A diákok jogairól
Farkas Zoltán
2003/10/02 22:45
1358 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Kötelességei és jogai a felnőttek mellett a diákoknak is vannak. Ezekkel élni nem is olyan egyszerű dolog. Próbáltad már? Olvasd el figyelmesen az alábbi történeteket, s vond le a megfelelő tapasztalatokat!

Diákjogi történetek

I. A diákoknak ezen a napon ez volt a 6. órájuk. Ma két dolgozatot is írtak, a levegőben szinte tapintható volt a tanárt és a diákot egyaránt kínzó félévzárás előtti feszültség. Alig várták már a felszabadító kicsengetést! Vége az órának! Néhány diák szinte a csengőszó pillanatában felpattant, jelezve ezzel is, hogy részéről vége is a munkának. Egyikük felállt, fejébe nyomta sapkáját s elindult kifelé a teremből, de megállította a tanár felcsattanó hangja: "Fiam, az órának akkor van vége, amikor én befejeztem a munkát! A csengő a tanárnak szól, nem a diáknak! Egyébként is micsoda bárdolatlanság tanítás alatt sapkát föltenni!" A "bűnös" sapka a tanári szobába került a többi elkobzott "iskolába nem való" tárgy mellé. A diák úgy gondolta, osztályfőnökéhez fordul az ügyben. Az osztályfőnök azzal az indokkal utasította el, hogy nem kíván az ügybe beavatkozni, mert így is elég személyes konfliktusa van az illető tanárral, s különben sincs vele beszélő viszonyban.

II. A diákok nagy örömére ismét beindult az iskolaújság. Azért is örültek ennek mert ebben az iskolában régi hagyományai voltak az iskolaújság-írásnak, de az elmúlt évben halódott az egész. Hol pénzhiányra hivatkoztak, hol olyan tanár nem akadt, aki szívügyének érezte volna a diákok óhaját, s vállalta volna "patronálásukat". Az első néhány szám sikerén felbuzdulva a diákszerkesztők elhatározták: rázósabb témához nyúlnak. Így jelent meg az a cikk, amelyikben bírálták néhány tanáruk tanítási stílusát, megkérdőjelezve esetenként kellő szakmai hozzáértésüket, s a diákokkal való lekicsinylő, néha durva vagy megalázó bánásmódjukat. A hatás leírhatatlan volt, mint afféle váratlan bombarobbanásé, amely után pusztítás, értetlenség, döbbent csend marad. És persze áldozatok. Hogy esetünben kik voltak azok? Egyesek szerint a kipellengérezett tanárok, míg mások szerint az a két fiú, aki a cikket "elkövette", s akiket fegyelmivel távolítottak el nem sokkal a történtek után. Ám az újság sem kerülhette el "végzetét", ugyanis nevelőtestületi szavazással és határozattal megszüntették.

III. Közeledett a félév vége. A továbbtanulás esélyeit rontotta miden rosszul sikerült felelet vagy dolgozat. Nem volt hát mindegy, hogy milyen jegyeket szereznek. Tudták ezt a tanárok is, nemcsak a diákok. Bár nyolcadik éve edződtek már, mégis nagyon meglepődtek, amikor azzal állított be az utolsó órák egyikén a történelemtanár: akinek a magatartását nem találja megfelelőnek, annak nem ad lehetőséget a javításra.IV.A hatosztályos gimnáziumban (különösen a "nagyobbaknál") a tanárok is kezdtek hozzászokni a párocskákhoz. Azt már változó toleranciával viselték, hogy az óraközi szünetekben, hol itt, hol ott botlottak bele az összebújt, egymásba feledkezett párokba. Néhányan igyekeztek nem észrevenni a dolgot, mások erkölcsi fertőt emlegettek, szigorú intézkedéseket követeltek. A botrány akkor robbant ki, amikor híre kelt annak, hogy egy végzős leányzó anyai örömök elé néz. Nem csapták ki, csak a szülőkkel történt beszélgetés során "eltanácsolták" az iskolából. Ugyanezt ajánlották a fiú szüleinek is. A dolgon az sem változtatott, hogy utóbb kiderült: vaklárma volt az egész.

V. Senki nem mondhatta, hogy ebben a középiskolában vaskalaposak lettek volna a tanárok. Elfogadták, hogy a tény az tény: egyre több diákjuk dohányzik. Az iskolai dohányzás rendjét az érvényes "játékszabályoknak" megfelelően a házirendben szabályozták. A tanárok mindenre gondoltak, így a nem dohányzók véleményére is, ezért egy elkülönített helyet jelöltek ki a dohányzóknak. Az így viszonylag füstmentessé tett iskolában csak néhányaknak tűnt fel, hogy ugyanezek a szabályok a dohányzó tanárokra nem vonatkoznak...

VI. Amikor Robi szülei elváltak, a kisfiút édesapjánál helyezte el a bíróság, mivel édesanyját életmódja miatt nem tartotta alkalmasnak a kisfiú gondozására. Az apát nemcsak a válás viselte meg, hanem az azt megelőző fájó események is. Tiszta helyzetet akart maga körül, s a fiú körül. Hamarosan elköltöztek, Robi új iskolába került. Itt csak annyit tudtak tanárai, hogy a szülők elváltak. Az apa egy fogadóóra után arra kérte az osztályfőnöknőt, ha Robi édesanyja feltűnne, legyen vele tartózkodó, s óvja Robit is tőle. Az édesanya - a tanítónő megkönnyebbülésére - szerencsére nem jelentkezett az iskolában. Megjelent viszont egy alkalommal az anyai nagymama, aki beszélni szeretett volna rég nem látott unokájával. Az óvatos tanárnő elutasította ezt a kívánságot, gondolván, hogy így biztosan nem történhet Robival semmi baj. VII. Áronról nemcsak diáktársai, de néhány tanára is tudta, hogy családja jehovista. A családi hatás alól a fiú sem tudta kivonni magát, s bár voltak bizonytalanságai, mégis próbált úgy élni, ahogy hitük szabályai megkövetelték. Akik nem ismerték a fiút, szolid visszahúzódásnak vélték részéről, hogy sosem vesz részt a zajos, táncos iskolai rendezvényeken. Ám elérkezett a szokásos iskolai bál előkészítésének ideje, amelyben minden osztálynak be kellett mutatnia egy táncot. Mivel osztályukban kevés volt a fiú, ezért az osztályfőnök őt is jelölte a szereplésre. A fiú húzódott, zavartan próbálta a felszólítást visszautasítani. Nem tudta, mit tegyen, beszélhet-e vonakodása valódi okáról. Az is megfordult a fejében, hogy osztályfőnökének tudnia kell arról, hogy ők jehovisták. Ha mindezt tudja, akkor meg miért éppen őt jelöli ki? Tehetetlennek érezte magát. Nem jutott más megoldás az eszébe, mint az, hogy a többszöri figyelmeztetés és felszólítás ellenére sem ment el a próbákra. Szinte megkönnyebbült, amikor egy "cserbenhagyta az osztályközösséget" szövegű megrovással megúszta az esetet.

VIII. A külvárosi középiskola hírhedt környékén megesett néhány kellemetlen utcai inzultus óta a diákok többsége gázsprayt vásárolt magának. Táskájukban hordva nagyobb biztonsággal indultak hazafelé, különösen a félelmeiket növelő sötét téli délutánokon, estéken. Nem nyugtatta meg viszont ez az egyre gazdagodó "fegyvertár" az iskola vezetőit. Egyre-másra olyan gyártmányok is feltűntek, amelyek használata engedélyhez kötött. Néhány idétlen kamasz még szórakozott is vele tízpercekben. Mit lehet ilyenkor tenni? Mit kell ilyenkor tenni? A salamoni döntés így szólt: ha a szülő írásos nyilatkozatot adott arról, hogy ő engedélyezte gyermekének a szóban forgó spray hordását, azt az iskola tudomásul veszi; napközben, a tanítási idő alatt azonban rendelkezik és gondoskodik a palackok elzárásáról. A baj csak az volt, hogy a sikeres megállapodás után egyik fél sem tartotta magát következetesen az új szabályokhoz.

IX. A tornaórák után a megszomjazott diákok szinte megostromolják az öltözőben található vízcsapokat. Mohón vetették magukat a vízre, s mivel itt is a "sok a eszkimó, kevés a fóka" helyzet uralkodott, örökös vita és lökdösődés zajlott. Az elvonuló hadak nyomán rendszeresen hatalmas víztócsák maradtak. A takarítónő végül elunta az áldatlan állapotokat, s a helyzetet a vízcsapok lezárásával oldotta meg. S mint tudjuk: takarítónő mindig kevés van az iskolában, diákból meg mindig több van a kelleténél, így nem akadt olyan személy, aki e tett jogosságának kétségbe vonásával megkockáztatta volna egy takarítónő elvesztését. Diákok egy középkori előadáson. X. A menekülthullám ezt az iskolát sem kerülhette el. Újabb és újabb gyermekeket kellett befogadniuk. Voltak közöttük nem kevesen olyanok is, akik nem tudták semmiféle bizonyítvánnyal igazolni eddigi végzettségüket, de felvették őket. Némelyik tanár szinte heroikus küzdelmet folytatott azért, hogy nyelvi nehézségeiken átsegítse őket, vagy tudásuk hiányosságait segítsen pótolni. Nemcsak a gyermekek, de szüleik sem voltak jobb helyzetben, s a gyerekeken erősen érződött a sok otthoni gond és feszültség, amin bizony az iskola képtelen volt segíteni. Érthető, hogy a tanárok sem egyforma toleranciával és türelemmel viselték a nehéz helyzetet. Nem is igen tűnt fel senkinek, hogy az egyik kolléganő egy idő óta így kommentálja az újabb erdélyi gyermek érkezését: "Na, megint idetojtak egy román gyereket!"

XI. Az iskolában szakközépiskolai és szakmunkásképzés is folyt. A szakmunkásképző osztályokban gyakoriak a tanulmányi és fegyelmi gondok, s ez nagyon megnehezítette a munkát. Egy leleményes oktató úgy próbált meg segíteni ezen, hogy az óráit zavaró egyéneknek, csakúgy, mint a gyengébb tanulóknak, elrendelte a tanítás utáni kötelező korrepetálásokat.

XII. A rendőrség gyorsan cselekedett. Amikor minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált, hogy az iskola négy tanulója gyanúsítható az utóbbi időben a környéken megszaporodott üzleti, áruházi lopásokért, s más hasonló csoportosan elkövetett balhéért, a fiúk azonnali előállítása mellett döntöttek. Az általános iskolában javában folyt a tanítás, amikor hat (egyesek szerint nyolc) rendőr jelent meg. A meglepetéstől szinte megbénult igazgatónő jelenlétében a tanítási óráról vitték el a négy fiút a kerületi rendőrkapitányságra. A két nagyobb (aki már beöltötte 14. életévét) nyugati filmekben már látott ilyen, de nem hitte, hogy velük és náluk ifjabb társaikkal ez így megtörténhet.

( Makai Éva - Trencsényi László: Diákjogi esetek)

Kérdések, feladatok

1. Olvassátok el a történeteket és fogalmazzátok meg, mi a probléma!

2. Fogalmazzátok meg a problémát külön-külön, minden fontosabb szereplő szemszögéből!

3. Ha van kedvetek, játsszátok is el a szituációra jellemző párbeszédet!

4. Olvassátok el a fejezet végén található ún. Diákjogi Charta szövegét, illetve nézzetek utána iskolátok házirendjében, hogy az adott esetekben hol történt jogsérelem?

5. Gyűjtsetek még hasonló történeteket és beszéljétek meg a "diákjogi" tanulságokat!

A Diákjogi Charta

Nem jogi normák

A jogi normák mindenkire kötelezőek, akikre vonatkoznak. Elképzelhető azonban, hogy egyesek a jogi normákon túlmenő kötelezettségeket vállalnak magukra - önkéntesen -, vagyis alávetik magukat nem jogi normáknak is. Ilyenkor olyan szabályok betartását vállalják az emberek, amelyekre önmagukat kötelezik és nem valaki más kötelezi őket erre. Ilyen lehet például egy olyan egyesület hitvallása, amelynek tagjai kötelezik magukat arra, hogy minden lehetséges eszközzel óvják környezetüket, összeszedik a szemetet - s így tesznek az iskolában is. Ugyanilyen önkéntes kötelezettségvállalás egy vallás szabályrendszerének elfogadása és az a szerint való életvitel - az iskolában is.
A diákjogok terén az egyik közismert nem jogi norma az 1994. december 18-án megalkotott Diákjogi Charta, amely a diákok jogait tartalmazó erkölcsi normagyűjtemény. Az iskola igazgatója vagy bármely pedagógusa csatlakozhat a Diákjogi Chartához, s ezzel kifejezheti, hogy a diákjogok körében "tovább megy", mint a törvény. Ez azt jelenti, hogy a maga gyakorlatára nézve elfogadja iránymutatónak a Diákjogi Chartát. A Diákjogi Chartát magáénak elfogadó iskolaigazgató a következőket vállalja például:

