A fejlesztő pedagógus lehetőségei
Ferenczi Anita
2004/02/09 11:18
5773 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A közoktatás egyik legnehezebb, megoldásra váró problémája a tanulók eltérő képességeihez történő alkalmazkodás, a differenciált tanítás és tanulás megszervezése. László Ágnes tanulmánya bemutatja, milyen lehetséges eltérések tapasztalhatók a tanulók teljesítményeiben, és áttekinti a diagnosztizálás módszereit.

A szerző saját tanítói és tízéves fejlesztő pedagógusi munkájának tapasztalatai alapján összegzi a tanulók teljesítményének és az intézményrendszerek működésének hiányosságai közötti kapcsolatot. Részletesen összegzi azokat a lehetséges tanulásszervezési eljárásokat, amelyek lehetőséget teremtenek a differenciált fejlesztésre, valamint képet ad a fejlesztő pedagógus konkrét tevékenységéről is.

Általános helyzetkép

(...) A nevelés-oktatás feladatai intézményekben zajlanak, specializált szerepkörökkel, olyan rendszerben, ahol jelenleg sem a felelősség, sem a hatáskörök határvonalai nincsenek meghúzva. Nincs megfogalmazva, hogy a gyerekek milyen jellegű problémája milyen körülmények között, mennyi idő alatt orvosolható. Az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek ezen a területen, de hiányoznak az összehangolt intézkedések. A szülők kötelezettségei csak a gyerekek alapvető ellátására vonatkoznak, nem terjednek ki a mindennapi feladatokra.

A tanulók teljesítményében mutatkozó hiányosságok

A hiányosság mindig egyfajta elváráshoz képest nyilvánul meg, nem abszolút érték. Ezért fordulhat elő, hogy egy adott szituációban jól teljesít valaki, de más követelményrendszerhez nem tud igazodni. A mozgékonyság, figyelem-megosztottság előny egy vadásztársadalomban, hátrány a négy fal között. Genetikai, szerzett fiziológiai vagy nevelési okok kereshetők a másság mögött. Szignifikáns esetektől eltekintve nehezen állapítható meg, melyik a felelős. Ebből az következik, hogy tüneti kezelésre szorítkozunk az esetek többségében, vagyis döntő szerepe a nevelésnek van. A hiányosság megnyilvánulási formái: gyenge képességek; viselkedési problémák.

A képességek fejlődése

A képességek megléte nem jelenti azt, hogy optimális használatukra is alkalmasak vagyunk. (...) A személyiség a velünk született tulajdonságok és a család nevelési stílusának együtthatásában beállítottságok, hajlandóságok formájában határozza meg a képességek aktivizálásának mértékét. (...) Az oktatási programok lineáris fejlődést feltételeznek. Ezt az egyenletességet nem lehet igazolni. A diagnosztizált fogyatékos tanulóknál a tapasztalatok alapján kikövetkeztethetők a korlátok, a normál képességű tanulóknál megtorpanhat a fejlődés. A különböző egyének fejlődése során az alapvető képességek közel azonos időben kezdenek megnyilvánulni.

A mentális és szociális képességek kialakulását nehezebb tetten érni, az elvárható szinteket meghatározni. (...) Minden családnak mások a nevelési szokásai. Az alacsonyabb iskolázottságú szülőknek csak azokról a szintekről vannak tapasztalatai, amelyeket maguk is elvégeztek, de segítségre csak alacsonyabb fokozatig képesek. A gyermekek gondozásából kitűnően vizsgáznak, de tanulmányi munkájukat csak elemi szinten tudják támogatni, ez kihat a képességek fejlődésére.

A gyenge teljesítmény eredetének diagnosztizálása

A gyenge teljesítőképesség mögött rendszerint gyenge képességeket feltételezünk. A fejlesztés hatékonysága érdekében azonban fontos tisztázni az eredetet: nem megfelelő adottságok, képességek; kulturális eltérés; szociális hátrány. Mivel a képességek diagnosztizálása a legegyszerűbb, sokszor a tanulmányi eredmények alapján következtetünk rájuk, hajlamosak vagyunk mindenért őket okolni. A szociális hátrány sokszor látványosan nyilvánul meg, nem értelmezhető minden esetben kulturális lemaradásként is. (...)

Problémás tehetségek

A tehetséggondozás akkor is komoly kihívás, ha kiegyenlített képességstruktúrával párosul, de ha a tehetséges személy akadályoztatva van tehetsége kibontakoztatásában, esetleg részképesség-zavarokat mutat, még nehezebb a feladat. A tehetségesek tudatában vannak problémáiknak, és sok esetben ezt nehezebben fogadják el, mint gyengébb képességű társaik. A tanulási és magatartási problémák az ő csoportjukban is megtalálhatók. Az is előfordul, hogy kiemelkedő képességeik válnak a zavarok forrásává: a gyors gondolkodás sokszor türelmetlenné teheti a tehetségeseket a tanulásban, kapkodóvá az írásban, nehezítheti a társas kapcsolatok kialakulását. Fontos tehát, hogy a tehetséges tanulókhoz is a maguk egyediségében tudjunk viszonyulni. A tehetségfejlesztés a felismerésnél kezdődik. (...) Legkorábban a mozgás, a zene és a matematika területén mutatkoznak meg a kimagasló képességek. A tanulmányi munkában tehetségesek számára fontos, hogy megkapják a megfelelő terhelést, mert ha ez nem történik meg, alulteljesítőkké válhatnak. (...)

Az oktatási rendszer mint a képességfejlesztés fő terepe

Az iskola fő funkciója az ismeretátadás helyett, az információdömping kezelhetetlensége miatt a képességfejlesztésre tevődött át. Olyan képességek kialakítása a cél, amelyek alkalmassá tesznek a megismerésre, a munkavállalásra, az együttműködésre, az önálló életvezetésre. Ezek az elvárások megfogalmazódnak az iskolákkal szemben, de az intézmények falain belül továbbra is az ismeretek tanítása áll a középpontban, mivel ezek elsajátítását, ezen keresztül pedig a pedagógus munkáját a legegyszerűbb ellenőrizni. (...) Jól használható, világos vázra épülő ismeretrendszerre lenne szükség, amely széles tapasztalati bázison alapul.

Egy rosszul strukturált ismeretanyagon keresztül nehéz a megismerőképességet fejleszteni. A megismerőképességek fejlesztése az ismeretátadástól elkülönítetten, a gyógypedagógiai gyakorlatban jelent meg. (...) A munkavállalásra, együttműködésre, önálló életvezetésre alkalmassá tevő képességek, kompetenciák várhatóan a NAT módosításával fognak bekerülni a pedagógiai gondolkodásba. (...) Nagyon fontos, hogy probléma esetén megfelelő szakemberhez kerüljenek a gyerekek. Kik ők? Orvos, védőnő, pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, pedagógus, fejlesztő pedagógus, családsegítő. Jelenleg erős specializáció jellemzi a segítő szakmákat, irányzatok vetélkednek egymással, holott az esetek többségében komplex, több irányból ható beavatkozásra van szükség. (...)

Az iskolák lehetőségei a fejlesztésre

A tanköteles kor kiterjesztése, a fokozódó elvárások az integrált oktatással szemben, a buktatások elkerülése, az iskola feladatainak átértelmezése az intézményeket arra kényszeríti, hogy meg kell tanulniuk alkalmazkodni tanítványaik eltérő képességeihez. Hagyományosan a pedagógusoktól várják el, hogy a tanórán belüli differenciálással oldják meg a problémát. Az intézmények emellett pedagógiai asszisztenseket, gyógypedagógusokat, fejlesztő pedagógusokat, pszichológusokat alkalmazhatnak.

Speciális munkakörök

Az iskolapszichológus lehetőségei: szaktudásával segíti az iskola oktató-nevelő munkáját. Kompetenciája pedagógusokkal, szülőkkel, gyermekekkel való személyiségfejlesztő, konzultatív kapcsolatra terjed ki. Növeli az intézmény pedagógiai kultúráját. Krízishelyzetben lelki segítséget nyújt a tanulóknak.

  • A gyógypedagógus feladatai: a gyógypedagógus-képzés képességdeficitek szerint szakosodott. Az általános iskolai ellátásban a gyógytornászok, logopédusok alkalmazásának vannak hagyományai. Az integráció fokozódásával arányosan lehet szükség más végzettségűek rész- vagy teljes munkaidős foglalkoztatására is.
  • A pedagógiai asszisztens: A pedagógus irányításával segíti a tanítási-tanulási folyamatot, információhordozókat készít, ellátja a gondozási teendőket, részt vesz a szabadidős tevékenységek, gyermekmunkák irányításában, ügyeleti, felügyeleti, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában.
  • A fejlesztő pedagógus: A fejlesztő pedagógus mint munkakör a 2003-ban módosított oktatási törvényben jelenik meg. A jelenlegi gyakorlat szerint másoddiplomás képzés keretében szerezhető fejlesztőpedagógus diploma. A markánsan gyógypedagógiai gyökerű képzésektől a személyközpontún át a tehetségfejlesztőig széles skálán mozog a kínálat. (...)

Az osztálytanító, szaktanár alkalmazkodása a tanulók eltérő szükségleteihez

Az általános gyakorlat szerint a tananyag-feldolgozás frontálisan történik. Nagyon kevesen élnek más lehetőségekkel. Ennek oka abban keresendő, hogy a differenciált megközelítéshez szükséges eszközök beszerzése költséges, mozgatása időigényes, osztálytermi méretek közt nehézkes. Az ellenőrzés során szintén egységes követelményeknek kell megfelelni, nem a tárgyi tudáson van a hangsúly, hanem, hogy a tanuló az adott mérési eljárásnak - írásbeli feladat, szóbeli válaszolás - meg tud-e felelni. Jellemző példája ennek, hogy a diszlexiások írásbeli beszámolási kötelezettsége alóli felmentéshez a legtöbb intézmény nem tud megfelelően viszonyulni. (...) A hiperaktív gyerekeknek már az is megkönnyítené a dolgát, ha nem egyszerre kellene kitölteniük a többoldalas feladatlapokat. A differenciálás elterjedésének alapvető gátja, hogy fokozott felkészülést igényel. Gyakorlatilag egy óra helyett három-négy párhuzamosan tartott órára kell készülni. (...)

A fejlesztő pedagógusi munkakörben rejlő lehetőségek

A fejlesztő pedagógusi munkakör létrejötte nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy adott gyerekcsoporttal több szakember dolgozhat egy időben. Hatékonyabbá válik a tanítási folyamat, több lehetőség nyílik a gyerekek tényleges szükségleteihez igazodó feladattípusok, eszközök alkalmazására. Több tevékenykedtetésre, beszéltetésre jut idő. (...) A fejlesztő programok a gyerekek fejlődési üteméhez igazodnak, a kívánt szint elérése után nem kell csak azért részt venniük benne, mert a tanár órarendje egész évre szól. Bár a fejlesztő pedagógus is kötött órarend alapján dolgozik, sokkal tágabb lehetősége van arra, hogy a tanulók aktuális szükségleteihez alkalmazkodjon.

Munkájának alapvető irányítója nem a tananyag, hanem a tanulók képessége. A sikeresen végzett korai fejlesztés következtében felszabaduló órakereteket fokozatosan lehet tehetséggondozó tartalommal megtölteni. (...) A fejlesztő pedagógusi munkakör megjelenésével olyan alternatív kezdeményezések kerülhetnek az általános gyakorlatba, amelyek önmagukban nem képesek a hagyományos oktatás leváltására, viszont a mindennapi munkába beépülve kiegészíthetik azt. (...)

A munka alapelve az osztálytanítók munkájának segítése a gyerekek képességeihez, szükségleteihez való alkalmazkodásban, olyan tevékenységekkel, amelyek a hagyományos szervezeti keretek között nehezen megvalósíthatók. A fejlesztő pedagógus végzettségét tekintve egyenrangú társa az osztályban tanító pedagógusnak. Munkamegosztásuk ezen alapul. Együttműködésük keretei: A fejlesztő pedagógus a tanórával párhuzamosan egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat tart. A két pedagógus bontott tanulócsoporttal dolgozik. Együtt vezetik a foglalkozásokat. A fejlesztő pedagógus vezeti a foglalkozást, lehetőséget teremtve kollégájának az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásra, korrepetálásra. Speciális végzettségéből eredően mind kollégái, mind a szülők számára konzultációs lehetőségeket biztosíthat.

Összegezve a fejlesztő pedagógus munkakör lehetőségeit: rugalmasan tud alkalmazkodni az iskola szerteágazó feladataihoz, segíthet új, korszerű elemek bevezetésében, hozzájárulhat az eredményesebb oktatáshoz, anélkül, hogy a pedagógusok vagy a diákok túlterheltségét növelné.

  • Cikkünk László Ágnesnek az Új Pedagógiai Szemle című folyóirat januári számában megjelent tanulmánya alapján készült.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek