Régi film, új nézők – Az Isten hozta, Őrnagy úr! a középiskolai médiaórán
2013/06/11 15:58
2353 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Fábry Zoltán filmje, az Isten hozta, Őrnagy úr! régóta meghatározza, milyennek képzeljük Tótékat, a dobozolást, Mátraszentannát. De vajon mihez kezdünk egy több, mint negyvenéves filmmel az osztályteremben? Mi segíti a középiskolás befogadását, aki életében először találkozik a Tótékkal és a filmmel is?

isten-hozta-ornagy-ur-1969.jpg_368x800

A távolság

Körülbelül négy éve egyik tizenegyedikes osztályommal megnéztük Quentin Tarantino 1994-es klasszikusát, a Ponyvaregényt. Előfeltevésem szerint rendkívül ismert filmről volt szó, amit mindenki ismer, ha nem is látta még. Megdöbbentő volt azt tapasztalni, hogy a nagytöbbségnek ismeretlen volt a film, amely nekem teljesen magától értetődő realitás. Magyarázni kellett ennek a filmnek a jelentőségét és úgy általában a kilencvenes éveket: tanítani kellett.

Egy középiskolás számára tíz-tizenöt év nagy idő- és kultúratávolság. Fábry Zoltán filmje, az Isten hozta, Őrnagy úr! 1969-es, tehát jóval több mint negyvenéves. Ha ezt a filmadaptációt szeretnénk diákjainknak megmutatni, az eredeti Örkény-szövegen túl ezzel a négy évtizeddel is meg kell valahogy birkózni. „Tanulni” kell a hatvanas évekbeli filmnyelvet, amikor még a kortárs filmnyelv is sokszor kihívás.

Műfajkavalád

Az adaptált mű is speciális, legalábbis műfaji szempontból: Örkény István 1966-ra készül el a Tóték kisregényváltozatával, 1967-re átdolgozza drámává. Aztán 1969-ben film készül – a regényből, miközben a színdarab nagy siker már évek óta: vagyis mind a drámának, mind a filmnek az alapja egy epikus prózai mű, egy regény. Érdekes viszony áll fenn színdarab és film között: mindkettőnél „itt és most” jellegű a cselekmény eljátszása, de míg a színdarab esetében ez egy folyamatosan változó, dinamikusan aktualizálható „itt-és-most”, addig a filmben statikus, egyszer rögzített és aztán örökké változatlan. Az Isten hozta, Őrnagy úr! 1969 lenyomata, és bár mondanivalójában természetes módon fedezhetünk fel időtlen, a mai napig aktuális elemeket, a képvilág, a beszédmód mégis távol van a mai nézőtől.

Hangsúlyáttevődés

Mégis, mint adaptációtól nehéz tőle szabadulni. Arany János Hamlet-fordítása („adaptációja”) – amelynél például Nádasdy Ádám fordítása sok szempontból aktuálisabb és érthetőbb – mindmáig nagyban befolyásolja Shakespeare nagy tragédiájáról való gondolkodásunkat; hasonlóképp, Fábry filmje meghatározó alapjává vált Tóték-képünknek, vagy ha úgy tetszik: a Tóték-kánonnak. Mácsai Pál legújabb Tóték-rendezése (bemutató: 2013. március 9.) az Örkény István Színházban ugyan meglehetősen – talán provokatívan – elszakad ettől a kánontól, az Isten hozta, Őrnagy úr! bizonyos értelemben mégsem felülírható. Mácsai rendezésében a hangsúly Tótékon, az ő kisszerűségükön van, míg Fábry filmjében az Őrnagyot látjuk egyértelműen kitüntetett szerepben: az ő problematikussága, esendősége, nyomora áll a középpontban. Ebben a filmben a Tót család szinte csak a háttér, beleolvadnak a kis mátrai falu romantikus-naiv háttérfreskójába, amire „ráfröccsen” az Őrnagy, és összezavarja a színeket. Ám kivételessége csak egy ideig válik szabállyá: a normalitás győzedelmeskedik: a háttér elnyeli a kiemelt figurát.

A tekintély

A normalitás győzelme azonban viszonylagos, hiszen az is kérdéses, hogy az Őrnagy érkezése előtt „normálisak” voltak-e Tóték, vagy akár csak Tót Lajos, „volt vasutas, jelenlegi községi tűzoltó”, aki életében nem látott még tüzet, nincs rá szükség tűzoltó mivoltában. Ő azonban egyértelmű tekintély a faluban, talán a legnagyobb, akit az Őrnagy az első pillanattól minden tekintélyétől megszabadít. Valamiféle bizarr igazságtételként is felfogható, hogy az érdemtelen tekintély hogyan válik egy csapásra semmissé. Az Őrnagy tekintélye azonban nem érdemtelen: háborúban szolgált (és megnyomorodott) ember ő, akitől ráadásul emberek sorsa függ, elsősorban Tót Gyuláé (aki a cselekmény idejében már nem él).

Talán a tekintély problematikája lehet az egyik fő fókusza e film osztálytermi feldolgozásának. Hogyan születik a tekintély, mi táplálja és mi az, ami elemészti? Mit jelenthetett a tekintély az hatvanas években és mit jelent most? Hogyan tesz egy idilli környezetet kérlelhetetlenül groteszkké a tekintély megjelenése? Sok más kérdés és szempont mellett ezekkel is jól megragadható az Isten hozta, Őrnagy úr! időtlensége és aktualitása.

A tekintély kérdésén túl természetesen más témák is felmerülhetnek a filmről való diskurzus során, például:

  • Hogyan kapcsolódik a történet Sziszifusz mítoszához?
  • Milyen tárgyak, helyszínek játszanak fontos szerepet a filmben; mi a szimbolikus jelentésük?
  • Hogyan viselkednél te Tót helyében?
  • Tudnál-e példát hozni a saját ismereteid alapján Őrnagy-Tót-viszonyra?

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.