  • nemcsak elvileg, hanem intézményi szabályban meghatározott módon támogatja az iskolai diáksajtó, diákmédia működését;
  • deklaráltan kizárja az egyes pedagógusok jogát a diák öltözete, viselete, külső megjelenése miatti joghátrány alkalmazására; garantálja, hogy a diákot ízlésbeli megfontolások miatt nem érheti hátrány, korlátozás vagy megkülönböztetés;
  • a diák becsületének és jó hírnevének sérelmeként minősít minden olyan értékelést, minősítést, nyilvános kijelentést, amely a diák tulajdonságainak, testi és szellemi adottságainak, családi és társadalmi környezetének tőle függetlenül fennálló helyzete miatt megbélyegző, gúnyolódó, csúfolódó, sértő, megalázó tartalmú (gondoljunk a kövér, szemüveges, beszédhibás, szeplős, langaléta, árva, "zabi", cigány, dyslexiás gyerekek kálváriájára);
  • semmilyen formában nem tűri meg a bántalmazást az iskolában: sem enyhe, sem jelképes formában; sem a tanár-diák, sem a diák-diák viszonylatban;
  • intézményi belső szabályban határozza meg a diákok "privát szféráját": a szekrényt, a kollégiumi szobát, a táskát, a padot; s ezek vonatkozásában mindenkitől megköveteli a magántitok, a birtoklás tiszteletben tartását;
  • vállalja, hogy semmilyen körülmények között nem alkalmazza a diákok kollektív felelősségrevonását;
  • nemcsak a törvény által előírt diákmeghallgatási kötelezettség teljesítését vállalja a fegyelmi ügyekben, hanem azt is, hogy a diák vagy annak hozzátartozója, családja, diákképviselője észrevételeit döntésekor figyelembe is veszi;
  • nemcsak a törvény által tiltott fegyelmezési eszközként való használatot mellőzi az osztályzásnál, hanem azt is kizárja, hogy az egyik tárgyban elért eredmény befolyásolja a másik tárgyban elért eredményt; a magatartás és a hiányzás befolyásolja a szaktárgyi eredményt; illetve bármilyen tanulmányi vagy magatartási minősítés miatt hátrányos megkülönböztetés érje a diákot az intézmény közéleti fórumain és közösségeiben;
  • nemcsak a törvénynek még megfelelő módon eltűri a gyermek- és ifjúsági szervezetek működését az iskolában (legyen az úttörőcsapat, cserkészcsapat, 4H-mozgalom, Xénia-láz csoport, Fiatal Sasok-szervezet, BIT, ODU, EDÖK, Keresztény Ifjak vagy bármi más), hanem intézményesen, szervezetten és megkülönböztetés nélkül támogatja őket;
  • nemcsak a helyi tantervben vagy intézményi belső normában meghatározott követelményekbe ütköző osztályozás és minősítés ellen engedi meg a jogorvoslatot, hanem minden nyilvánosságra hozott normatív követelménytől (szaktárgyi teszt, felmérő dolgozat, részvizsga követelményei stb.) való eltérés esetén is;
  • a törvény által deklarált "neki megfelelő tanulás" elvét gyakorlatilag is magáénak vallja azzal, hogy megköveteli saját magától és kollégáitól az oktatás módszereinek és a számonkérési, értékelési módszerek sokszínű alkalmazását a diákok tulajdonságai, adottságai, képességei és hátrányai szerinti differenciáltságban;
  • az iskola létesítményeinek használatát nem engedi tanulmányi vagy magatartási szempontok szerint korlátozni;
  • a diákok kollektív jogainak gyakorlása során nem csak a törvényben meghatározott fórumokat és eljárásokat intézményesíti, hanem azokon túlmenően minden olyan kezdeményezést támogat, amely a diákok önszerveződése útjain az iskolai életet gazdagítja, színesíti, az intézmény nyitottságát és demokratizmusát növeli, a nevelő-oktató munkát kiegészíti, a demokráciatanítást az elmélet mellett gyakorlati tapasztalatokkal is megalapozza.

A Diákjogi Chartát természetesen nemcsak pedagógusok, hanem diákok is magukénak vallják. A diákok az aláírással azt vállalják, hogy a Diákjogi Charta szellemiségét terjesztik, s a maguk mindennapi életében betartják. Legfontosabb vállalásuk ebben a chartának az a tétele, amely a Diákjogi Charta tartalmát a diákok egymás közötti viszonylatában is érvényesnek mondja ki! (Gondoljunk a pedagógus mellett a diák számára is tiltott bántalmazásra, személyiségi jogok sérelmére, magántitok megsértésére.) A Diákjogi Chartát aláíró diákok az önkorlátozásnak, a jogszerű magatartásnak, a jogtudatosságnak, az erkölcsi tartásnak és a példamutatásnak olyan minőségét vállalják, amely méltán lehet alapja a jövő évezred kívánatos állampolgári magatartásának.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek