A boncolás története
Marsi Zoltán
2005/01/24 10:11
2774 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Feltehetően nincs Földünkön olyan ember, aki nem töprengett még a halál utáni életről. Mi lesz a lelkünkkel? Hogyan él tovább? Nos ezekre mi sem tudjuk az egyértelmű választ. Cikkünk nem a lélekkel, hanem az élettelen testekkel foglalkozik. A boncolások történetével.

Huang Ti, a medicina kínai atyjának (Kr.e.2600 körül) anatómiakönyve úgy született, hogy soha életében egyetlen boncolást sem végzett, hisz a konfuciuszi tanok a boncolást az emberi test beszennyezésének tekintették. Ennek ellenére Huang közel 4 ezer évvel William Harvey (ld. később) előtt rájött, hogy a vér állandó körforgásban van, és ezt a szív biztosítja. Mindezt egyetlen boncolás nélkül állapította meg!Az ókori görögök kiemelkedő alakja, az orvostudomány atyjaként számon tartott Hippokratész (Kr.e.460-Kr.e.377) egyetlen boncolást sem végzett, sőt egyenesen elítélte azt. Nem is csoda, hogy anatómiai ismeretei súlyos tévedéseken alapultak. A Kr.e. 500 körül élt Alkmaión az első ember, akiről tudjuk, hogy tudományos érdeklődésből állatokat boncolt.Az anatómia atyjának tekintett Herophilosz volt az első orvos, aki tudatosan boncolt emberi testeket. A Kr.e. 300 körül, Alexandriában élt orvos három bonctani könyvet is írt, sajnos egyik sem maradt fenn. Kiválóan ismerte az idegrendszert, az érrendszert, a szemet és szemidegeket, a májat és a szívet, valamint az ivarszerveket.

Az elhivatott és fáradhatatlan tudós a mendemondák szerint lelkesedését nem tudta fékezni, ennek következtében 600 foglyot élve boncolt fel. Kollégája és feltehetően riválisa, Eraszisztratosz (Kr.e.280 körül) szintén lelkes boncoló volt, közvetlenül a halál után tárta fel a maradványokat, fő célja a halál okának megállapítása, ő tehát az első ismert kórboncnok. Galénosz A nagy római Galénosz (130-200) közel félezer év múlva elevenítette fel az ókori anatómiai ismereteket. Ugyan egyetlen tetemet sem boncolt fel, írásait mégis megkérdőjelezhetetlenként tisztelték. Galénosz gladiátorok orvosaként dolgozott, így gyakori belátása volt az emberi belsőbe, kard vágta tátongó sebek és oroszlánkarmok tépte sérülések formájában. Több mint 400 művének döntő többsége elveszett, a fennmaradó is több 1000 nyomtatott oldal terjedelmű. Egy biztos, az ókorban Galénosznál alaposabb bonctani munkát egyetlen orvos sem végzett, annak ellenére, hogy embert sohasem boncolt, elsősorban a sertés és a majom anatómiáját vetítette rá az emberre. Halálával lezárult az ókori tudomány, kezdetét vette a középkor és a hanyatlás. Közel 1500 évig senki sem végzett emberboncolást.

Középkor

A bolognai Mondino dei Luzzi érdeme, hogy 1315-ben ismét kezdetét vette a boncolás. Mondino rövid tanulmányt írt a boncolásról, s ezt széles körben terjesztették. Az évi egy-két tetem feltárása lassan teret nyert Európa valamennyi egyetemén. Ha jól belegondolunk, a XIV. századnak talán ez volt a legnagyobb természettudományos eredménye. Európa első önálló orvosi iskolájában, a salernói egyetemen az anatómiát sertésen tanították ugyan, de a hallgatóknak az öt év során egy ember boncolásán is részt kellett venniük. Itt a boncolást a boncmester végezte, míg a tanár a katedrán olvasta Galénosz tanait.Mondino itáliai követője Antonio Benivieni (Firenze, 1443-1502), aki szintén széles körben terjeszti a kórbonctan jelentőségét, a padovai Alessandro Benedetti (1450-1512), aki római színházra emlékeztető anatómiai tantermet építtetett, Alessandro Achillini (Bologna, 1463-1512), aki nyíltan szembeszállt Galénosz tévedéseivel, valamint Berengario da Carpi (1460-1530), aki rávilágított Galénosz ama tévedésére, hogy a szív sövényén semmiféle lyukak, pórusok nincsenek. Vesalius

