A doktori képzés szerepe a karrierben
2004/08/17 04:39
797 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Kutatási jelentés a PhD-fokozatot szerzettek munkaerő-piaci esélyeit feltáró kutatási programról.

A doktori képzés során szerzett kapcsolatokra vonatkozó kérdéseket csak a nappali vagy levelező tagozatosok körében tettük fel, hiszen az egyéni felkészülők gyakorlatilag nem kerültek kapcsolatba a doktori iskolákkal. (Így ebben a részben csak a teljes minta 69%-ára vonatkoznak megjegyzéseink, az említésre kerülő arányok is ebben a körben érvényesek.) A kérdések első csoportja a kapcsolatok szerepét a szakmai fejlődés, második csoportja pedig a szakmai karrierépítés, munkahelyi elhelyezkedés szempontjából vizsgálta. A magyar doktoráltak a doktori képzés során kialakított kapcsolatok szerepét - összességében - szakmai fejlődésükben viszonylag fontosnak találták: a válaszolók kétharmada (69%-uk) közepesnél fontosabbnak, ebből is 22%, majdnem minden negyedik kérdezett döntő szerepet tulajdonított ezeknek. Ugyanennyien (22%) közepesnek minősítették, és mindössze 9% volt, aki ennél is kevésbé fontosnak gondolta. Átlagként 2,2-es osztályzat adódott (akárcsak az előzetesben, itt is: 1 - döntő fontosságú; 5 - egyáltalán nem fontos). A tudományterületek képviselői között, a végzés helye szerint nincsenek statisztikailag erős különbségek; és ugyanez mondható el a nemek közti különbségekről - pontosabban ezek hiányáról.

A kapcsolati tőke

A képzés során kialakított és később felhasznált magyarországi kapcsolatok irányát külön kérdés tudakolta. Ennek alapján megállapítható, hogy a válaszolók magasan legnagyobb csoportja oktatóihoz fűződő viszonyát találta szakmai fejlődése céljaira leghasznosabbnak: 87%-uk említette ezt. 56% a kutatóintézetek, 49%-uk a felsőoktatási intézetek, míg 47%-nyian diáktársaik ilyen szerepét is elismerték. Ehhez képest kevesebben, minden tízből négyen a szakmai folyóiratokat és a szakmai műhelyeket említették (41, illetve 39%). Végül sereghajtónak a szakmai szervezetek és a cégek, vállalatok felé nyúló szálak bizonyultak: saját bevallásuk szerint a nappali és levelező tagozaton végzettek közül csak 23 és 17% használta fel ezeket a kapcsolatokat. A külföld felé irányuló hasonló kapcsolattípusok értelemszerűen alacsonyabb értékelést kaptak. Közülük legjelentősebbnek ismét az oktatók szerepe bizonyult, 41% említette ezt. Egyharmaduk szakmai fejlődésében játszottak szerepet a külföldi kutató- és felsőoktatási intézmények (33, illetve 30%). Legkevesebben pedig a cégek, vállalatok, szakmai szervezetek és diáktársak szerepét emelték ki (16% alatt). A tudományágak között jellegzetes és markáns különbségek rajzolódnak ki, ami arra enged következtetni, hogy a szakági sajátosságok relevánsan mutatkoznak meg ezen a területen is.

A természettudományokkal foglalkozók a hazai kutatóintézetek, szakmai folyóiratok és diáktársak szerepét tartják az átlagnál fontosabbnak, míg a belföldi szakmai műhelyeket, bel- és külföldi szakmai szervezeteket, valamint külhoni cégeket, vállalatokat inkább átlag alatt értékelik. A legfontosabb (legalább a válaszolók fele által elfogadott) négy tényező körükben ugyanaz, mint a teljes mintában.A műszakiak ezzel szemben egészen eltérő sorrendet állapítottak meg. Körükben ugyanis határozottan az átlag fölé emelkedik a külföldi kapcsolatok súlya (leszámítva a kutatóintézeteket, mind hazai, mind külföldi viszonylatban). Különösen a külföldi oktatók, külföldi szakmai folyóiratok és a külföldi cégek, vállalatok érdemesek említésre e szempontból. Ezzel szemben a hazai diáktársak és folyóiratok nem játszottak akkora szerepet szakmai fejlődésükben, mint egyéb tudományokban. Így az ötven százalék körüli tényezők csoportjában a hazai oktatók mögé a külföldi oktatók emelkednek második helyre, majd ezt némi leszakadással a magyar kutatóintézetek felé nyúló kapcsolati szálak követik.

Az orvosok általában a külföldi kapcsolatok, a szakmai folyóiratok és piaci szféra (cégek, vállalatok) alul- , viszont a hazai és külhoni kutatóintézetek felülértékelése jellemző. Így az ő sorrendjük a következőképpen alakul a legfontosabbak között: a magyarországi oktatókat a magyar kutató- és felsőoktatási intézetek, a diáktársak, majd a külföldi kutatóintézetek követik (legalább 45%-os említettséggel). Az agrárágazatnál az oktató személyek alacsonyabb, viszont a felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek és szakmai műhelyek magasabb fontossági értékei figyelhetők meg. Szintén a tudás külföldre konvertálhatóságával kapcsolatos, hogy a külföldi szakmai szervezetek és folyóiratok az átlagnál magasabb értékelésnek örvendhetnek körükben. Végezetül a műszakiak után éppen a fiatal agrárszakemberek kapják a legtöbb segítséget a piaci szféra bel- és külföldi képviselőitől. Az oktatóik után náluk a belföldi kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények, szakmai műhelyek, és diáktársaik segítsége jelentette a legtöbbet szakmai fejlődésükben.

Kicsit eltérő a humán tudományok szerveződése. A társadalomtudományi területen végzettek esetén a hazai szakmai folyóiratok és műhelyek kaptak átlagosnál magasabb értékelést, de kisebb mértékben igaz ez mind a felsőoktatási intézmények, mind a szakmai szervezetek, mind a cégek, vállalatok magyar és külföldi csoportjaira nézve is. Ellenben a külföldi szakmai folyóiratok által játszott szerep csekélyebb a megszokottnál. A társadalomtudományi terület PhD-zetteinek fontossági sorrendje tehát a következő: az oktatók magasan kiemelkednek (tízből kilencen említették, míg a következőket legfeljebb 55%); ezt nagyjából egy csoportban a kutató- és felsőoktatási intézetek, szakmai folyóiratok és műhelyek végül a diáktársak követik (mindegyik tényező magyarországi viszonylatban értendő). Végül a bölcsészek szakmájában karriert építő (PhD-vel már rendelkező) kérdezettek a hazai diáktársak, szakmai folyóiratok és külföldi szakmai műhelyek szerepét tekintették az átlagosnál fontosabbnak, míg a szakmai szervezetek, felsőoktatási intézmények, piaci szervezetek és külföldi diákok súlyát alacsonyabbnak. Az oktatók megszokott élenjáró fontossága után ők a doktori képzés során szerzett és később felhasznált kapcsolatok között a magyar diáktársak, folyóiratok és felsőoktatási intézetek felé nyúlókat tekintették a leghasznosabbnak.

A nemek közti eltérések nem ennyire látványosak. Legfeltűnőbb, hogy a férfiak minden irányt legalább olyan fontosnak tekintettek, mint a nők. Jellemzően a külföldi kapcsolatokban inkább a férfiak jeleskednek, magyar viszonylatban pedig a szakmai műhelyek és a cégek, vállalatok bírnak ugyanezzel a tulajdonsággal. (Ezekre a számokra valószínűleg a tudományterületek nemi megoszlása erősen rányomja a bélyegét, ez azonban a kis elemszámok miatt már nehezen elemezhető.) A vidéki intézményekben végzetteknél elsősorban a felhasznált külföldi kapcsolatok viszonylagos hiánya jellemző, egyetlen kivétel a piaci szféránál van: ebben a vidékiek jeleskednek inkább. A kutatóintézetek és a hazai oktatók szerepe szintén a vidéki válaszadóknál erőteljesebb.

Karrierépítés

Akárcsak szakmai fejlődése szempontjából, a szakmai karrier befutásához is a magyarországi oktatókhoz fűződő viszonyát tartotta fontosnak a doktoráltak messze legnagyobb csoportja. 63%-uk ugyanis úgy nyilatkozott, hogy a doktori képzés során szerzett oktatói kapcsolataik később is segítségükre voltak a szakamán belüli érvényesülésben. A kutatóintézetekhez, illetve felsőoktatási intézményekhez kapcsolódó szálakról 31-31% állította ugyanezt. A szakmai műhelyek és a diáktársak szerepét egyformán 22-22% emelte ki, míg a szakmai folyóiratokat egyötödük (19%). Végül a szakmai szervezeteket 14%-uk, és a piaci szervezeteket csupán 9% tartotta fontosnak. A külföldi kapcsolatok szerepe ez esetben is alacsonyabbnak bizonyult. Külhoni oktatóit a kérdezettek negyede (24%), nem magyar kutatóintézeteket pedig ötödük (19%) használt fel karrierépítésében. Hasonló felsőoktatási intézményekhez fűződő kapcsolatairól 16% számolt be. Legkevesebben ezúttal is a külföldi vállalatokat, diáktársakat és szakmai szervezeteket említették (7% alatt). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szakmai fejlődésben, illetve a karrierépítésben hasonló kapcsolati irányokat tartottak fontosnak a megkérdezett doktoráltak.

A hazai és külföldi tényezőket közös listára helyezve kiderül az is, hogy a karrier építésében előnyösebb helyeken szerepelnek a külföld felé irányuló kapcsolatok, mint a szakmai fejlődés szempontjából. A tudományterületek szerinti különbségek ugyanazokat a struktúrákat követik karrier-szempontból, mint a szakmai fejlődés szempontjából. Az eredmények értékelhetőségét azonban ezúttal jobban rontják az alacsony elemszámok. A természettudományi végzettségűek átlag fölé emelik a magyar kutatóintézetek, viszont átlag alatt tartják fontosnak a magyar és külföldi szakmai szervezetek szerepét karrierépítésük hasznos kapcsolatai közt. Legfontosabb (legalább negyedük által említett) tényezők tehát magyar oktatóik, magyar kutatóintézeteik, felsőoktatási intézményeik és a külföldi oktatók. A műszaki szakemberekre ez alkalommal is a külföldi kapcsolatok felértékelése, a kutatóintézetek leértékelése és a piaci szféra relatív magas aránya jellemző. Legfontosabb kapcsolataik közt így a magyar oktatókat a hazai és külföldi szakmai műhelyek, majd a hazai kutatóintézetek és külföldi felsőoktatási intézetek követik. Az orvosokra ezúttal is a kutatóintézetek és hazai oktatók magasabb, valamint a felsőoktatási intézetek alacsonyabb említési gyakorisága jellemző. Legfontosabb helyeken sorrendben a magyar oktatók, külföldi kutatóintézetek, hazai felsőoktatási intézetek, külföldi oktatók és hazai szakmai műhelyek állnak.

Az agrártudományok doktorai a személyekhez fűződő kapcsolatokat, kutatóintézeteket és szakmai műhelyeket inkább kevésbé, míg a felsőoktatást, szakmai és piaci szervezeteket inkább szívesebben használják fel. A hazai oktatókat esetükben a szintén magyar felsőoktatási és kutatóintézetek követik legértékesebb kapcsolataik között. A társadalomtudományi végzettségű PhD-doktorok mindenféle személyekhez fűződő kapcsolatot, felsőoktatási intézményt, valamint a magyar szakmai műhelyeket és folyóiratokat emelték ki. Szintén sokan jelölték be a magyar és külföldi cégek, vállalatokhoz fűződő kapcsolatokat. Leghasznosabb négy tényezőjük tehát a hazai oktatói gárda, felsőoktatási intézet, magyar diáktársaik és a hazai kutatóintézetek lettek. Végül a bölcsészek kirívóan alacsony arányban jelölték meg a piaci szféra szervezeteit és a magyar kutatóintézeteket, viszont átlagnál fontosabbnak találták a magyar szakmai folyóiratok szerepét. Ezért körükben a hazai oktatókat a magyar felsőoktatási intézmények, szakmai folyóiratok és külföldi oktatók követik az élbolyban. A nemek viszonyát a karrierépítésben használt szakmai kapcsolatok tekintetében továbbra is a férfiak erősebb külföldre orientáltsága jellemzi. Hazai téren pedig feltűnő, hogy a nők határozottan nagyobb előszeretettel említették oktatóikat. A végzettségi hely szempontjából általában minden tényezőnél a budapestiek előnye figyelhető meg. Kivételként a hazai és külföldi oktatók és a hasonló kutatóintézetek említhetők meg, mint ahol legalább az egyenlőség megvan. Érdekes, hogy a vidékiek a piaci szféra vállalataihoz fűződő kapcsolataikat a szakmai fejlődés szempontjából még előnyösebben tudták kihasználni, mint budapesti társaik; de ez visszájára fordul, mikor a szakmai érvényesülésről van szó.

A doktori iskola szerepe

A doktori iskola, tehát maga a doktori képzést folytató tanszék, mint kapcsolat, a kérdezettek véleménye szerint közepesnél kevésbé jelentős segítséget adott egyéni karrierépítésükben. A válaszolók legnagyobb csoportja, közel harmada ugyanis semmilyen segítséget nem kapott innen. Kismértékű szerepet 11%, közepeset 18% tulajdonított tanszékének szakmai érvényesülése során. A felső póluson 24% nagymértékű, 16% pedig döntő fontosságot jelölt be válaszként. Az osztályzatok átlaga csupán 3,2 a megszokott fordított skálánkon. A nemek ezúttal sem befolyásolják észrevehetően a válaszokat, a tudományterületek szerinti megoszlás azonban mutat eltéréseket. Az orvosok és a társadalomtudományok területén végzettek határozottan előnyösebb pontszámokat osztottak, míg a természet- és bölcsészettudományok képviselői kevésbé voltak elégedettek tanszékük szerepével szakmai érvényesülésük során. A vidékiek ugyan ezúttal jobb véleménnyel voltak egykori iskolájukról, mint a fővárosiak, de ez az összefüggés nem bizonyult elég erősnek. A doktori iskola szerepe a szakmai fejlődésben sem játszott lényegesen nagyobb szerepet. A válaszolók 21%-a döntő szerepet tulajdonít neki szakmai fejlődésében, további 39% pedig nagymértékű segítséget talált itt.

Összesen tehát a megkérdezettek kétharmada sem gondolja a közepesnél fontosabbnak szerepét. Közepesen fontos 23% szerint, míg ennél kisebb jelentőséget összesen 18% ad tanszékének. Az osztályzatok átlaga közepesnél jobb. Az egyes tudományterületek között ez esetben jellemzőnek bizonyuló eltéréseket tapasztalhatunk. A természettudományok és a műszaki tudományok területén képzett doktorok egyformán az átlagosnál kicsivel gyengébbnek, az orvosok viszont annál valamivel erősebbnek értékelték tanszékük jelentőségét, mint szakmai fejlődést segítő kapcsolati elemet. Az elvégzett doktori kurzusok helye szerint a budapestiek határozottan elégedettebbek tanszékükkel e téren, mint a vidékiek. A nemek szerinti különbség viszont ezúttal sem tekinthető statisztikailag erősnek. Hasonló kérdéseket tettek fel a doktoráltaknak a szakmai karrierépítést, munkahelyi elhelyezkedést segítő kapcsolatokat érintően. Ennek alapján az derült ki, hogy a kérdezettek bár közepesnél fontosabb tényezőnek tekintik a doktori képzés során kialakított kapcsolatokat szakmai karrierjük szempontjából, a doktori iskolát mégis inkább tartják a tudás, mint a karrier forrásának. Egyharmaduk ugyan nagy fontosságot, 17%-uk egyenesen döntő fontosságot tulajdonított a képzés során megteremtett kapcsolatoknak szakmai karrier, érvényesülés, munkahelyi elhelyezkedés szempontjából, 22% azonban egyáltalán semmilyen hatását nem látta ennek. (8% kismértékben, 21% közepes fontos tényezőként írta ezt le). Így átlagként a közepeshez közelálló 2,8 jött ki.

Ezúttal sem az egyes tudományterületek, sem a nemek, sem a végzés helyszínei között adódó különbségek nem tekinthetők elég erősnek, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőlük. Röviden felsorolva: a bölcsészet- és műszaki tudományok képviselői átlag alatti, az orvos-, agrár- és társadalomtudományok képviselői inkább átlag feletti pontszámokat osztottak ki. Mivel a jelenlegi munkahely többsége a fentebbieknek megfelelően a felsőoktatáshoz kötődik, nem meglepő, hogy a PhD-t végzettek 43%-a továbbra is nagyon szoros kapcsolatot tart doktori iskolájával. További négytizedük többé-kevésbé tartja a kapcsolatot. Mindössze 17%, minden hatodik doktor mondta azt, hogy egyáltalán nincs kapcsolatban egykori tanulóhelyével. A társadalomtudományi területen végzettek észrevehetően jóval közvetlenebb viszonyt tartanak fenn egykori doktori iskolájukkal, mint az átlag. Kisebb mértékben ugyanez mondható el az agrártudományok képviselőiről is. Bár legkevésbé a műszaki tudományokból doktoráltak hajlamosak teljesen elfeledkezni képző intézetükről, körükben viszonylag alacsony az ellenpólus: a szoros kapcsolat is. A természettudós doktorok polarizált viselkedésükkel tűnnek ki: egyformán átlag felett hajlamosak iskolájukat teljesen elhagyni, de azzal közvetlen viszonyban maradni is. Hasonlóak, de nem ilyen markánsan karakterisztikusak az orvosok.

Végül a bölcsészettudományokból doktoráltak az átlagosnak megfelelő arányban tartanak kapcsolatot a doktori iskolával, de ez a kapcsolat inkább kevésbé szoros. A férfiak valamivel szorosabb kapcsolatban maradtak egykori iskolájukkal, a nők között pedig többen vannak, akik már mindenféle kapcsolatot megszakítottak. Ezek azonban elég csekély különbségek. A vidéki telephelyű iskolát végzettek jóval nagyobb arányban tartják a kapcsolatot és azon belül is a szoros kapcsolatot intézményükkel, mint a fővárosban végzett társaik.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek