.R., jó kritikákkal. Az eredeti angol darab szinte teljes egészében ránk lett húzva. Harmadrészt őrzi csak az eredeti előadást. Egyharmadot én írtam, a maradék improvizáció. Mennyire? Annyira nem, ahogy tűnik. A jó imprókat megtartjuk, néha selejtezünk is. Frissen kell tartani az előadást, meg magunkat is, hogy nehogy megunjuk."


Artúr, Petya, Totya

ARTÚR: De ne féljenek, a Shakespeare-művek Önökkel van. És arra kérném Önöket, hogy tárják nagyra a szívüket és tárják nagyra a ... a ... a zsebüket.
PETYA: Hát nagyon csendben vannak. Tudom, hogy baromi kellemetlen, hogy rögtön az elején lelejmoljuk magukat, csak … Szóval az a helyzet, hogy nem jöttek be a szponzorok.
TOTYA: Ezt a ruhát is úgy turkáltuk.
PETYA: Egy-két (sietve) százezer forintról lenne szó, csak azért, hogy érezzük, hogy pénzét játszunk. Diákigazolvány 50% kedvezmény!
TOTYA: Papírpénzt nem fogadunk el!
PETYA: Majd a régi százasokat ne itt próbálják elsütni!
TOTYA: Ha megkérhetném azt az urat, hogy ne a szomszédja zsebében kotorásszon...

"Közönségjáték? A végsőkig. Hagyománya nem lévén, kevés előadás van Magyarországon, ahol a nézőt játékba viszik. Pedig - a S.Ö.R. kapcsán kiderült - az emberek élvezik, ha provokálják őket. Közönségfüggő, van nézőtér, ami bizonyos mondatokra megfagy. Általában azonban jól veszik, hiszen mégiscsak egy nagy masszában vannak, lehetnek kicsit bátrabbak. Időnként megleckéztetjük egymást is, benyomunk egy-egy új dolgot. Meglepetés, máris lehet improvizálni. Színház szag kezd terjengeni azon nyomban. Rengeteg beugratós dolog van benne, betervezett őszinteség, kiröhögés a szerep mögül. Kit ugratunk be? A nézőket? Magunkat? Ez néha már összemosódik. "

Egyik kritikusa költészetnek nevezi játékát. Ezen felbuzdulva ír három verseskötetet. Ekkor derül ki, hogy a kritikus Kálid Artúrra gondolt.

- Véletlenül kezdtél volna el írni?
- Azért írok, mert ki szeretném fejezni magam, viszont ahogy leírom, már el is árultam magam.
- "Egy-egy sor hátba támadhatna, ha nem lenne éppen ő, aki eltakar." Erre utalsz?
- Első kötetemben, a Keselyű dalban fogalmaztam így meg - elég kezdetleges formában - ezt a kettősséget. Erre vonatkoztak egyébként a kötet bevezetőjében Réz András szavai is: "Önmagad adni elő állati nagy rizikó".
- Levetkőzöl, avagy kivetkőzöl verseidben?
- Első kötetem még önmagáért való kivetkőzés volt, elfojtott szenvedélyek, gondolatok kiordítása. A Keselyű dalban sokszor csak elképzeltem valamit, milyen lehet. Más kérdés - elég gyakran visszaigazolt az élet színpadon és szerelemben is. A megéltség és belőle fakadó fájdalom vagy nagyság még hiányzik. A második, Staccato már inkább levetkőzés. Sokkal mélyebb, érettebb, inkább ösztönös.