A padovai Bonctani Tanszék vezetésére 1564-ben (másodszorra) Andreas Vesaliust kérik fel. A németalföldi Vesalius (1514-1564) a reneszánsz anatómiaórák professzoraival ellentétben az aktív boncolás híve volt. Míg a professzorok tisztes, biztonságos távolságban lévő magas székekről magyarázták a látottakat, addig Vesalius szikét ragadott. A történelem legnagyobb boncnokának tartott orvos részletes anatómiai metszeteket készített, de az orvostanoktatásban használatos preparátumokat is ő vezette be. 1543-ban jelent meg hét könyvből álló hatalmas anatómiája. Érdekes, hogy napjainkban egyes amerikai orvosi egyetemek ismét a tartósított metszetek használatára tértek át, teljes tetemeket nem is boncolnak.A XVI. század végén orvosi kérdésekben az itáliai egyetemeké volt a döntő szó. A kor további néhány kiválósága, akik már Vesalius tévedésit is felismerték, Gabriele Falloppio (1523-1562), Realdo Colombo (1510-1559) és Bartolomeo Eustacchi (1510-1574). Giulio Cesare Aranzio (1534-1576) érdeme, hogy 1570-ben megalakul az első önálló bonctani tanszék (Bologna). William Harvey (1578-1657), a XVII. századi híres angol sebész-anatómus legnagyobb felfedezése, az emberi keringési rendszer felfedezése mellett valami másnak is köszönhette hírnevét. A tudomány szent céljaiért saját édesapját és nővérét is felboncolta haláluk után. Harvey Cambridgeben kezdte orvosi tanulmányait, majd Padovában folytatta.

Anatómiai iskolák

A XVIII-XIX. századi Britanniában tömegesen nyíltak meg a privát anatómiai iskolák. Itt elsősorban a kivégzett bűnözők holttesteit hasznosították, de az intézmények száma oly mértékben megszaporodott, hogy hamarosan hullahiány lépett fel. A XVI. századtól 1836-ig, az anatómiarendelet elfogadásáig csak a kivégzett gyilkosokat lehetett legálisan boncolni. Ennek köszönhető, hogy az anatómusokat sokáig a hóhérokkal vették egy kalap alá. A szűk kis utcácskákba behúzódó anatómiai iskolák nem kevés pénzt kínáltak egy-egy amputált testrészért, hulláért. Igen hulláért. Egyre elterjedtebbé vált a hullarablás, amely nem azonos a sírrablással, hisz utóbbi esetben nem a halottat, hanem a mellé temetett értékeket rabolták el. A hullarablás így nem is minősült bűncselekménynek. Az sem volt ritka, hogy egy-egy diák tandíját pénz helyett emberi tetemekkel "fizette" ki. 1828-ra a londoni anatómiai iskolák főszezonban (május és októberben az időjárás miatt a szagokkal nem kellett foglalkozni), több mint 200 hullarablót alkalmaztak. A kihantolók nem kevés pluszpénzt kerestek a műfogsorok eladásával. Ahogy akkor szívesen viselték egyes emberek a halottak szájából kivett műfogsort, úgy napjainkban is szívesen viselik a halottak bőrének felhasználásával elvégzett plasztikai beavatkozásokat. A kor legismertebb sebész-anatómusa, Sir Astley Cooper komoly pénzeket fizetett kollégái érdekes vagy anatómiai elváltozásokkal rendelkező betegeiért.A század boncnokai számtalan "tetemmegsemmisítési" fortélyt dolgoztak ki.

A boncolásból megmaradt testrészek kisebb része került föld alá. Voltak anatómusok, akik szappant főztek belőlük, voltak, akik erre a célra tartott keselyűkkel oldották meg a problémát, de a pletykák szerint egyes iskoláknak a londoni állatkerttel volt szerződésük. A XIX. században egyes vállalkozók kihantolásgátló termékekkel jelentek meg a "piacon". Halottszéfnek nevezett vasketrec, rugós záródású koporsó, tripla koporsó és hasonló praktikus eszközökkel akadályozták meg szeretteik holttestének elrablását.A XXI. században sem fejeződött be a holttestek tudományos vizsgálata. Sőt! Teljesen új dimenziók nyíltak. Sebészek, plasztikai sebészek csiszolják tudásukat elhunytak testén, több ezer ember köszönheti életét a gépjármű-törésteszteknél felhasznált halottaknak, s a repülőgép-szerencsétlenségek feltárására is tetemeket használnak fel.További érdekességeket olvashatsz a témában itt.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek