A beszédes csönd
Kormos Edit
2004/04/05 19:24
832 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A korábbi részben megismert folyamatot - ahogy a külső táj a belső metaforikus tájnak, a lelki tájnak a kivetítődésévé válik - kívánjuk egy újabb vers segítségével vizsgálni és feltárni. Az anyag részei: egy hagyományos, szöveges elemzés, egy animáció az órai demonstrációhoz. A következő részben pedig a tanulságok vázlatba foglalását fogjuk lépésről-lépésre végigkövetni.

A hazai táj
A korábbi elemzésben (itt link a Magyar táj, magyar ecsettel anyaghoz) már megállapíthattuk, hogy Juhász Gyula költészetében emblematikusan fellelhető a szeged környéki táj, a Tisza. A bemutatott táj azonban minden konkrét földrajzi eleme ellenére inkább Juhász Gyula belső tája. A magyar költő lelkében rejtező táj.
A "magyar" jelző hangsúlyozása nem véletlen a hazafiatlansággal vádolt és számkivetettséggel sújtott költő szótárában. A "magyar ecsettel" már a címben üzen, ahogy "mi", magyarok látjuk hazánkat.

Miről beszél a csönd?
Érdekes költői technika, amikor a hiánnyal, a megjelenített dolgokhoz kapcsolódó sokféle képzettársítással ábrázolja a tájat a költő. Miként egy pszichológiai teszt sokértelmű ábrája, hol elmosódott árnynak, hol konkrét ábrának tűnik a látvány. És ki mit lát a homályban? Ki mit hall a csöndben?

Hálót fon az este, a nagy barna pók
Az impresszionizmus jellemzője az ún. "összképzetegység". A felidézett hangulat minden finom részlete ellenére szintézis. A művész azonban nem "rendezi" az összképet, hanem hagyja "kialakulni". Ilyen rácsodálkozás élményét biztosítja már ez első versszak is az olvasónak.
A hálóba ragad áldozatok mozdulatlansága, a barnába, sötétbe gabalyodó és elvesző részletek, a lassan mozdulatlanná váló világ - mindez egyszerre benne van az alkony impresszionista képében.

A távol és a közel
A látvány után "hangokkal" fest a költő. A láthatatlanná váló világban "füllel" figyelünk. A csend nem az az "abszolút" zajtalanság, melyben csak saját fülünk zúgása hallatszik. A megnyugtató, csendes esték csöndje sok-sok apró nesz, hangfoszlány. A beszédes csönd a városi kocsma harmonikadallamával és a mezők tücsökciripelésével egyszerre szól. Ehhez hasonló kettőséget más verseiben is alkalmazott Juhász Gyula (link a Magyar táj... cikk következő soraihoz: Egy gramofon zenéje és egy kácsa rikácsolása.)
A "távol" az égig ível a harmadik versszakban: az "égi róna" ráadásul még finom utalás is a város körülölelő pusztára. A lassan "ballagó hold" megszemélyesítés pedig idilli kép a lassú tempójú paraszti életből. Az ezüstösen felfénylő "tiszai hajók" képe zárja le az első kört. Az ég és föld, a távol és közel látványa a "holdfényben" egyesül.
Az "égi tanyák" tüzei újból felfelé irányítják a tekintetet, és a 4. versszak képei és hangélménye még egyszer megismétli és kialakítja az összképet: magányos szemlélő a nagy magyar éjszakában.

A "lírai én"
A versben legtöbbször megjelenő szó a hajó. Ez a kulcsfogalom sok-sok dolgot idézhet fel. Jelentheti az elvágyódást, az útrakelést, ugyanakkor védelem, biztonság és a szülőföld szimbóluma is lehet. "Magam" - "egymagam" szavak az egyedüllétet hangsúlyozzák, a "néma társatok" pedig a kapcsolatot, az azonosságot fejezi ki.
A hajók veszteglése és a költő élete kínálja a párhuzamokat. A valóság és a vágyak kettőségét jelzik az utolsó versszak sorai. A "ma" kétszeres ismétlése, az "távolok" és az "álmodók" kiemelése jelzi, hogy ezzel a jelennel nem elégedett a költő.
Érzései megelőlegzik a holnapot, melyről még nem szólhat, mint "néma társ". Az elvágyódás, az útra kelés, az igazi életet, a mozgást, az alkotást rejtik a rejtett "ellenpontok" a versben.

Bánatlíra - tájlíra
Juhász Gyula lírájának alaphangja a mélabú, a rezignáltság. A versben a mély és a magas magánhangzók aránya 78:42. Ez meghatározza alaptónusát. A jambikus sorok nyugodt lüktetése tovább erősíti az esti csendesség hangulatát. A "h" alliteráció lágysága szintén hatásos eszköze a tájlírába oltott bánat kifejezésének.
A vers a képi síkok, az előbb részletezett zeneiség és fogalmi sík (gondolatok, következtetések) egységét hozza létre. Ez az összkép azonban mégis több mint a néma, mozdulatlan hajók és a magát rabnak érző költő pesszimista tájképe. A ki nem mondott holnap reménye talán segít kiszabadulni a rabság hálójából.

Hogyan?
A vers elemzését a mellékelt tanulói munkalap segítségével is elvégezhetjük. A költemény terjedelme rövid, könnyű átlátni benne a szerkezeteket, könnyű kiemelni a kulcsszavakat. Az összefoglalást vagy a tanári előadást segítheti a melléklet animáció, mely versszakról versszakra segít a szövegben felfejtett, de természetesen azokat is meghaladó összefüggések felfedezésében, az elemzésben.
(ide tiszai-csond.swf, 4 Kb)

Pdictus

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek