A barbár népek
Farkas Zoltán
2004/08/25 08:00
3933 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Számos barbár nép tűnt el viszonylag gyorsan a történelem süllyesztőjében. Egyesek neve alig jelent valamit, más népek viszont mélyen beivódtak a kollektív tudatba. Gondoljunk csak a vandálokra! E népekkel ismerkedhetünk meg a Róma és a barbárok című cikk folytatásában.

Kelták

Bár a kelták nem tartoztak a népvándorlók sorába, kultúrájuk az európai világ egyik alappillére. A Nyugat- és Közép-Európában elő kelta népekről írnak a görög és római források is. Később a római hódítások során asszimilálódtak, felvették a keresztény hitet is. Az 5. századra gyakorlatilag eltűntek a kontinensről, és csak Britanniában őrizték meg eredeti nyelvüket, kultúrájukat. E tény a brit területeken érvényesülő római hatás rövidségével magyarázható. Így maradhatott meg Walesben, Skóciában, Írországban a kelta nyelv, az irodalom, a bárdok és druidák világa. A druidák vezették a társadalmat: papok, bírák és tanítók voltak egy személyben. A bárdok, vagyis énekmondók közvetítették a hősénekeken keresztül e nép vallási elképzeléseit és világi hősiességről szóló elképzeléseit. A Brit szigeteken élő kelták egy része vándorolt vissza Bretagne területére. A legnagyobb kelta népcsoport a gall volt, ellenük folytatta elkeseredett harcait Julis Caesar Gallia meghódításáért. A római hódítás sikeres volt. A kelták anyagi kultúrája jelentős mértékben meghatározta az európai civilizáció alakulását. A fémművességük magas színvonalát nem csupán a gyönyörű ékszereik bizonyítják, hanem sok használati tárgyat, fegyvert, szerszámot készítettek vasból. A vaspapucsos faeke is az ő találmányuk volt. A kerámiaiparuk is fejlett lehetett, valószínűleg tőlük származik a fazekaskorong ötlete is. Társadalmuk alapját a szabadok széles rétege alkotta, de ismerték a személyi hűségen alapuló függőséget, vagyis nem csak a vérségi kötelékek határozták meg a társadalmi viszonyokat.

A hunok

Hun lovas

Az európai történelemben sok vihart hozó nép a hunoké. Eredetük vitatott: vannak, akik elfogadják azonosságukat a kínai forrásokban emlegetett hiung-nukkal, mások ezt bizonyítékok hiányában nem tartják igazolhatónak. Európába Ázsia felől érkeztek, s az ő "belépőjük" indította el a nagy népvándorlást, ami teljesen átalakította a Római Birodalmat. A 370-es években átkelve a Volgán, legyőzték az alánokat, majd a keleti gótokkal kerültek szembe. A keleti, másképpen osztrogótok többsége behódolt, s ez azért fontos, mert ők adják ezután a hun hadsereg jelentős részét. A nyugati vagy vizigótok elmenekültek a hun támadás elől, aminek intenzitását jól mutatja, hogy 406-ban már Itáliában is feltűntek csapataik. A hunok ekkor segítettek a rómaiaknak a germánok kiverésében, egyben több irányú, germánok ellen indított támadásaikkal elindították a népvándorlás újabb hullámát. A 420-as években székhelyük már a Kárpát-medencében volt, így hathatós segítséget tudtak újra nyújtani a galliai germánokkal vívott csatáiban Aetiusnak, a római hadvezérnek. Aetius fiatalabb korában túszként élt a hunok között, azért jól ismerte szokásaikat, nyelvüket. A germánok elleni hadjáratok mellett azonban jutott idejük a Kelet-római Birodalom elleni folyamatos, bőséges zsákmánnyal járó támadásokra is.

Változást a 445-ös év hozott, hiszen Attila, bátyját megölve egyeduralmat alakított ki. A keleti területek ellen indított könyörtelen és pusztító támadások mellett 451-ben nyugat ellen fordult. Az Aetius vezette - egyébként zömében szintén germánokból álló - sereggel való összecsapás nem hozott döntő eredményt. A következő évben Itália ellen indított hun támadás csak részben sikeres: magát Rómát, az eredeti tervektől eltérően - nem hódították meg. Attila 453-as halálával a hun birodalom szétesett, hiszen az egyeduralkodó, despota hatalmán túl semmi nem kapcsolta össze a meghódított területek oly sokféle népcsoportját. A hunok eltűntek a történelem színpadáról. A hunokról fennmaradt forrásokból arra lehet következtetni, hogy török nyelvet beszéltek. Állattenyésztő nomád életmódot éltek, épp ezért csak laza politikai szervezet alakult ki Attila fellépéséig. A nagyfejedelem szerepe folyamatosan nőtt a katonai akciók sikerei után, de igazán egyeduralkodói szerepe csak Attilának volt. A korábban, előtte uralkodó nagyfejedelmek hatalmát jelentősen korlátozták a meghódított germánokat irányító részfejedelmek és a hun törzsek vezetői.

A germánokról általában

Nyelvi jegyek alapján a germánokat három csoportra lehet osztani

  1. északi germánok, akik a skandinávok (vikingek, normannok) ősei
  2. keleti germánok, pl. a gótok, burgundok, vandálok ősei
  3. nyugati germánok, akik a frankok, az alemannok, langobardok, bajorok, frízek és angolszászok ősei.

A germánok nagy vándorlását a hunok támadása indította meg. Az első lépés a gótoké volt.

A gótok

Theoderik

A keleti vagy osztrogótok (austro 'fényes, ragyogó') jelentős részben behódoltak, a hunok segédcsapataiként harcoltak, de Attila halála után fellázadtak, majd császári engedéllyel Pannóniában telepedtek le. 473-ban azonban Theodorik vezetésével először a Kelet-római Birodalomban próbáltak letelepedni, majd a keleti császár "nyomására" 489-ben Itália ellen vonultak. Itt már megszűnt a Nyugat-római Birodalom, és az utolsó császárt hatalmától megfosztó Odoáker kezében volt a hatalom. Odoáker meggyilkoltatása után, 493-ban lett Theodorik Itália királya és a keleti gót állam feje. Hatalma nem csak Itáliára, hanem a Balkán keleti részére és Pannóniára is kiterjedt. A keleti gótok állama más germán népek támadásától sokat szenvedett, a végső próbatételt a langobárdok feltűnése jelenti majd. A nyugati vagy vizigótok (vezu 'derék, vitéz') a hunok támadása miatt az akkor még egységes Római Birodalomtól kért bebocsáttatást. S bár a gótokat befogadták, gyorsan konfliktus robbant ki a gótok és a rómaiak között az élelmezési nehézségek miatt. S bár 378-ban a gótok le is győzték a rómaiakat a hadrianopoliszi csatában, a letelepítésben mégis megegyeztek. A nyugati gótokat ért újabb sorscsapást újra a hunok támadásai hozták el. E támadások elől menekültek Görögország területére, majd a már kettéosztott birodalom keleti felének császára rávette őket, hogy jobban járnak, ha nyugaton próbálkoznak. Az első vereségek ellenére 410-ben elfoglalták Rómát - ami előttük 800 évig nem sikerült senkinek - majd végigpusztítva Itáliát 418-ban Aquitániában telepedtek le. Itt hozták létre a római uralmat névlegesen elismerő vizigót királyságot.

A vandálok

A hunok Kárpát-medencét támadó hadműveletei mozdították ki addigi területükről a vandálokat. A Kárpátoktól a Rajnáig vonuló vandálok mellé több népcsoport is csatlakozott (pl. a szvébek, alánok), és a Pireneusokon átkelve Hispániába mentek. A vandálok azonban nem maradtak itt sokáig, kb. két évtizedes pihenő után 429-ben átkeltek Észak-Afrikába, ahol elfoglalták Hippót - ekkor halt meg a püspökként itt élő Szent Ágoston - majd Karthágót is. A vandálok teljesen elszakították ezt a területet Rómától, már névleg sem fogadták el a császár főségét.

Burgundok

A Majna vidékén élő burgundok a vandál vonulás hatására keltek át a Rajnán. A rómaiak kezdetben nem fogadták őket szívesen, Aetius ellenük szövetkezett a hunokkal, s egy ideig sikerrel távol tudta tartani a burgundokat a határoktól. Végül a burgundoknak sikerült Gallia belső területei felé eljutniuk, ahol 443-ban a Rhone folyó vidékén telepedtek le. Államuk kezdetben elismerte a római császár főségét.

Langobardok

A langobárdok a 6. században Pannónia elfoglalásával hallattak először komolyan magukról. A langobárdok avar segítséggel szerezték meg a pannon területeket, de épp a szövetséges fordul ezután ellenük. Az avarok támadásai elől kell menekülniük akkor, amikor 568-ban Itáliába vonultak. Ők jelentették a germán népvándorlás utolsó hullámát.

A frankokról

Klodvig

A 3. században már szövetséget kötöttek a rómaiakkal, és ennek köszönhetően, szinte észrevétlenül nyomultak előre egyre nagyobb területekre. A Rajna mentén vonultak előre. A frank törzsek két csoportra oszthatók. A száli frankok a Rajna alsó folyásánál és a tenger menti területeken éltek. Az 5. században nyert közöttük egyre nagyobb befolyást a Meroving nemzetség, s e család tagjai közül Klodvig egyesítette először a törzsi területeket. 486-tól kezdődően megszabadult a törzsi vezetőktől, majd felvettette népével a kereszténységet is. Mivel ők nem gót közvetítéssel keresztelkedtek meg, ezért egyből a római katolikus vallást vették fel. A frankok másik csoportja a Rajna középső folyásánál élő ripuári (bátor, merész) frankok voltak.

Az angolszászokról

Az angolok, szászok és a jüttök az 5. században foglalták el a Brit szigetek déli részét, s hét kis királyságot hoztak létre. A kelta őslakosságot nyugat és észak felé szorították. Az Arthur királyhoz kapcsolódó történetek sok mesés elemmel beszámolnak ezekről a harcokról.

Forrás

  • Katus László: A középkor története Pannonica - Rubicon Kiadó, 2000
  • G. Ferrero: Az ókori civilizáció bukása Holnap Kiadó, 1993
  • Ferenczy - Maróti - Hahn: Az ókori Róma története Tankönyvkiadó, 1992
  • Donald Matthew: A középkori Európa atlasza Helikon K., 1989
  • Philip Dixon: Britek, Frankok, vikingek Helikon K., 1985
  • Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok Kossuth K. 1994

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek