A disztribúciók közötti vallásháborúhoz hasonló jelenséggel találkozhatunk a csomagkezelők területén is. A hadviselő felek egyike az RPM-et támogató felhasználók, míg a másik oldalon a Debian rendszerének, a dpkg-nak feltétlen híveivel találkozhatunk. Természetesen mindkét tábor a saját igazát hajtogatja, a saját megoldását népszerűsíti, tény azonban, hogy a Debian igen magasszintű és kiforrott csomagkezelőjének vitathatatlan előnyei vannak a másikkal szemben. Az RPM-ről szóló cikkünkben már említettük, hogy sajnos a Red Hat Pacgake Manager nem vagy nem tökéletesen képes kezelni a csomagok közötti függőségeket (dependency). A dpkg ebben az élen jár, egy-egy csomag telepítése - különösen a rendkívül népszerű front-endeknek köszönhetően - még ismeretlen függőségek esetén is szinte gyerekjáték.A két rendszer közötti különbségek természetesen a csomagok eltérő formátumaival kezdődnek. A deb csomagok - nem meglepeő módon - .deb kiterjesztéssel végződnek. Ha belenézünk egy csomagba, akkor az RPM-hez hasonlóan a következőket láthatjuk: Más képet kapunk azonban, ha picit jobban megvizsgáljuk a csomag felépítését: A Debian könyvtárban található scriptek gondoskodnak arról, hogy a csomag telepítése illetve eltávolítása teljesen gördülékenyen történjen, ezen kívül találunk egy leírást a csomag funkciójáról, függőségeiről, és számos más tudnivalóról.

Egy deb csomaggal számtalan dolog történhet, ennek megfelelően többféle állapotban létezhet rendszerünkben:

• installed: telepített és szabályosan konfigurált
• not-installed: nem telepített
• half-installed: sikertelenül telepített vagy telepítés közben megszakadt metódus
• unpacked: telepített, de nem konfigurált
• half-configured: telepített, de nem szabályosan konfigurált
• config-files: eltávolított, de a konfigurációs file-ok még a rendszerben vannak.

A csomagokkal történő munka során háromféle választásunk lehet: kijelöljük telepítésre (install), törlésre (deinstall), illetve teljes törlésre (purge), ez utóbbi esetén a csomaghoz tartozó konfigurációs file-ok is törlésre kerülnek. A csomag rendelkezhet hold és reinst-required jelzőkkel, első esetben a dpkg nem foglalkozik a csomaggal, utóbbi újratelepítés szükséges. A csomagokkal történő munka elsősorban a dpkg parancs segítségével történhet, aktív rendszerben azonban főleg az APT-ot vagy a dselect-et használjuk. Mindkét eszköz segítségével gyorsan és hatékonyan dolgozhatunk több csomaggal, csomagcsoportokkal.