1943. január 15-16.
Farkas Zoltán
2003/01/04 18:42
1078 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Egyre reménytelenebb a katonai helyzet, már a német hadvezetés összekötői is a visszavonulást sugallják. A hideg és a lőszerhiány ellenére a magyar katonák még ahol tudják, tartják állásaikat. Egyre több katona igyekszik menteni életét.

1943. január 15.

A hó és a fagy áldozatai.

"Január 15-én csönd honolt Thurzó őrnagy zászlóaljának frontszakaszán, ez a nyugalom azonban senkit nem tévesztett meg, mert mindenki sejtette, hogy az újabb szovjet támadás csak napok - esetleg órák - kérdése.
Kondenzovo igencsak megélénkült ezekben a napokban, mert északkeleti irányból - tehát Uriv felől - tömegesen jöttek magyar katonák. Nagy ritkán rendezett kötelékekben, tisztjeik vezetésével, de többnyire úgy, ahogy visszavonulás közben összeverődtek.
Sokan pedig magányosan lézengtek, és ezek fagytak meg leghamarább, mert amikor elfáradtak és néhány percre leültek, hogy pihenjenek, soha többé nem keltek föl. Abban az összes "visszavonuló" hasonlított egymásra, hogy éhesen, halálos kimerültséggel és véresen vánszorogtak. A legtöbben nemcsak nem féltek a haláltól, hanem szinte várták, hogy megszabaduljanak embertelen szenvedéseiktől.
Ha kérdezték őket, hogy mi történt Urivnál, némelyik csak fásultan legyintett. A vérmesek azonban, vagy akikben nem kopott még el az életkedv, átkozódva szidták a németeket, a magyar hadvezetést, a Horthy-kormányt és a sorsot, amely Oroszországba kényszerítette őket.
...
A magyar főparancsnok ezt írta január 15-én a hadseregparancsnokság naplójába:
"A nap folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy:
a) Az eredeti arcvonal helyreállítására nincs remény,
b) A jelenlegi helyzetben kitartani nem lehet (csapatok megrendültsége, rendkívüli hideg)
c) A tervszerű visszavonulás már aligha lehetséges,
d) A körülzárás esetén sem várhatjuk, hogy hosszabb ideig ki tudunk tartani, mert anyagilag erre nem vagyunk felkészülve.
Az ellenséges nyomásnak engednünk kell, igyekszünk elválni az ellenségtől!"
...

1943. január 16.

Visszavonulás közben.

Thurzó őrnagy zászlóalját január 16-án délelőtt érte a harmadik támadás; ezúttal is majdnem egy óráig tartó pergőtűz előzte meg. Az éjszaka folyamán lerakott aknák ismét nagy pusztítást végeztek az óriási tömegben özönlő orosz gyalogság körében. Valóságos hullahegyek tornyosultak az első - elhagyott - védelmi állások és a második védővonal közt. Az oroszok tanultak az első két támadás veszteségeiből, és tankjaikat ezúttal nem küldték a magyar vonalak ellen. Kétórás harc után az ellenség visszavonult. Thurzó őrnagy hangosbeszélőn engedélyt adott a szovjet szanitéceknek, hogy elszállíthassák a hóban jajgató, nyöszörgő és vonagló sebesültjeiket.
A zászlóaljparancsnok tudta, hogy kizárólag jól kiépített kettős védőállásaiknak köszönhetik -amivel meglepték az oroszokat -, hogy aránylag csekély veszteséggel visszaverték az ellenség támadásait. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a felbőszült oroszok kétféleképpen semmisíthetik meg zászlóalját. Vagy szőnyegbombázással földig rombolják le a magyar védőállásokat és fedezékeket, vagy pedig gyűrűbe fogják őket.
Az utánpótlástól elvágva aztán két lehetőség állt volna a zászlóalj előtt. Az éhhalál vagy a fogság.
...
Január 16-án este, a két védővonal közti újabb aknamező lerakása után, a Thurzó-zászlóalj elhagyta állásait. Először az első század "szakadt el rugalmasan", félóra múlva a 2., majd újabb harminc perc elteltével a 3. század indult el, Kondenzovót kikerülve a zászlóalj új védőkörlete felé. A 12 km-es távolságot a nagy hóban majdnem ót óra alatt tették meg. Amikor agyonfagyva bevánszorogtak az elhagyott tanyára, úgy érezték, hogy a mennyországba kerültek. Pillér Győző és a konyhaszemélyzet ugyanis forró rumos teával és sűrű rántott levessel várta őket. A kitűnő levesben vastag kolbászdarabok képviselték a kalóriát. Az épületek aránylag melegek voltak, mert amikor megérkeztek az új helyre, Pillér Győzőnek első dolga volt, hogy a munkaszolgálatosokkal befűttetett a kályhákba. Az elcsigázott emberek, miután ettek, percek alatt mély álomba zuhantak."
(Ifj. Fekete István: Zászlóalj a Don-kanyarban, Zenit könyvek 1999, 290-297. o.)

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek