A diszlexiáról újszerű megvilágításban
2013/08/02 12:57
1194 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Milyen tényezőkre vezethető vissza a diszlexia? Igaz-e, hogy egyre több diszlexiás tanuló van? Hogyan lehet segíteni a diszlexiás tanulókat abban, hogy tanulmányi sikereket érjenek el? Könyvajánló Gyarmathy Éva könyvéhez.

Specifikus tanítási zavar

A fenti kérdésekre sokan keressük a választ, dr. Gyarmathy Éva Diszlexia a digitális korszakban című könyvében válaszol. A szerző provokatív módon közelíti meg a tárgyat. A diszlexiát specifikus tanulási zavarként vagy részképesség-zavarként emlegeti a szakirodalom, ő viszont könyvének felütéseként specifikus tanítási zavarként aposztrofálja – ezzel erősíti az alapgondolatot, miszerint tarthatatlan a diszlexiás tanulók megbélyegzése, „betegként” való kezelése. Ha csak néhány ilyen diák van, akkor elvileg jobban tartható – még ha nem is helyes – az abnormalitás feltételezése, ugyanakkor egyrészt egyre több diszlexiás tanulót diagnosztizálnak, másrészt e megközelítés kifejezetten hátrányos a tanulókra nézve hosszú távon, még ha rövidtávon nyilvánvalónak tűnő előnyökkel is jár. A teljesítmény megítélésének változásai alacsonyabb elvárásokat, akár felmentéseket is vonzanak maguk után, amik a későbbiekben kifejezetten hiányosságként fognak kiütközni a felsőoktatásba vagy éppenséggel a munkaerőpiacra készülő fiataloknál.

Milyen tényezők állnak akkor a háttérben? Mire vezethető vissza a diszlexia? Ha ezeket a kérdéseket sikerül tisztázni, az nem csak a diszlexiát kutatóknak szolgál megnyugtatásul, hanem a gyakorlati szakembereknek is segítséget nyújt a diszlexia felismerésében, és egyszersmind kezelésében is.

Gyarmathy Éva rendszerezi és egységbe foglalja a diszlexia elméletét: egyiknek sem bizonygatva kizárólagosságát, mindegyiknek helyet talál a szintézisben. A genetikát, azaz az örökletességet, az organikus sérülést, a kulturális környezet elvárásait és az életmódot egyaránt tárgyalja; ezek azok a tényezők, amelyek kedvezőtlen együttállásában egy diszlexia-diagnózis megszülethet. Egy olyan kultúrában, melyben nem követelik meg az írás-olvasás képességét, a szövegek értő olvasását, önálló feldolgozását, egyáltalán nem ütközik ki semmilyen probléma, hiszen a diszlexia olyan tanulási zavar, amelyhez átlagos vagy akár átlagon felüli intelligencia társul.

Távolodunk a Gutenberg-galaxistól?

Napjainkban egy olyan átmenet tanúi lehetünk, amely minden korábbinál gyorsabb és kíméletlenebb: a technológia mindennapi életünkben történő térhódítása olyan változásokat idéz elő, amelyek viszonylag felkészületlenül érnek bennünket, és bár a közéletben eléggé reflektáltak (lásd digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók szembeállítása, illetve összevetése), az iskola falain belül számos konfliktus forrásává lépnek elő.

Az olvasás sok képességet igényel és ugyanakkor fejleszt is, például a képzetalkotást, a nyelvi kifejezést, az elemző gondolkodást, a szerialitást (sorrendiséget), és az iskolai életben az elsődleges módja az információszerzésnek, illetve a tanulásnak. A diszlexiás tanulók sikertelensége az önértékelés zavarához vezethet, és amennyiben a sikertelenség okát saját magukban látják, reakciójuk a szorongás és az elkerülés lesz, mely az alulteljesítés ördögi körébe zárja őket. A hatékonyság érzete a diszlexiás tanulók esetében rendkívül fontos, ugyanis ha ezt nem tapasztalják, kevesebb erőfeszítést fognak tenni, és ha ezek nem állnak arányban a képességeikkel, akkor beleragadnak a „lusta, tudna, ha akarna” címke csapdájába, amely a hátrányhalmozás következtében rövidesen nem is lesz igaz.

mk_4612-2_borito (1)

Mit tehet a pedagógus diszlexiás tanítványáért?

A pedagógusok minden életkorban más területre koncentrálva érhetnek el jelentősebb eredményeket. Kisgyermekkorban a mozgás, a játék, az egyensúly fejlesztése járulhatnak hozzá a jobb a képességek fejlődéséhez, a kisiskoláskorban következik a fonológiai képességek pallérozása, a tudatos tanulásban és tudásszerzésben való gyakorlatszerzés, serdülőkortól pedig az alkotásra, az egyéniség kialakítására, a szorongás elkerülésére kell koncentrálni.

Minden szakaszban egyaránt fontos, hogy csökkentsük a szorongást, az elhárítást, és változtassunk a tipikus negatív viselkedéses jellemzőkön. Ez nem kevés érzékenységet kíván a tanároktól, de a tudatos kommunikáció és a segítő attitűd megmentheti a tanulót az ún. negatív Máté-hatástól, mely szerint „akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van”.

Néhány javaslat:

1. Állítsunk minél konkrétabb és elérhető, ugyanakkor kihívást is jelentő célokat a tanulók elé! A túl nehéz vagy túl könnyű feladatok nem motiválóak, a kudarc pedig jól magyarázható az irreális elvárásokkal.
2. Értékeljük a valódi teljesítményt, méghozzá úgy, hogy támpontot nyújtsunk az értékeléssel a továbbhaladást illetően! Soha ne legyen az értékelés semmitmondó, konkrétumokra irányuljon!
3. Teremtsünk énhangsúlyos helyzetek helyett feladathangsúlyos helyzeteket! Ne azt mondjuk, hogy „Megtalálod-e a megoldást?”, fogalmazzunk úgy, hogy „Van-e megoldás?” Élét lehet venni a teljesítményt kívánó szituációknak, ezzel csökkenthetjük a tanulók szorongását.

E tippek nem diszlexiás tanulók esetében is igencsak megszívlelendők a teljesítményszorongás kialakulásának megelőzésében és a motiváció kialakításában, illetve fenntartásában.

dr. Gyarmathy Éva: Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Kiadó, Budapest, 2012.

További érdekes ötletek:

Végezetül néhány érdekesség, amit e könyv lapjairól tudhatunk meg.

Tudtad-e, hogy
• az agy a környezeti hatásokra folyamatosan újrahuzalozza önmagát? Ideális feltételek között akár 10 perc alatt is egy új agyi kapcsolat jöhet létre. Gyakorlatilag ezt nevezzük tanulásnak.
• az emberi agy információfeldolgási módját befolyásolják azok az eszközök, amelyek a mindennapi életben a kommunikáció és a tudás megszerzésében a legjelentősebb szerepet játsszák?
• minden ember olyan agyi struktúrákkal születik, amely bármely nyelv elsajátítására alkalmassá teszi, beleértve a látási-kézi siketnéma jelbeszédet is?
• azért van szükség helyesírásra, hogy kevés betűzéssel, ortográfiai szinten tudjunk olvasni? Ehhez öntudatlanul egy mentális lexikont alakítunk ki, amiben a szavak képe biztosan kell, hogy tárolódjon, egy szó többféle leirata pedig gátolja ezt a folyamatot.
• az egyensúlyozást kívánó mozgások - mint amilyen a biciklizés vagy a görkorcsolyázás – az idegrendszer harmonizálásához járulnak hozzá, ami azt jelenti, hogy segítenek a tanulás idegrendszeri alapjainak kialakításában?

Diszlexia a digitális korszakban

Szerző: Dr. Gyarmathy Éva
Kiadó: Műszaki kiadó
Ár: 2930 Ft
Megjelenés ideje: 2012
Nyelv: Magyar
ISBN: 978 963 16 4612 2
Formátum: B/5

A könyvhöz tartozó oldal a kiadó honlapján

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek