Naturalizmus – a mindent lefesteni/leírni akarás művészete
2014/06/30 17:12
1506 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A művészettörténet nagy korszakait áttekintő sorozat harminckettedik része mutatja be az naturalizmus képzőművészetét. A lexikális ismeretek összegyűjtése elsősorban a tematikus, rendszerező ismétlést segíti, amire akár az adott témakör végén, akár a tanév végén sort keríthetünk. Minden esetben törekszünk arra, hogy az anyaggyűjtést segítendő a témához kapcsolódó, a Sulinet Tudásbázisban megjelent tananyagokat összegyűjtsük, ezeket a megadott linkek segítségével éri el az olvasó.

Tér és idő

A hosszú XIX. század fő jellemzője a sokszínűség. Stílusirányzatainak közös vonása, hogy a világszemléletet általánosan uraló csalódottságra és kiábrándultságra kívánnak valamiféle reakciót adni. Az ábrázolni kívánt társadalom és világ feszül az ellentmondásoktól. A vagyoni különbségek, a nyomor és a pazarló pompa, a lehetőségek féktelensége és a végletesen leszakadó kilátástalanság éppúgy eredménye annak az impozáns fejlődésnek, ami a XIX. század során a gazdaságban végbement.

A XIX. század közepétől a festők számára a természet bármely igénytelen zuga megörökítésre alkalmassá vált, de a naturalizmus csak az 1880-as évektől terjedt el, és hatása nagyjából az 1920-as évekig érezhető. Hátterében az a tapasztalat állt, hogy az ipari forradalom második szakaszával elinduló gazdasági föllendülés és a társadalmi rend viszonylagos stabilitása következtében lassan megvalósul az eszményi polgári társadalom. A szociális feszültségek csökkentek azáltal, hogy a munkásság érdekeinek védelmére létrejött a szervezett munkásmozgalom és a munkásság képviselői bejuthattak több országban a parlamentbe is. A tudományok eredményei igazolni látszottak a felvilágosodás természettudományos alapú világképének jogosultságát. Azaz úgy tűnt, a világ törvényei megismerhetők, leírhatók, csak megfelelő mennyiségű tudással kell ehhez rendelkezni.

800px-Adolph_Menzel_-_Eisenwalzwerk_-_Google_Art_Project Adolf Menzel: Vashámor (1875)

Általános jellemzők

A XIX. század végi művészek azonban olyan emberek, akiknek nem elegendő az elsődleges látszat, kérdéseket tesznek fel és válaszokat keresnek. A különbség az egyes irányzatok válaszaiban van, hiszen míg a romantika el akar menekülni a valóság elöl, a realizmus pedig leleplezni próbálja azt, addig az impresszionizmus, a szimbolizmus és a szecesszió a társadalom többségétől való elfordulásban, elkülönülésben látja a megoldást. Ebben a sorban a naturalizmus a realizmushoz hasonlóan a leleplező irányt képviseli, de annál sokkal nyersebben, részletezőbben, tudományos (szociológiai) igényű pontossággal és szenvtelen hitelességgel bírálja a korabeli társadalom pénzéhségét, érdekvezérelt, elzüllő, álszent, karrierista voltát, alapvető igazságtalanságait.

Az elnevezés, a natura – természet jelentésű – latin szóból származik. Célja tehát az adott természeti jelenség, esemény egészen aprólékos részletekig való megmutatása, a dokumentarista hitelesség. Ha ez társadalmi mondanivalót hordoz, akkor erős, sőt gyakran túlzónak ható kritikai attitűddel teszi azt. Jellegzetességei miatt olykor nehezen választható el a realizmustól.

396px-Wilhelm_Maria_Hubertus_Leibl_008 Wilhelm Leibl: Asszonyok a templomban

Építészet

Nem jellemző a stílusra ez a művészeti ág.

Szobrászat

Nem jellemző, mert nehéz volt elhatárolni a realizmust a naturalizmustól.

Festészet

"Mindenféle művészet kompozíció, drámai koncepció csúf, hiú hazugság", valamint "a magából születő egyszerű közvetlenség az egyedül igazi művészet, a kifejezésben embert teremteni, amint az él, tájképet, állatot. Reggelt, estét stb. - ez a művészet" - vallotta Hollósy Simon, a magyar származású, de Németországban dolgozó naturalista képeket is alkotó festő.

A realizmus és a naturalizmus – a festészeti műfajok addig megingathatatlannak tartott hierarchiáját megbontva – jelentős és egyre növekvő teret biztosítottak a korábban másodlagosnak tartott táj- és életképfestésnek. A naturalizmus a látható valóság pontos, objektív leírására, abszolút természethűségre törekszik. Nem szelektál a látvány lényeges és lényegtelen jelenségei között, minden részletet egyformán fontosnak tart, és ez – ahogy már korábban is említettük – olykor túlhajtottnak tűnik.

Mivel kitűzött célja, hogy a társadalmi valóságot kendőzetlenül ábrázolja, ezért gyakran az elesettek, a kisemberek felé fordul, az ő problémáikra világít rá. Ahogy az irodalomban, úgy a festészetben is előkerülnek korábban elkerült témák, például a bűnözés, a nyomor, a szexualitás, a torz lelkiség, az ösztönvilág állatias vonásai.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.