- Legutóbbi köteted?
- A Last minute? Lemeztelenedés. Benne vannak a legsötétebb bugyrok is, messze a legőszintébb. Leginkább itt árultam el magam és itt foglalkoztatott a legkevésbé: egyszerűen csak megtettem. Az elsőben még csak írtam róla, milyen is elárulni magunkat.
- És milyen?
- Nézd, - az első kötet után nyúl - ezt a verset még mindig jónak tartom.
"Átvállalom a nehezét: / leszek én a nehezék / ezen a csinos kereszten / Fura ez a testtartás, / játék lesz vagy szertartás / Úristen, / elevenen megfeszítettek / - ne feszegessük, miért - / ki mer rám kezet emelni/ anélkül, hogy ne legyek kezes / bárányként tűröm / a tőröm, / És még ez a könnyebbik megoldás."
- Eleve elrendelés?
- Az ember nem tud, nem is tudhat mást csinálni. Persze tágíthatóak a keretek, a szerencse is megszerezhető, ha fogékony vagy rá. Sok munka és tanulás, hogy a kellő pillanatban élni tudj vele. Nem vagyok se szerencsés, se szerencsétlen. Megtanultam élni a szerencsével, kihasználni a szerencsétlenséget.
- Például?
- Ez utóbbi táplálja verseim, az előbbinek köszönhetem azt is, hogy jó időben, jó szerepekhez juthattam. Mindig talpra tudtam állni.
- Mondtad, '92-es vizsgaelőadásodat visszanézve, nem érted, mit csináltál 7 évig. A költészetben is ezt érzed, nem tudsz sokkal többet, mint mondjuk, 4-5 éve?
- Azt gondolom, hogy mindegyik kötetem egy kicsivel több. Mércének tartom, hogy egyre kevesebb olyan rész van, amit nem tennék bele.

Keselyű dal

"Túl korán kiadott könyv" - határozta meg a sornyitót.
Eklektikus első kötete úgy témában, mint színvonalban. Kísérletező évek gyűjteménye, a forgácsok közt néhány valódi remekkel.

"Annyira tudsz repülni majd / amennyire repülni vágysz."

(Garancia)

A vágy erős, de a tollat vezető kéz még botorkál. Felbicsakló sorok, érettebb köteteiben védjeggyé váltak. Egészen korai verssorai torkollnak váratlan szójátékokba, bár néha inkább zsákutcának tűnik a próbálkozás. Szójáték-halmozás, helyenként sekélyesít. Mondhatnánk, motívumai mélyükön őrzik már későbbi magamagát. Felvillan egy pillanatra a világ őrült táncába szédülő kisgyermek, önáldozó Jézus, pusztulást félő-kívánó, testmeleg egymásban-létet vágyó ember. Szédületbe kergető világ falára tapadó szavak, foszlányok.
Rapszodikus sorai a "minden egész eltörött" - érzésvilágot sugallják. Korai dalszövegei is helyet kapnak a kötetben. Többjük végső fázisban, hangszalagon várakozik - a szerző előadásában.

Staccato

Laza fűzéstechnika, gyakori pasztelles, elmosódó árnyalatok után markáns, sötét tónusú darabokat állít rendbe. Önmaguk ellen forduló sorai közt már biztonságosan halad, szippantgatja a romlás virágait. Kiűzetésben írja őket, a kamaszkor hormonhozta kínjait váltja fel a felnőttségre kárhoztatás, körközépbe vettetés megélt fájdalma.
"Szikével vágtak ki az anyámból" metsző, szikár szavak, felesleges sallangok nélkül szegélyezik mattfekete labirintusukba tévedő olvasóját. Egyszerűségükben Pilinszky esszenciálisan tömör "néhánysorosait" idézik, s teszi ezt elemi láttató erővel bíró szókapcsolataiban is. Kivetkőzni már felesleges, ebben már megelőzött a világ. Nem marad más, mint a levetkőzés. Levetni magáról az anya testét, benne a forró, nyugtató dobbanásokkal.Plasztikus, bulvárnaturalizmust árasztó képeket húzódnak verseiben, mint a "zacskóban ottfelejtett gyermeké", vagy a "mezőre kitett kiskutyáké".
A lefejtett kéz helyére egy másikat szorítani kétségbeesve. Szerelem - görcsös szorítás, a szerelem is fájdalomban jön a világra.
A kötetben, ha valahol, hát itt felcsillan egy sugár, de sötét csillogás ez. Míg az első kötet szerelmes sorai talán csak kamaszfantáziálások reprodukciói, addig a Staccato hasonló versei beteljesült szerelmet szövegeznek meg. Lelki alapokon nyugvó testi fölfűtöttség. Szerelem - ami azonban csak a múltban valós élmény, a jelenben csupa rejtőzködő kétség, bizonyságra vágyó bizonykodás.
A Staccato többi darabjára is jellemző a bizonytalanság, hely- és helyzetkeresés. Kétség sejlik fel a gyakori "ha" szócskák és zárójelek mögül. Ez utóbbi kapcsok szorítják maguk közé többnyire azokat a mondatokat, melyek az eredeti sorok megkérdőjelezését szolgálják. Jelenlétük bizonyítja, sokszor a dolgok ellentettje szintén igaz.
Kulcs a versek megfejtéséhez, egyúttal el is bizonytalanít, megnyugtató tézismondat-mankók helyett mintha-állapotot végtelenít. Kulcsfigura, kiemelésprovokáló alak, Barrabás, aki véletlenül (?!) keveredik bele az eseménybe, aki nem ért az egészből semmit. Aki nem tudja azt sem, hogy milyen híressé lesz azzal, hogy egy figura társaságában akarják keresztre feszíteni. Aki semmivel sem nagyobb bűnöző, mint a többi, de ez által ezerszer pejoratívabbnak tűnik. Mert Krisztus megszínezi - még feketébbre. A költő vallja, Barrabás egyszerűen belefúrta magát a versbe. Lehet, mert benne is van egy kis Barrabás, tán' álnéven vezekeli le bűneit verseiben.

Last minute

Merőben más hangvétel, újabb szín a palettán, lépés a hibatiszta kézirat felé.
"Monodrámának indult, hétfelé szakadt személyiségről akartam írni. Teljesen szabad asszociációkban akartam egyik figuráját beszéltetni.
Elkezdtem írni, írni - folyamatos írás gyakorlatilag, utólagos egyengetésekkel. Mondhatjuk így, irodalmi melléktermék volt. Félre is pakoltam, mondván: gondolatfolyam, nem vers, majd megy a monodrámába. Egy idő után rájöttem, hogy ebből bizony nem lesz monodráma - ez több, vagy más annál. Rájöttem, ez vers."
Külön műfaj, szabadvers, gondolatfolyam, asszociációs lánc, vallomás. Talán a "versfolyam" lehet a legszabatosabb kifejezés rá. Rendezőelv, míg ez előző kötet versei katonásrendben, zenei szakkifejezések fennhatósága alatt sorakoztak, addig itt egy laza áramba folyunk bele, számozása alapján kiderül, hogy ráadásul visszafelé hömpölyög.
Fotók ékelődnek a laza asszociációs sorok közé, elmosódott, a "dolgok esti lélekvándorlása" hangulatát idéző képek. Kontraszthatás, kissé gúnyos, de mindenképp ironikus verseinek "éle" áll szemben látomásszerű fényképeinek "elmázgáltságával". Paradoxonok-erdejében visz az ember útja az egyes szakaszokon át.
Puszta zárójelből olvasztott kulcsokon, versbontó eszközökön túl, immár kedves-pimaszul kanyarítja önellentmondásba sorait. Nem wilde-i finom elméskedések sora duzzasztotta gondolatzuhatag, hanem paradox világ ábrázolása a groteszk szemüvegén át. Megfosztatás fosztóképzők által.
Értékvesztes állapot, a "majdnem" árnyékába hajolva. Ebből a helyzetből pattan ki újra és újra a gerinc, tekint szét ő, szemével angyalokat kutatva.
"Pillanatnyi hangulatok. Alapvetően nem szeretem, ha valaminek vége van. Nem szeretem elveszíteni a dolgokat, barátságot, szerelmet. Félek, elveszik múltamat. De most már egyre bátrabb vagyok. A vég minősíti a cselekményt, utólag megszínezi."

"Még ezt az egyet hallgasd meg!" - CD-lejátszót indít el - "Aki megtagadja magát"... Ez a címe.

Kormos Edit

Új Holnap 44. évfolyam
1999 . november-december

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.