Nézd, hallgasd, tapintsd, érezd, leheld: a Petőfi Irodalmi Múzeum Weöres Sándor-kiállításáról
2013/07/08 13:53
1703 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Weöres Sándor születésének 100. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum olyan kiállítással ünnepli, amelyen a versek kitörnek a papírra írt szöveg fogságából, és életre kelnek. Orpheusz találkozik a multimédiával: és megtetszik neki!

Megmozdul a múzeum

Szerencsére mind több múzeum, kiállítás, tárlat nyílik akarva-akaratlanul annak érdekében, hogy közönség számára egyre kevésbé jusson eszébe a megrendült komolyság és az ásítozás. A Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb kiállításának címe: A megmozdult szótár – Weöres Sándor 100 éves; a címben szereplő befejezett melléknévi igenév vonatkozhat mind egy élvezetes kiállítás elvárt dinamizmusára, mind Weöres nyelvvarázslatára, és egyszersmind egyfajta játékra, amely szintén nagyon jellemző a huszadik század egyik legnagyobb költőmesterére.

A tárlat ötvözi a hagyományost a modernnel: míg megtalálhatók benne egy irodalmi alakot bemutató kiállítás olyan elmaradhatatlan elemei, mint az életrajzi vázlat (ezzel indít az első Weöres-terem), a korabeli fényképek, idézetek, addig olyan interaktív installációk is helyet kaptak a múzeumban, amelyek releváns új értelmet adnak az életmű egyes darabjainak, és az azokhoz szorosan kapcsolódó életrajzi vonatkozásoknak. Játékra hív a múzeum, a sorok között színekre, hangokra lelünk, nézünk és látunk, tapintunk és alkotunk: egy szempillantás alatt részesei leszünk a weöresi univerzumnak.

Weores_web_005

Hatáskavalkád

Ritka az olyan kiállítás, amelyre belépve a szemlélő hirtelen kiragadtatik minden aktuális kontextusából, vagyis például az őt körülvevő emberek, a kiállítást megelőző helyszínek, az éppen a fejében kavargó gondolatok, az éhség vagy éppen a fejfájás vegetatív hatása alól, és mintegy mentálisan újjászületve átadja magát az új tartalmaknak. Ha mindez egy idő után be is következhet a Weöres-tárlat böngészése során, a PIM-be ritkábban eljutó irodalomkedvelőre azért mély benyomást gyakorolhat az a két másik kiállítás, amelyen az új tárlatig át kell haladnia; nevezetesen a Petőfi- és a Karinthy-életmű többteremnyi feldolgozása.

Már ezen előzetes termekben nagyon sok inger érheti mind az öt érzéket, ráadásul az utolsó Karinthy-terem nagyon hatásosan és fajsúlyosan az első Nyugat-nemzedék egyik legnagyobb zsenijének agyműtétével és az Utazás a koponyám körül című regénnyel, valamint Karinthy halálával foglalkozik. Karinthy után pedig mély levegő, és következik Weöres, hirtelen nyoma vész a nyugatos hangulatnak (noha Weöres Sándor mintegy hatvannégy a Nyugatban megjelent művével a kultikus folyóirat harmadik nemzedékét képviselte), és Karinthy sokszor sötét, groteszk játékosságából megérkezünk egy olyan helyre, ahol a szavak életre kelnek, és kedves kis színes élőlényekként, növényekként, állatokként körbetáncolják a szöveget – a Fogadófal igazi választóvonal a két kiállítás között.

Ezek után egyre jobban magával ragad a tárlat játékaival és informatív falaival: ha megunjuk az egyiket vagy belefáradunk, kikapcsolódhatunk belőle a másikban; szövegekből hangokban; hangokból látványban. Nemezgyümölcsöket a fülünkhöz tartva és gyümölcsverseket (például a Galagonyát) hallgatva sétálgathatunk körbe a teremben, kipróbálhatjuk, milyen lehet tapintani, megfogni egy költeményt (3D-nyomtatóval készített formák segítségével), lekoppinthatjuk a kristálytiszta ritmusú verssorok ütemét, vagy az ujjunkkal rajzolva újrateremthetjük a fejhallgatón hallgatott költeményt, és lelkünk legmélyéből lehelhetünk weöresi gondolatokat a falra. És telítődtünk érzéki élménnyel, leülhetünk egy fotelbe nézni a Weöres-dokumentumösszeállítást és -versmondásokat.

Vers mindenkinek

A kiállítás egyszerre tömény, amennyiben néhány téma köré csoportosítva összerántja Weöres Sándor életét és művét; illetve felszabadító, amennyiben a digitális kreatív játékokba hosszú időre bele lehet feledkezni. Időnként talán felmerülhet a látogatóban a kérdés, hogy mi az a célközönség és életkor, amelyet a tárlat szervezői leginkább megcéloztak, hiszen ha bár szerencsére játszani nagyon sok felnőtt szeret, a versek sok szempontú virtuóz csoportosítását bemutató szellemes és szemléletes applikáció lehet, hogy hidegen hagyja a Bóbitát lelkesen éneklő kisebbeket. A válasz mégiscsak az lehet, hogy mindenféle életkorú és érdeklődésű látogató kedvét lelje a látottakban, hallottakban, tapintottakban, és maradandó élményként vigye haza a weöresi galaxist.

Ha valami nagyon hiányzik ezekből a termekből, az talán a zene. Noha Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának, mint Weöres mestereinek kitüntetett szerep jut a falakon, és a zenéről ugyan szó is esik, zenét legfeljebb magában dúdolgatva hordozhat végig a vendég. Ezt leszámítva azonban remekül működik a kiállítás: kapcsolatokat teremt az érzékek között, nemcsak a szemnek, hanem a szájnak, a kéznek és a fülnek is fontossá válik a vers, amely – jóllehet Weöres Sándort drámaíróként és tudós irodalomárként és tiszteljük – mégis a költő legigazabb terepe.

A kiállítás 2013. június 19-től 2014. június 1-jéig látogatható keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.

A kiállításról…

Kerek Roland cikke

(Kép forrása: pim.hu)

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.