A Hazafiúi Magyar Társaság jámbor szándékai
Farkas Judit
2007/11/21 19:48
1060 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az irodalmi élet megújulása a felvilágosodáshoz kapcsolódik Magyarországon (is). A változásokat részben a felvilágosult reformokat támogató uralkodók intézkedései, részben pedig a magyar értelmiség azon része támogatta, akik olvasták és propagálták az új eszméket.

A felvilágosult abszolutizmus kora

II. József és II. Lipót

II. Lipót halála után (1792) azonban jelentős szemléletváltás történt az uralkodói udvarban: I. Ferenc a hagyományos rendiség kereteit, majd a feudális jellegű abszolutisztikus uralom eszközeit alkalmazta. Megszigorította a cenzúrát, megnövelte a bürokrácia súlyát. Ez azért jár majd súlyos következményekkel, mert egyrészt a bürokrácia útvesztőiben könnyen elvesztek a modernizációt felvető, támogató javaslatok, másrészt pedig a cenzorok hatásos működése következtében jelentősen visszaesett a magyar (és idegen) nyelvű, az új eszméket megismertetni akaró könyvek kiadása. Jól mutatja a tendenciát, hogy az 1790-ben elinduló magyar nyelvű színjátszás öt éven belül elhalt, az 1780-as évek végén és az 1790-es évek elején indított irodalmi folyóiratok is megszűntek.

Az egyre barátságtalanabbá váló felszín alatt azonban továbbra is jelen voltak a változás szükségességét hirdető csoportok, bár tevékenységük - nem utolsósorban a Martinovics-féle összeesküvés bukásával összefüggésben - nehézkessé, olykor rájuk nézve is veszélyessé vált.

A Ratio Educationis

A Ratio Educationis

Már a 18. század közepén elindult az a folyamat, amelynek részeként az irodalmi élet szereplői egy önálló irodalmi intézményrendszer létrehozására törekedtek. Ezt a célt szolgálták (volna) a különböző irodalmi társaságok, a folyóiratok, irodalmi szalonok. Az irodalmi és az irodalomhoz kötődő tudományos intézmények megszervezésére több irányból tettek kísérletet. A Ratio Educationis-szal (1777) a központi hatalom az oktatás, a tanított tananyag modernizálását szerette volna elérni, ezzel a magyarországi műveltség szintjét az európaihoz közelíteni.

Az irodalmi élet szervezetei

A változások egy másik irányát jelentették a – korabeli szóhasználattal – tudós társaság megalapítására tett kísérletek. A francia ill. a porosz akadémiák mintájára szerették volna létrehozni azt az országos hatáskörű szervezetet, amely minden tudományterület legkiválóbb tudósait összegyűjtve a magyar tudományos élet fellendítését szolgálja. Ezt a törekvést az udvar is támogatta a felvilágosult eszméket valló uralkodók időszakában.

Ürrményi József, az oktatási reform egyik "atyja" Az akadémiai irodalmi kérdésekkel foglalkozó „részlege” nagyon szerteágazó feladatokat kapott volna a korabeli elképzelések szerint. Egyrészt felügyelnie és koordinálnia kellett volna a nyelvművelési folyamatot, a művelődés terjesztését, de a szigorúan vett irodalom-szakmai kérdéseket is. Az is igaz azonban, hogy a magyarországi előzmények nélkül létrehozandó testület szervezeti kereteit sokkal pontosabban kidolgozták, mint a tartalmi feladatokat. Az utóbbi ügyben a bizonytalanságot növelte, hogy Magyarországon nem voltak olyan szakmai szervezetek, amelyek előképként szolgálhattak volna, az irodalmi élet szervezése és koordinálása jobbára levelezés útján történt a 18. században is.

Egy ilyen írói levelező társaságból formálódott ki az a csoport is, amelynek középpontjában Orczy Lőrinc és Barcsay Ábrahám állt, de csatlakozott hozzájuk több Bécsben élő testőríró, köztük Bessenyei György, valamint a pálos szerzetes és kiváló költő Ányos Pál.

Bessenyei György portréja Rövid idő alatt Bessenyei lett a társaság motorja, s ő vállalta az általuk megálmodott Hazafiúi Magyar Társaság megszervezését is, amely nemcsak az irodalom és a nyelvművelés kérdéseivel akart foglalkozni, hanem az egész magyar kultúra felemelését tűzte ki célul. Arra nincs adat, hogy Mária Terézia hivatalosan engedélyezte volna a szervezet működését, de az biztos, hogy ez a munka adta az inspirációt Bessenyei Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék c. írásához. A röpirat címzettje nem az uralkodó, aki épp akkoriban menesztette Bessenyeit udvari állásából, hanem a magyar rendek, tőlük remélte az akadémia létrehozásához szükséges támogatást. Az írást azonban Bessenyei anyagi fedezet híján nem tudta kinyomtatni, ott maradt a nyomdásznál.

Itt talált rá 1784-ben Révai Miklós, aki mindjárt megértette Bessenyei gondolatának jelentőségét. Révai a korszak egyik legnagyobb szervezőjeként ismeretséget, kapcsolatot bevetve igyekezett támogatókat szerezni az ügynek, de hiába. Révai a magyar nyelv ügyét felkaroló társaságot Orczy Lőrinc irányítására akarta bízni, a magyar főnemesség azonban nem nézte jó szemmel ezeket a lépéseket, így nem csupán a támogatása maradt el, hanem az uralkodónál próbálták elgáncsolni a javaslatot.

Révai Miklós kötetének címlapja Révai 1790 nyarán, a magyar országgyűlés összehívásakor újra kinyomtatta a Jámbor szándékot és egy latin nyelvű tervezetet, amelyben jelentősen túllép Bessenyei eredeti elképzelésein. Az általa elképzelt akadémiai rangú intézmények négy osztály lett volna: filológiai, filozófiai, matematikai és fizikai, s 24 állandó tudós dolgozott volna, akik ezért a munkáért jelentős javadalmazást kaptak volna. Épp ezen elemek miatt a tartalmi és szervezeti kérdések mellett kidolgozta a szervezet költségvetését, finanszírozási kereteit is. A javaslattal a kancellária is foglalkozott, ám megvalósítására a kül- és belpolitikai helyzet (francia forradalom, I. Ferenc politikai fordulata) változásai miatt végül nem került sor.

Forrás:

Thimár Attila: Az irodalmi intézményrendszer kialakulása Magyarországon In. A magyar irodalom történetei Gondolat Kiadó, Budapest, 2007

Farkas Judit

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek