Érettségi tételek 2014 - A közlésfolyamat tényezői
2014/03/19 08:00
2504 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Mindenfajta kommunikáció általánosítható néhány közös tényező kiemelésével, amelyek jól modellezik az információcsere működését.

kommunikáció-horizontal

Bevezető gondolatok

A társas viselkedés egyik alapvető velejárója, hogy kommunikálunk egymással. Magát a nyelvet tekinthetjük a közlésfolyamat (vagyis kommunikáció) eszközének; sőt azt mondhatjuk, hogy a nyelv jellegzetességeit legkézenfekvőbb módon használatában, vagyis információcsere, kommunikáció során figyelhetjük meg. Ne gondoljuk azonban, hogy a kommunikáció kizárólag valamiféle nyelv által történhet, sőt azt sem, hogy csak az emberre jellemző. Amikor a következőkben felvázoljuk a kommunikáció tényezőit, modellünket alkalmazhatjuk például az állatvilág képviselőire is.

A tétel kifejtése

A kommunikáció általános modelljében szerepel (1) egy feladó (vagy adó), (2) egy címzett (vagy vevő, befogadó), kettőjük között (3) csatorna, amelyben valamilyen módon (4) kódolt (5) üzenet halad, és ennek az egész folyamatnak van egy (6) szituációja (beszédhelyzete, kontextusa). Vegyük szemügyre egyenként a tényezőket!

A feladó és a címzett

A feladó (1) az, aki elindítja a közlésfolyamatot. Persze lehet, hogy ezzel egyszersmind folytat egy korábban elkezdett folyamatot, például egy beszélgetést. Ha valakit vagy valamit feladónak tekintünk, azzal tulajdonképpen az információáramlás irányáról nyilatkozunk: a feladó a címzettnek eljuttatandó információ forrása, amely az adott információért cserébe újabb információt vár a címzettől.

A címzettet (2) nevezhetnénk akár megszólítottnak is, ha ez nem szűkítené le túlságosan az értelmezési kereteket; tudjuk ugyanis, hogy a közlésfolyamat nem csak nyelv és főképp nem csupán beszéd útján történhet. Mindenesetre a címzett az, akihez (vagy amihez) beérkezik az üzenet, és ő azt valahogy értelmezi, majd az értelmezést követően reagál rá: válaszol. Ekkor azonban felcserélődnek a szerepek: a feladóból címzett, a címzettből pedig befogadó válik. A közlésfolyamatban tehát állandóan változnak a kommunikációban betöltött szerepek.

Csatorna, csatornák

Ha a feladót és a címzettet nem kötné össze valamilyen csatorna, nem tudnának információt cserélni. Csatorna (3) lehet a levegő, a fény, egy optikai kábel vagy akár a víz is. Ha házőrző kutyánk hazaérkezésünkre kajla ugrándozásba kezd, azt szemünkkel észleljük, vagyis hű ebünk (mint feladó) felénk (mint címzetthez) áramló információja (hogy borzasztóan örül nekünk) számára a csatorna a fény. Amikor pedig felfokozott hangulatában üdvcsaholásba kezd, egy újabb csatorna is belép a kommunikációba, a levegő; ez a közeg továbbítja ugyanis a hangot számunkra.

Kódolt üzenet

A csatornában halad tehát az üzenet (4), az az egyszerű vagy összetett információ, amelyet a feladó a címzettnek szándékozik eljuttatni. (Szándékozik – itt is érdemes egy kicsit megállni, hiszen a kommunikáció nem mindig szándékos, nem mindig áll a feladó vagy a címzett kontrollja alatt. Ha zavarunkban elpirulunk, ezt legszívesebben titkolnánk, ehelyett azonban – zavarunkat még inkább fokozandó – tudtunkon kívül jeleket küldünk a külvilágba, kiszolgáltattatván az esetleges válaszoktól…) Az üzenettel szemben alapvető követelmény, hogy a kommunikáló felek megértsék. Ezért az üzenetet megfelelően kell kódolni. A kód (5) rendkívül fontos szerepet játszik a közlésfolyamatban. Annyiban hasonlít a csatornára, hogy összeköti a feladót és a címzettet, ám nem fizikailag, hanem az üzenet értelmezése szempontjából. Ha a feladó által használt kód például a magyar nyelv, a címzett azonban nem tud magyarul, a csatornában utazó üzenet minden bizonnyal nem ér célba. Egyébként ilyen esetekben gyakran hirtelen kódváltás történik, és így megmenekül az üzenet. Ha a piacon a húspultnál a hentes egyre hangosabban magyarázza a magyarul egyébként nem tudó szegény külföldi vásárlónak, hogy elfogyott a karaj, abból a vásárló legfeljebb annyit fog megérteni, hogy van valami probléma a levegőben; ha azonban hentesünk el is mutogatja a sajnálatos húshiányt, akkor már a vásárló is könnyebben boldogul, hiszen az univerzális gesztusok számára is hozzáférhetőek, érthetőek.

Mi a szitu?

Végül fontos megemlítenünk a szituációt (6), amely keretbe foglalja az egész közlésfolyamatot, kiegészítve egy rendkívül fontos körülménnyel; tudniillik: a körülménnyel, pontosabban a körülmények aktuális helyzetével, a konstellációval, amely megváltozásával az üzenet értelmezése is teljesen átalakulhat. Ha a szituáció, azaz a beszédhelyzet, amelyben ez a kijelentés: „Szép időnk van!” elhangzik, például szomszédok találkozása a piacon, egészen máshogy (például csevegésként) értékeljük az időjárásra tett megjegyzést, mint amikor a szituáció egy hatalmas indulatokat kavaró vita, amelyből az egyik fél az idézett felkiáltással próbál kilépni. Mást közöl az ásítás egy átdolgozott nap után otthon a kanapén, és mást egy háromórás megbeszélés felénél. A beszédhelyzet tehát összeköt, ám egyszersmind értelmezési támpontot is ad.

A tétel összegző leírása

A közlésfolyamatban hat tényezőt különíthetünk el: a feladót, a címzettet, a csatornát, az üzenetet, a kódot és a szituációt. A kommunikáció iránya változhat, sőt jellemzően változik: a feladó és a címzett folyton szerepet cserél. A csatornában haladó üzenet értelmezhetősége nagyban függ a kódtól és a kontextustól. Kód pedig bármilyen jelrendszer lehet, nemcsak a nyelv. A lényeg, hogy ismert legyen a közlésfolyamatban résztvevők számára.

kozlfoly-funk-banner-horizontal

Kerek Roland

Tananyagot ajánlunk

Fejleszd a szókincsed!

Készülj a nyelvvizsgára!

Sulinet a Pinteresten!