Az együttlét fontosabb, mint a fejlesztés
2013/04/30 14:41
1560 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A fejlődés és fejlesztés örök kérdéskörét jól ismerik az óvodapedagógusok, a gyerekekkel töltött ovis hétköznapok során a gyakorlatban használható, „testhez álló” módszertani segítséget tudnak leginkább hasznosítani.

children_playing_with_blocks_on_the_floor-wide

"Lassan, keveset és jól"

A fejlődés egy önmagában bízó folyamat, amelyben a gyermek, mint önálló organizmus az őt ért külső-belső hatások eredményeképpen megérik valamire, alkalmassá válik egy magasabb rendű műveletre. Az egészségesen fejlődő gyermekeknél a folyamat elsődleges segítője az érzelmi biztonság és a mindennapos mesélés, a pszichológusok szerint ez a stabil alap, amely hosszú távon terhelhetővé, stabil személyiséggé tesz. Az első külső mérce, amelyben a gyermek megmérettetik – akaratlanul is – az iskolai életre való alkalmasság eldöntése, amely a jelenlegi jogszabályi környezetben tág mozgásteret biztosít a szülőknek.

A gyerekek egyéni fejlesztéséről szóló szakirodalom-tenger a differenciálást, egyéni bánásmódot hangsúlyozza, ugyanakkor látható, hogy 30 gyermekkel mindez igen komoly kihívás. Az óvoda nagyon sokat tud tenni a gyermekért a maga szocializációs közegével, de a családi nevelésben adott lehetőségekkel nem élhet, ezt a szülőnek kell megtennie. Nem az intézményi munka veszített erejéből, hanem a játékot, kötetlenséget előtérbe helyező óvodai programok bizonytalanították el a szülőket. A szülők jelentős része, úgy gondolja – és komoly erőfeszítéseket tesz – hogy „mindent” meg kell adnia a gyermekének. A gyermekkor soha nem látott módon felértékelődött, a gyerekekkel korábban történnek az események, és az utóbbi évtized kulcsfogalmává vált a mindent elborító fejlesztés.

Az óvodapedagógusok tudják, hogy a siettetett folyamatok helyett a „lassan, keveset és jól elve alapján” lehet a valós fejlődés részesévé válni, ugyanakkor sokan vállalják: nagy a nyomás a szülők részéről az iskolai életre való felkészítés biztosítására. Az amúgy felgyorsult és bizonytalansággal teli felnőtt életet a jövőtől való szorongás határozza meg, ebbéli aggodalmuk/versenyhelyzet már az óvodában elkezdődik. (Vagy a szülőszobán?)

Óvodát az óvodásoknak

Ugyanakkor látható az is, hogy az ország egyes régióiban kétségbeejtő a leszakadás, a családok mindennapi problémákkal, a létfenntartásukért küzdenek. A vidéki, tömeges munkanélküliség hosszú távú deprivációt hordoz a gyermek számára, a gyermekszegénység mentális következményeinek csökkentésére a családok komplex támogatása szükséges. Aggasztó az egyes társadalmi rétegek óvodáztatási szokásai közötti különbség.

Az Alapprogram egyértelművé teszi, hogy az óvodának közvetetten kell segítenie az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Vagyis az óvoda óvodáskorú gyermekeket nevel, és nem feladata egységes szinten „iskolakészre fejleszteni” a gyerekeket – ezt nem is teheti. Kutatások igazolják, hogy az azonos korú (7 éves), egy osztályt képező gyerekek között 8 féle fejlettségi szint mérhető…

Mit lehetne tenni? A fejlődés társas útjai – foglalkozz velem!

A társadalmi jelenségek megváltoztatására nem vállalkozhatunk. A nap, mint nap gyerekekkel foglalkozók látják, hogy a korai gyermekkorban adódó megkésések, a szociális hátrányból adódó lemaradások, rendellenességek „felhúzódnak” 6–7 éves korra, az iskolába lépés időszakára. A nevelési tanácsadók soha ennyi megkésett beszédfejlődésű gyermekkel nem foglalkoztak, mint napjainkban, meglódult a tanulásban akadályozottak száma, egyes óvodákban „szűrés-szűrés hátán” stb.

Az óvodáskorú gyermek gondolkodása cselekvésbe ágyazott, a tanulás tevékenységben megvalósuló tapasztalások révén valósul meg. 5 éves kor után, lassan, egymástól eltérő ütemben érnek az óvodások arra a fejlettségi szintre, amikor a mindennapi játék, mesélés és tevékenységek mellett önként old meg játékos feladványokat, felfigyel a papíron látható, színezhető ábrákra, – mi több: szeret színezni – és természetes kíváncsisága arra ösztönzi, hogy ez is egy tevékenység lehet a sok közül.

Jó, ha az óvodapedagógus efféle elmélyülésre is módot ad a nagyobb gyerekeknek, ha rendelkezésre áll néhány olyan kiadvány, amely megfelel a gyermek alakuló gondolkodásának, és lehetővé teszi a tanulási képességet meghatározó pszichikus funkciók fejlesztését: a nagy- és finommozgás, a figyelem, az auditív észlelés, a taktilis észlelés, a vizuális észlelés és az emlékezet fejlődésének segítését. Az igényes, szakmailag átgondolt iskola-előkészítő füzetek alkalmankénti használata segítenek az óvodapedagógusoknak a differenciálásban: a játékos feladatok megoldása során azonnal látható a fejlettségi szint, a gyermek visszajelzést kaphat, bízatást, elismerést vagy rávezetést. A játékos feladatok megoldásában nem a fejlesztés a lényeg, hanem az együttlét. Az, hogy az óvó néni most csak rá figyel. Tudjuk, hogy a kezdeményezések, az állandóan tevékenykedő óvodapedagógusnak erre jut a legkevesebb ideje.

Játékok otthon, óvodában

Ha már nem alszanak délután, ágyon pihenve is megoldhatnak 1-2 lapot, a Tessloff-Babilonnak olyan kiadványai is vannak, amelyek társasjátékok is egyben. A LOGIKO sorozat keretbe illesztett feladatkártyákkal játszhatók, akár párban is, önellenőrzéssel. (A gyermek meglesheti, jól dolgozott-e.)

Ugyanezt teheti a szülő, egyszerűen: foglalkozni kell e gyermekkel. Az együttlétből fakadó érzelmi biztonság lesz a táptalaja a későbbi jó iskolai teljesítménynek. Ezt az érzelmi biztonságot együttlétekkel, jelenléttel, a gyermek életében való jelenléttel tudja a szülő erősíteni. Ha nincs ereje, nem tud, vagy nem szeret minden este mesélni, a közös színezések, játékos feladatmegoldások segítik a gyermeket a pszichikus fejlődésben, végső soron az iskolai élet sikeres megélésében.

dr. Nadrainé Szent-Gály Viola
óvodai szakértő

Tesslof-Babilon

Csoportot ajánlunk

Csatlakozz hozzánk!