Tudj meg többet... Gion Nándorról
Kormos Edit
2003/02/05 08:00
1608 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Gion Nándor az újabb vajdasági magyar irodalom egyik legkiemelkedõbb prózaírója volt. Művei nemzetközi hírnevét és közönségsikerét nem csak az avatott kritikusok ismerték el, hanem a filmrendezõk is, hiszen néhány alkotását megfilmesítették.

Gion a jugoszláviai Szenttamáson született 1941. február 1-jén. Az általános iskolát szülõhelyén, az ipari szakiskolát (1959) Szabadkán végezte. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén (1963) szerzett tanári oklevelet. 1963-1983 majd 1985-1994 közott az Újvidéki Rádió munkatársa, szerkesztõje, fõszerkesztõje volt. 1983-tól 1985-ig az Újvidéki Színház igazgatója, 1994-tõl Budapesten élt szabadfoglalkozású íróként. 2002. augusztus 27-én hajnalban a szegedi klinikán halt meg, 61 évet élt. Számos díjjal tüntették ki munkásságáért (Híd Irodalmi Díj, 1987; Déry Tibor-díj, 1988; József Attila-díj, 1989; Márai Sándor-díj). Legutóbb munkatársai Kossuth-díjra terjesztették elõ. A hatvanas évek elején az Új Symposion köré gyülekezõ írókkal tartott, könyvkritikákat és novellákat írt, majd kisregénnyel lépett közönség elé. A Kétéltűek a barlangban c. regényében (1968) bírálta a hétköznapok hasznosságkultuszát, amelyet a kamaszvilág rajzával párosított. Munkái ebben az idõszakban kettõs ihletforrásúak: szülõfaluja emlékét idézik és az ott lejátszódó társadalmi-emberi folyamatokat.

A társadalmi regény modern lehelletét éreztette a Testvérem, Joáb (1969, 1982) című művével, amely az eltorzult, embertelen kórképet ábrázolta. A fõhõs a munkahelyen és a szerelemben érezte a korrupciót önzéssel fűszerezve, hiszen az élet bajai összesűrűsödve zúdultak rá. Szociográfiai és esztétikai hitele a nyugati neorealizmus hatására az emberi természet kíméletlenségét mutatja be, és emiatt válhatott az akkori jugoszláviai magyar könyvkiadás botránykövévé. A koromfekete társadalomképet a helyzetleírásokban humora tette sajátossá. Gion ezzel "ellenregényt" írt , hiszen egyenlíteni szerette volna a regényidõt és az írásidõt, amikor az állóképek is a mozgás és a történés benyomását keltik.

Bori Imre szerint "Gion prózájának egyik nagy erõssége: alakjainak plasztikussága, "életessége" és embergalériájának gazdagsága." Úgy látszott, hogy Gion pályafutása fölfelé kezd ívelni, s a hetvenes években is a "magáét" mondta.

A magyarországi viszonyokat kipellengérezte az Új Symposion ban Véres patkányirtás idomított görényekkel c. regényében (a folyóiratban folytatásokban közölték), de könyvként nem jelenhetett meg, mert egyházfelekezeti tiltakozást váltott ki. Az Ezen az oldalon (1971) c. prózájában már "poétikus" értelemben beszél. Novellafüzérrel találkozunk itt, amely hat ciklusból áll, s mindegyik egy "régi megható történettel" zárul, ennek szerepe abban fedezhetõ fel, hogy áthidalja a cselekményt a két rész között. Ez a mű "hétköznapi történet", mentes a "regényes eseményektõl". Olyan utca lakóiról szól, akiknek háza a falu szélén található, és az út a temetõbe vezet. Az olvasó poétikus egyszerűséggel, de erõteljes szituációk sorozatával épül az epikai "már nem és még nem regény" határterületére.

Néhány újabb írói élettörténet következett, ahogy maga fogalmazta: "Õsz hajú, öreg emberekkel beszélgettem, arra kértem õket, hogy meséljenek nekem régi, érdekes történeteket..." Hagyományos módon komponált műbe kerültek a történetek Virágos katona (1973) címmel, melynek folytatása a Rózsaméz. Mind a kettõ egy kötetben 1976-ban jelent meg Latroknak is játszott cím alatt.

1898-ban indul el Stefan Krebs, a feketicsi sváb, Szenttamásra munkát keresni, és 1941 áprilisában Gallai István citerájának hangjával zárul a történet. Az író semmibe veszi az állami történelemszabványt, mert egyrészt emberi teljességében láttatja a németeket, másrészt pedig lassan öntudatosodó magyar zsellér helyett egy mindenkihez alkalmazkodni kész zenészt szerepeltet. A hõsöknek két állam összeomlását is meg kellett élniük: a Virágos katona zárójelenetében az Osztrák-Magyar Monarchiáét, a Rózsamézben a királyi Jugoszláviáét. A fasizmus és a kommunizmus találkozik itt.
A regénysorozat trilógiává nõtte ki magát 1997-ben, amikor megjelent az Ez a nap a miénk c. könyve.

Kalandos meseszövés jellemzi a Börtönrõl álmodom mostanában című regényét (1990), amely egy kisvárosi gyár éjjeli portásáról szól, aki egyben egyetemista is. Õ meséli el a narráció személytelen elsõszemélyűségében börtönbe jutásának, és az ott eltöltött tizenöt hónapjának az eseményeit. A lopást, a szerelmi történetet tragédia követi. A fõhõs a Lírikusok bandájának tagja lesz, így kerül börtönbe, ahol érdekes emberekkel, bűnözõkkel ismerkedik meg: Halálfejű Józsival, a gyilkossal, Gereben Mihállyal, aki egy fiatalasszonyt erõszakolt meg. A regényre jellemzõek a pergõ dialógusok, s ez teszi könnyeddé prózáját.

Vallomásértékű az Izsakhár(1996) című elbeszéléskötete, amelyet még néhány elbeszéléskötet követett. Az ifjúsági regényeiben a gyermeki élet szépségeit illúzióromboló felnõttéválás követi (Engem nem úgy hívnak, 1970; Postarablók, 1972; A kárókatonák még nem jöttek vissza, 1977; Sortűz egy fekete bivalyért, 1982). A kárókatonák még nem jöttek vissza c. nosztalgikusan poétikus ifjúsági regénye kiemelkedik erkölcsi, szimbolikus igényességével, mely mélyebb, felnõtteknek szóló jelentést õriz.

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.