A barbár népek
Farkas Zoltán
2004/08/25 08:00
3682 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Számos barbár nép tűnt el viszonylag gyorsan a történelem süllyesztőjében. Egyesek neve alig jelent valamit, más népek viszont mélyen beivódtak a kollektív tudatba. Gondoljunk csak a vandálokra! E népekkel ismerkedhetünk meg a Róma és a barbárok című cikk folytatásában.

Kelták

Bár a kelták nem tartoztak a népvándorlók sorába, kultúrájuk az európai világ egyik alappillére. A Nyugat- és Közép-Európában elő kelta népekről írnak a görög és római források is. Később a római hódítások során asszimilálódtak, felvették a keresztény hitet is. Az 5. századra gyakorlatilag eltűntek a kontinensről, és csak Britanniában őrizték meg eredeti nyelvüket, kultúrájukat. E tény a brit területeken érvényesülő római hatás rövidségével magyarázható. Így maradhatott meg Walesben, Skóciában, Írországban a kelta nyelv, az irodalom, a bárdok és druidák világa. A druidák vezették a társadalmat: papok, bírák és tanítók voltak egy személyben. A bárdok, vagyis énekmondók közvetítették a hősénekeken keresztül e nép vallási elképzeléseit és világi hősiességről szóló elképzeléseit. A Brit szigeteken élő kelták egy része vándorolt vissza Bretagne területére. A legnagyobb kelta népcsoport a gall volt, ellenük folytatta elkeseredett harcait Julis Caesar Gallia meghódításáért. A római hódítás sikeres volt. A kelták anyagi kultúrája jelentős mértékben meghatározta az európai civilizáció alakulását. A fémművességük magas színvonalát nem csupán a gyönyörű ékszereik bizonyítják, hanem sok használati tárgyat, fegyvert, szerszámot készítettek vasból. A vaspapucsos faeke is az ő találmányuk volt. A kerámiaiparuk is fejlett lehetett, valószínűleg tőlük származik a fazekaskorong ötlete is. Társadalmuk alapját a szabadok széles rétege alkotta, de ismerték a személyi hűségen alapuló függőséget, vagyis nem csak a vérségi kötelékek határozták meg a társadalmi viszonyokat.

A hunok

Hun lovas

Az európai történelemben sok vihart hozó nép a hunoké. Eredetük vitatott: vannak, akik elfogadják azonosságukat a kínai forrásokban emlegetett hiung-nukkal, mások ezt bizonyítékok hiányában nem tartják igazolhatónak. Európába Ázsia felől érkeztek, s az ő "belépőjük" indította el a nagy népvándorlást, ami teljesen átalakította a Római Birodalmat. A 370-es években átkelve a Volgán, legyőzték az alánokat, majd a keleti gótokkal kerültek szembe. A keleti, másképpen osztrogótok többsége behódolt, s ez azért fontos, mert ők adják ezután a hun hadsereg jelentős részét. A nyugati vagy vizigótok elmenekültek a hun támadás elől, aminek intenzitását jól mutatja, hogy 406-ban már Itáliában is feltűntek csapataik. A hunok ekkor segítettek a rómaiaknak a germánok kiverésében, egyben több irányú, germánok ellen indított támadásaikkal elindították a népvándorlás újabb hullámát. A 420-as években székhelyük már a Kárpát-medencében volt, így hathatós segítséget tudtak újra nyújtani a galliai germánokkal vívott csatáiban Aetiusnak, a római hadvezérnek. Aetius fiatalabb korában túszként élt a hunok között, azért jól ismerte szokásaikat, nyelvüket. A germánok elleni hadjáratok mellett azonban jutott idejük a Kelet-római Birodalom elleni folyamatos, bőséges zsákmánnyal járó támadásokra is.

Változást a 445-ös év hozott, hiszen Attila, bátyját megölve egyeduralmat alakított ki. A keleti területek ellen indított könyörtelen és pusztító támadások mellett 451-ben nyugat ellen fordult. Az Aetius vezette - egyébként zömében szintén germánokból álló - sereggel való összecsapás nem hozott döntő eredményt. A következő évben Itália ellen indított hun támadás csak részben sikeres: magát Rómát, az eredeti tervektől eltérően - nem hódították meg. Attila 453-as halálával a hun birodalom szétesett, hiszen az egyeduralkodó, despota hatalmán túl semmi nem kapcsolta össze a meghódított területek oly sokféle népcsoportját. A hunok eltűntek a történelem színpadáról. A hunokról fennmaradt forrásokból arra lehet következtetni, hogy török nyelvet beszéltek. Állattenyésztő nomád életmódot éltek, épp ezért csak laza politikai szervezet alakult ki Attila fellépéséig. A nagyfejedelem szerepe folyamatosan nőtt a katonai akciók sikerei után, de igazán egyeduralkodói szerepe csak Attilának volt. A korábban, előtte uralkodó nagyfejedelmek hatalmát jelentősen korlátozták a meghódított germánokat irányító részfejedelmek és a hun törzsek vezetői.

A germánokról általában

Nyelvi jegyek alapján a germánokat három csoportra lehet osztani

  1. északi germánok, akik a skandinávok (vikingek, normannok) ősei
  2. keleti germánok, pl. a gótok, burgundok, vandálok ősei
  3. nyugati germánok, akik a frankok, az alemannok, langobardok, bajorok, frízek és angolszászok ősei.

A germánok nagy vándorlását a hunok támadása indította meg. Az első lépés a gótoké volt.

A gótok

Theoderik

A keleti vagy osztrogótok (austro 'fényes, ragyogó') jelentős részben behódoltak, a hunok segédcsapataiként harcoltak, de Attila halála után fellázadtak, majd császári engedéllyel Pannóniában telepedtek le. 473-ban azonban Theodorik vezetésével először a Kelet-római Birodalomban próbáltak letelepedni, majd a keleti császár "nyomására" 489-ben Itália ellen vonultak. Itt már megszűnt a Nyugat-római Birodalom, és az utolsó császárt hatalmától megfosztó Odoáker kezében volt a hatalom. Odoáker meggyilkoltatása után, 493-ban lett Theodorik Itália királya és a keleti gót állam feje. Hatalma nem csak Itáliára, hanem a Balkán keleti részére és Pannóniára is kiterjedt. A keleti gótok állama más germán népek támadásától sokat szenvedett, a végső próbatételt a langobárdok feltűnése jelenti majd. A nyugati vagy vizigótok (vezu 'derék, vitéz') a hunok támadása miatt az akkor még egységes Római Birodalomtól kért bebocsáttatást. S bár a gótokat befogadták, gyorsan konfliktus robbant ki a gótok és a rómaiak között az élelmezési nehézségek miatt. S bár 378-ban a gótok le is győzték a rómaiakat a hadrianopoliszi csatában, a letelepítésben mégis megegyeztek. A nyugati gótokat ért újabb sorscsapást újra a hunok támadásai hozták el. E támadások elől menekültek Görögország területére, majd a már kettéosztott birodalom keleti felének császára rávette őket, hogy jobban járnak, ha nyugaton próbálkoznak. Az első vereségek ellenére 410-ben elfoglalták Rómát - ami előttük 800 évig nem sikerült senkinek - majd végigpusztítva Itáliát 418-ban Aquitániában telepedtek le. Itt hozták létre a római uralmat névlegesen elismerő vizigót királyságot.

A vandálok

A hunok Kárpát-medencét támadó hadműveletei mozdították ki addigi területükről a vandálokat. A Kárpátoktól a Rajnáig vonuló vandálok mellé több népcsoport is csatlakozott (pl. a szvébek, alánok), és a Pireneusokon átkelve Hispániába mentek. A vandálok azonban nem maradtak itt sokáig, kb. két évtizedes pihenő után 429-ben átkeltek Észak-Afrikába, ahol elfoglalták Hippót - ekkor halt meg a püspökként itt élő Szent Ágoston - majd Karthágót is. A vandálok teljesen elszakították ezt a területet Rómától, már névleg sem fogadták el a császár főségét.

Burgundok

A Majna vidékén élő burgundok a vandál vonulás hatására keltek át a Rajnán. A rómaiak kezdetben nem fogadták őket szívesen, Aetius ellenük szövetkezett a hunokkal, s egy ideig sikerrel távol tudta tartani a burgundokat a határoktól. Végül a burgundoknak sikerült Gallia belső területei felé eljutniuk, ahol 443-ban a Rhone folyó vidékén telepedtek le. Államuk kezdetben elismerte a római császár főségét.

Langobardok

A langobárdok a 6. században Pannónia elfoglalásával hallattak először komolyan magukról. A langobárdok avar segítséggel szerezték meg a pannon területeket, de épp a szövetséges fordul ezután ellenük. Az avarok támadásai elől kell menekülniük akkor, amikor 568-ban Itáliába vonultak. Ők jelentették a germán népvándorlás utolsó hullámát.

A frankokról

Klodvig

A 3. században már szövetséget kötöttek a rómaiakkal, és ennek köszönhetően, szinte észrevétlenül nyomultak előre egyre nagyobb területekre. A Rajna mentén vonultak előre. A frank törzsek két csoportra oszthatók. A száli frankok a Rajna alsó folyásánál és a tenger menti területeken éltek. Az 5. században nyert közöttük egyre nagyobb befolyást a Meroving nemzetség, s e család tagjai közül Klodvig egyesítette először a törzsi területeket. 486-tól kezdődően megszabadult a törzsi vezetőktől, majd felvettette népével a kereszténységet is. Mivel ők nem gót közvetítéssel keresztelkedtek meg, ezért egyből a római katolikus vallást vették fel. A frankok másik csoportja a Rajna középső folyásánál élő ripuári (bátor, merész) frankok voltak.

Az angolszászokról

Az angolok, szászok és a jüttök az 5. században foglalták el a Brit szigetek déli részét, s hét kis királyságot hoztak létre. A kelta őslakosságot nyugat és észak felé szorították. Az Arthur királyhoz kapcsolódó történetek sok mesés elemmel beszámolnak ezekről a harcokról.

Forrás

  • Katus László: A középkor története Pannonica - Rubicon Kiadó, 2000
  • G. Ferrero: Az ókori civilizáció bukása Holnap Kiadó, 1993
  • Ferenczy - Maróti - Hahn: Az ókori Róma története Tankönyvkiadó, 1992
  • Donald Matthew: A középkori Európa atlasza Helikon K., 1989
  • Philip Dixon: Britek, Frankok, vikingek Helikon K., 1985
  • Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok Kossuth K. 1994

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek