Mozaikok, ikonok és hatalmas kupolák világa
2013/11/14 11:16
1657 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A művészettörténet nagy korszakait áttekintő sorozat tizenharmadik része arra hivatott, hogy átfogó képet adjon a bizánci kultúráról. A lexikális ismeretek összegyűjtése elsősorban a tematikus, rendszerező ismétlést segíti, amire akár az adott témakör végén, akár a tanév végén sort keríthetünk. Minden esetben törekszünk arra, hogy az anyaggyűjtést segítendő a témához kapcsolódó, a Sulinet Tudásbázisban megjelent tananyagokat összegyűjtsük, ezeket a megadott linkek segítségével éri el az olvasó. Mivel a képművészet alapvetően gyakorlati tevékenység, ezért a cikkben találhat az olvasó javaslatot arra is, hogy saját diákjai számára hogyan teheti kézzelfoghatóbbá mindazt, amit elméletben elsajátítottak.

Tér és idő

Bár már Constantinus uralkodása alatt a Földközi-tenger keleti medencéjébe tevődött át a Római Birodalom súlypontja, s a császár székhelyét is áthelyezte 330-tól Rómából – a régi görög gyarmatváros Büzantion helyén épített – Constantinapolisba, az igazi önállóság 395-tel, a Birodalom kettéválásával következett el. A Nyugat-római Birodalom 476-os bukásával a császárság egyetlen örököse immár a keleti birodalom lett, s itt maradt fenn 1453-ig, a török hódításig. Justinianus császár (527–565) uralkodása az egyik fénykor, részben azért, mert a megerősödő hatalom megpróbálta visszaállítani a Római Birodalom egységét. Ez csak részben sikerült és nem is bizonyult tartósnak a hódítás, de jelezte a keleti területek erejét. Az egyre inkább Bizáncként emlegetett államnak komoly nehézséget jelentett a külső támadások (pl. a szlávok) mellett a 8-9. századi polgárháború is. Ez utóbbi az ikonok tisztelete miatt robbant ki, ezért képromboló mozgalomnak is nevezik az egyik irányzatot. Az ikonokról még a festészet kapcsán esik majd szó, itt legyen elég annyi, olyan szentképekről van szó, amelyeknek egyesek csodatevő szerepet tulajdonítottak, ami kiváltotta a császár ellenállását, és így a polgárháborút. A császároknak más külső ellenséggel is fel kellett venniük a harcot. A pápák és a császárok közötti hatalmi konfliktus is évszázados előzményekre tekint vissza, így amikor 1054-ben megtörtént az egyházszakadás (szkizma), akkor politikai mellett egy hosszú dogmatikai harc is lezárult. A kereszténység kettészakadását nem mindenki ismerte el, a pápák például a keresztes hadjáratok idején megpróbálták az egységet helyreállítani. A IV. keresztes hadjárat ezt a célját nem érte el, a 1204-1261 között Bizánc helyett fennálló, Velence által irányított Latin Császárság megbukott, s bár végzetesen meggyengülve, de visszaszerezte az uralkodó dinasztia a hatalmát. Az egyre zsugorodó területű állam nem tudta megvédeni magát a török támadásoktól, így végül a többszöri próbálkozás után 1453-ban maga a főváros is török kézre került. A neve ekkortól Isztambul.

A szkizma után a keleti és nyugati művészetek közötti határvonal nagyjából a római kereszténységhez csatlakozó Magyarország keleti és déli határán húzódott.

hagia-sofia

Építészet

Az építészeti emlékek közül a török hódítás következtében sok tönkrement, de a korabeli források és a megmaradt leletanyag alapján tudjuk, nagyon impozáns építészeti kultúra jött létre a Kelet-római Birodalom területén. Bár az állam neve egy ideig még őrzi a római örökséget, az építészetben keleti hatásra nagyon markánsan új formanyelvet alkalmaznak Constantinapolisban és a többi városban. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy a térség földrajzilag is közel fekszik Ázsiához és a Kelettel zajló kereskedelem egyik központja. Ez persze nem azt jelenti, hogy másolták a keleti építészetet, hanem azt, hogy a keleti hatásra teljesen új megoldásokat kezdtek alkalmazni. Ilyen például a hosszhajós templom helyett a centrális, kupolás épület. Ennek legpazarabb emléke a konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyház, amit még Justiniánus uralkodása alatt fejeztek be. Egészen különleges térélményt jelent, hogy a négy pilléren nyugvó, 50 méter magas kupolával fedett központi térhez kisebb félkupolás terek kapcsolódnak, a tartópilléreket pedig óriási félkörű ívek kötik össze a kupolákkal. Az átmenet kialakítására gömbháromszöget, ún. csegelyt alkalmaztak. A bizánci építészet korai hatását mutatja a Kelettel szoros gazdasági és politikai kapcsolatot kiépítő Velence legimpozánsabb temploma a Szent Márk székesegyház is. A bizánci építészetnek mindenképp sajátossága, hogy lényegi vonásai évszázadokon át változatlanok maradtak, itt nem következett be a stílusok olyan tobzódása, mint Nyugat-Európában. Gondoljunk csak a romanika, a gótika és a reneszánsz számtalan újítására.

Szobrászat

A művészetek ezen ága Bizáncban háttérbe szorult a korszakban megfigyelhető nyugat-európai alkotásokhoz képest. A díszítőszobrászattal, domborművekkel, faragásokkal lehet találkozni, de sokkal hangsúlyosabb díszítőelem a mozaik vagy kicsit később az ikon.

hagia-sophia-kupola

Festészet

A bizánci festészet sajátossága, hogy a templomtereket nem a hagyományos, a festő egyéniségét is megjelenítő alkotásokkal díszítették, hanem mozaikokkal vagy később ikonokkal. A mozaik időtálló alkotás, a római díszítő művészetben elterjedt technika volt. Története azonban jóval korábbra vezethető vissza: Babilon pazar építészeti emlékein éppúgy megtaláljuk a nyomát, mint a görögöknél. A bizánciak annyit változtatnak rajta, hogy megjelenik az alkotásokon a vallásos tematika is, és kedvelt díszítőeszköz mélykék vagy az arany háttér. Az apró kövekből kirakott képek személytelenebb ábrázolást tesznek lehetővé, mint az ecsettel készült alkotások. Az egyetlen cél a vallási tartalom közvetítése. Ennek következtében sokkal fontosabbá válik szigorú körvonalakkal körbevont szín, a térhatás nélküliség és a sok kis színes kőből fakad a vibráló fényhatás. Az alakokra a merev frontalitás jellemző, azaz a szembeforduló, mozdulatlan, pompás ruhákban megjelenített alakok cselekvés nélkül vannak jelen, ezáltal sugároznak valamiféle túlvilági méltóságot. A fény és árnyék adta plaszticitás, a térbe való elhelyezés szinte teljesen hiányzik.
A miniatúrák kezdetben a szent könyveket díszítették, majd kialakult e művészeti ágnak egy speciális bizánci változata az ikonfestészet. Az ikon egy fatáblára festett, jellemzően arany hátterű kegykép, amely különleges, természetfölötti erőt képvisel. (A képek miatt kirobbant, a bevezetőben említett háborúnak is az volt az egyik alapkérdése, hogy a képek maguk képviselnek-e természetfeletti erőt vagy a tartalom, amit megjelenítenek.) Ikont csak szerzetes készíthetett, s közülük is csak az, aki meggyónta a bűneit, az előírásoknak megfelelően böjtölt, vagyis megtisztult mindenféle földi bűntől. Ez a szigorú előírás azt szolgálta, hogy hitük szerint biztosítsák, az elkészült alkotás az isteni kegyelem közvetítője lehet. Minden bizonnyal a legnagyobb ikonfestő a XV. században Oroszország élt Andrej Rubljov volt.

hagia-sofia2

Egyéb művészeti ágak

A bizánci iparművészet rendkívül kifinomult volt, különösen a selyemkészítés, az elefántcsont faragványok és a rekeszes zománc technika képviseltek különleges értéket. Ez utóbbit megcsodálhatjuk a magyar Szent Korona alsó részén is, hiszen az Bizáncból érkezett I. Géza uralkodása elején.

További érdekes ötletek 

Farkas Judit cikke

Faraways / Shutterstock.com

Vadim Petrakov / Shutterstock.com

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.