Salamon Béla
2004/03/22 14:24
1610 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Csak kevesen tudják, de ő tette szállóigévé a "Lepsénynél még megvolt!" és a "Ha én egyszer kinyitom a számat...!" híres mondásokat.
Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes, Salamon Béla

A vérbeli kabarészínész Beregrákoson született, 1885. március 4-én. 1914-től a Royal Orfeum akkori Sörkabaréjában lépett fel, de neve akkor vált ismertté, amikor 1921-ben mindenféle színészi végzettség nélkül sétált be az Apolló kabaréba munkáért, ahol Szőke Szakáll híres "Vonósnégyes" című jelenetében sikerült is felhívnia magára a figyelmet. S nemcsak felkelteni, de fenntartani is tudta az érdeklődést, ugyanis nagysikerű kabarétréfák és egyfelvonásosok egész sorában játszott. Sok színpadi szövege szinte szállóigévé vált: Ilyen a "Ha én egyszer kinyitom a számat" vagy "Lepsénynél még megvolt", ami Nóti Károly Régi motoros című bohózatában hangzott el.

1923-ban Nagy Endrével megalapította és közösen igazgatta a Terézkörúti Színpadot. Játszott a főváros szinte valamennyi kabarészínpadán, 1951-től, megalakulásától kezdve egészen 1965-ös nyugalomba vonulásáig a Vidám Színpad tagja volt. Főként a ravasz kisember szerepét formálta meg. Ez már csak azért sem okozott nehézséget számára, mert mindig mindenhol emberek között volt. Magánéletben kedves, közvetlen embernek ismerték. A színpadon kívül is vidám volt, olyan ember, kinek egész lényéből bölcs humor áradt. Akkoriban így írtak róla a lapok: " Találkozhatunk vele a nap bármely órájában, kávéházban, klubban, futballpályán, azoknak a kisembereknek a szórakozó és munkahelyein is, akikről mulattató figuráit mintázta, akiknek nevettetését életcélnak tekinti."

Kabarészínészként talán annak köszönhette népszerűségét, hogy állandó szerepkörében, a félszeg pesti kisember alakjában nemcsak annak sutaságát, hanem hol epésen, hol érzelmesen megnyilvánuló jogos indulatait is kifejezésre juttatta és legfőképp tolmácsolta. Élvezte a sikert, fürdött a népszerűségben. Az a fajta művész volt, ki szívesen leállt beszélgetni bárkivel, vonakodás nélkül fellépett mindenhol, ahová csak hívták. Legszívesebben a lipótmezei elmegyógyintézetben játszott, ahol jótékony célú előadásokat is rendszeresen rendezett, mert számára a betegek különösen hálás közönségnek bizonyultak.

Az például rendkívül tetszett neki, amikor egy elmebeteg a poénjain nagyokat nevetve térdét csapkodta és azt hajtogatta: "Hát meg kell őrülni, meg kell őrülni..."

1965. június 15-én érte a halál. Nemcsak a színpadon és pódiumokon aratott fényes sikereket, hanem több filmen játszott epizódszerepet, napilapok, folyóiratok hasábjain számos krokija, karcolata jelent meg.

Munkái

  • Hej, színművész (Bp., 1939)
  • Szódásüveg és környéke (Bp., 1964.)

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.