A bagolyalakúak
2013/04/19 08:00
1843 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A baglyok ősi, a többi madártól jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Leginkább a lappantyúkhoz hasonlítanak. Szemük, hozzánk hasonlóan előrenéz és rendkívül fényérzékeny, ami a gyenge színlátással és kicsi látószöggel jár együtt. De éjszakai életmódjuknál remekül alkalmazható a fényérzékenység. Mivel a szemük nem túl mozgékony, ezt a hiányosságukat fejük forgathatóságával ellensúlyozzák. Különösebb megerőltetés nélkül képesek a hátuk felé vagy még tovább fordítani fejüket. Tudnak felfelé is nézni, ilyenkor csőrük merőlegesen felfelé mutat.

A legtöbb bagolyfaj éjszakai állat, a nappali időszakot sűrű ágak között, padlások zugaiban vagy odúkban töltik. Szürkület után és kora hajnalban szeretnek vadászni. A teljesen sötét éjszakákon alig járnak táplálék után. Hallásuk rendkívül érzékeny. A vastag avar alatt motoszkáló egeret vagy pockot is el tudják ejteni, anélkül, hogy előzőleg látták volna áldozatukat.

Röptük elképesztően csendes, puha, így a zsákmányállatok még a legcsendesebb éjjeleken sem veszik a feléjük közeledő veszedelmet. A nesztelen repülést a különösen puha tollazat teszi lehetővé. Viszonylag kicsi, erősen hajlott csőrük a bojtos érzékelősörték között helyezkedik el, amivel a levegő rezgéseit "fogják". Minden bagoly, a vágómadarakhoz hasonlóan karmával öli meg áldozatát, csőrüket zsákmány szétszaggatására használják.

Gyakran adnak ki hangot, minden fajnak más-más hangja van. Minthogy hallásuk kitűnő, az ember sokszor nem is hallja a baglyokat. A hangoknak több szerepe van. Az évente új párt választó fajok hosszú nyújtott kiáltások sorozatával keresnek maguknak párt. Azok a fajok, amelyek életük végéig együtt maradnak csak néhány hanggal jelzik, hogy készek a párzásra. A hímek területük határainak kijelölésére is használják a hangadást.

A legtöbb faj odúlakó, nem építenek fészket. Kivétel a réti fülesbagoly, amely hevenyészett fészket készít, mivel élőhelyén gyakran a nyirkos talajon kénytelen költeni. Egyszerre csak egy tojást raknak, de az első lerakásától kezdve kotlik, így a fiókák fokozatosan kelnek. A különböző nagyságú fiókák közül ínséges időszakban a legfiatalabbak többnyire elpusztulnak. Ez a természetes állományszabályozás a táplálék mennyiségétől függ. A bagolytojások mindig fehér színűek és csaknem tökéletesen gömb alakúak. Csak a tojó kotlik.

A fiókák zárt szemekkel, fehér pihékkel borítva kelnek ki a tojásból. Amikor anyjuk eteti őket, megérinti csőrüket egy jókora darab hússal, amiből elképesztő méretűeket is képesek lenyelni. A baglyok közelre nagyon rosszul látnak, az érzékelősörték segítenek felismerni a táplálékot. Emésztőrendszerük nem képes lebontani a csontokat és a szőrt sem. Ezek a maradványok gyomrukban gombóccá formálódnak és egészben öklendezik vissza, úgynevezett bagolyköpet formájában.

Felénk a következő bagolyfajok elterjedtek: gyöngybagoly, uhu, erdei fülesbagoly, réti fülesbagoly, gatyáskuvik, kuvik, macskabagoly.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek