2. Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című versének elemzése
Kormos Edit
2004/05/10 16:02
18669 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A vers lehetséges elemzését találod itt.

A Boldog, szomorú dal Kosztolányija

Előzmények

Kosztolányi az 1910-ben kiadott Szegény kisgyermek panaszai c. verseskötetének köszönhette népszerűségét. A szecessziós nyelvezetű, rendkívül harmonikus felépítésű kötet a gyermekkort tekintette az élet legértékesebb korszakának, mert benne a teljességet s a világgal való egységet élhette meg minden ember.

A világra rácsodálkozó gyermek és az egykori önmagára visszatekintő felnőtt kettős szerepe, nézőpontja jelenik meg a kötet darabjaiban. E kettős szempont együtt érvényesül: a gyermek impresszióira a felnőtt tudata válaszol.

A gyermekkor azonban végérvényesen a távolba tűnt, mikor kitört a háború. Bár Kosztolányira már egészen ifjú korától jellemző volt egyfajta felfokozott haláltudat (asztmás rohamai, gyenge idegzete csak elmélyítik) és egy végtelen kíváncsiság a halál titkainak kifürkészésére (mondják, a vágóhidak napi munkájának rendszeres nézője volt), azonban a háború borzalmaira, az első nagy világégésre nem lehetett "felkészülni".

Az első világháború évei hullámvölgyet jelentenek Kosztolányi költészetében.

A Boldog, szomorú dal születése

A háború utáni első kötete (1920), a Kenyér és bor nyitó-, létöszegző verse a Boldog, szomorú dal.

A vers az ifjú- és felnőttkor határára érő költő műve. A háború borzalmai felnőtté és egyben kiábrándulttá tették Kosztolányit. A gyermekkor menedéke egyre távolabb kerül időben tőle, s a gyermekkor álmai, vágyai is mintha együtt távolodnának az emlékekekkel. Kosztolányi ekkor szembesül a szomorú ténnyel: egykori önmagának "kincsei", álmai nem, vagy éppen másképp valósultak meg, mint azt szerette, képzelte volna.

A Boldog, szomorú dal gondolatait, életérzését viszi tovább és hordozzák majd A bús férfi panaszai című 1924-es kötet versei is.

A Boldog szomorú dal című vers elemzése (vázlat)

  • Címe: Boldog, szomorú dal
  • Apja neve: Kosztolányi Dezső
  • Születési ideje: 1917

A vers címe paradoxont rejt. A paradoxon önellentmondáson alapszik: jelen esetben a boldogság és szomorúság látszólag egymást kizáró, egyidejű jelenlétére utal. A paradoxon furcsa sűrítési technikájában és meglepő képzettársításaiban rejlő kifejező és figyelemkeltő erejének köszönhetően első pillanattól megragadja olvasója figyelmét. A paradoxon a meglepetés erejével hat.

Ok a boldogságra:

  • kiegyensúlyozott polgári élet ("van gyermekem, van feleségem")
  • megállapodottság ( "van kertem")
  • jómód ("van egyszerü, jó takaróm is,/telefonom, úti bőröndöm")
  • anyagi biztonság ("tárcám van igazi színezüstből,/tollam, ceruzám vígan illan")
  • társadalmi megbecsültség ("már sokszor előre köszönnek")
  • elismertség ("énekes ifjú fiának/vall engem a vén Magyarország")

Ok a szomorúságra:

  • szavakkal meghatározhatatlan hiány ("a kincs")
  • sóvárgás ( "gyötrődve, halálba hanyatlón")
  • fájó nosztalgia ("úgy ásom a kicset a mélyen")
  • nyugtalanság ("de néha megállok az éjen")

A vers szerkezetében is megnyilvánul a címben már felvetett paradoxon. A vers is ellentétező felépítést hordoz. A vers kétharmada (1-28. sor) a boldogságról, míg a maradék egyharmad (29-40. sor) a szomorúságról szól. A "mennyiségi mutatók" azonban csalfák: az élet tarka forgatagában eltűnnek, könnyen szem elöl veszthetők az igazi értékek. A színes kulisszák azonban bármilyen harsányak is, kétes csillogásuk nem pótolhatja az élet igazi csodáit. A több - itt valójában kevesebb. A jómód - tudja, mulandó. A vers kétharmada a révbe jutott, lenyugodott (belenyugodott?!) ember boldogságának hétköznapi kellékeit veszi számba: kert, kamra, takaró, bőrönd, telefon, villany, ezüsttárca, toll, ceruza, pipa, fürdő, tea.

Ironikus/önironikus számadás ez. A jómódú élet komfortja nem helyettesítheti az élet igazi lényegét. Egy színezüst tárca vagy egy elegáns bőrönd nem oldja meg az emberi lét igazi problémáit, csak elfedi azt. Számadása - ő is érzi - nem több jelentéktelen elemek dicsekvő felsorolásánál. Humort rejt, keserű, önironikus humort Kosztolányi verse. A vers utolsó harmadát egy "de" szócska vezeti be, utalva a hangulati váltásra. Az éjszaka töprengő, önmagával szembesülő Kosztolányi képe ismerős lehet más versekből (Hajnali részegség) is. A sötétség elfedi a nappali világ tarkaságát, csábító és elvakító képeit, képzetét. Az éjszakáben szembesülhet önmagával, "önnön "lecsupaszított" énjével az ember.

Kosztolányi éjszaka érti meg: minden földhöz "láncolt" öröm csak "hívság", "hiábavalóság". A valódi értékeket ("s már nem vagyok otthon az égben") elfedő kulissza.A versben mindezt Kosztolányi a "van" és "nincs" szavak szembeállításával is jelzi: tíz "van"-nal áll szemben az egyetlen "nincs" - s mégis milyen fenyegető és szomorú ez a "nincs"! A nincs szóra ráadásul rímel a "kincs", ami így, többszörösen kiemelve a vers kulcsszavává válik. ("mert nincs meg a kincs, mire vágytam")

Ég: szemben a földi (testi, anyagi, halandó) világgal az ég az istenek (halandó anyaghoz nem kötött lények) birodalma. Az ég éteri világa mindig a földöntúli, nem evilági, örökkévaló, ám lelkünkben is ottlakozó boldogság, szépség és idea lakhelye egyben. Az "égi boldogság" kifejezésével találkozunk Csokonainál (Reményhez) és az "égi szép"-pel pedig Vörösmarty költészetében (Csongor és Tünde).

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek