A húsvét ikonográfiája
2004/04/02 14:23
1933 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Krisztus a kereszten - ez a téma a hit jelképe, ezért újra és újra megihlette a művészeket - különféle stílusokban, megközelítésekben, mindig saját koruknak megfelelő felfogásban.

Krisztus a kereszten

A keresztre feszítés korai ábrázolásai általában sematikusak. Elsősorban a kivégzés módjának gyalázatossága kötötte le az alkotók figyelmét. A keresztre feszítés volt ugyanis a legszégyenteljesebb halálnem; rabszolgákkal, bűnözőkkel, jogfosztott lázítókkal szemben alkalmazták, és ezt a tényt sok hívő bizony csak nagy nehezen tudta elfogadni, amikor a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallása, államilag elfogadott hit lett.

A kora keresztény művészetben nemigen hangsúlyozták Krisztus testi szenvedéseit.Néhány elefántcsont táblán Krisztus teste - vízszintesen kitárt karjával és a test függőleges vonalával - megismétli a keresztformát, arca közönyös, nem tükröz sem fájdalmat, sem más érzelmet. A körmeneteken használatos kereszteken - például Matild apátnő esseni keresztjén - az arany- és a zománcdíszek ragyogásában szinte elvész a parányi test. Vannak díszítetlen, szigorúan geometrikus vagy a kelta kéziratok "szőnyegszerű" lapjaihoz hasonló gazdagsággal kidolgozott keresztek, amelyeken Krisztus alakját már nem is ábrázolják, a hit jelképe maga a kereszt.

A középkorban - az anyagi világ iránt lassan kibontakozó érdeklődéssel párhuzamosan, és Krisztus testének kultuszát is mind hangsúlyosabbá tévő egyházi tanításnak megfelelően - egyre valószerűbbek lettek a passióábrázolások is, különösen Észak-Európa gótikus képzeletvilágában. Az 1304-es kölni pestiskereszt rémisztő alakja a kontinensen dúló járvány szörnyűségeit idézi.

A keresztre feszítés kínjainak legmegrázóbb ábrázolása azonban később, 1515 körül született meg; Grünewald híres isenheimi oltárán. A fájdalomtól eltorzult formák és a színek szinte elviselhetetlen erővel emelik ki a haldokló Krisztus szenvedését.Raffaello korai Keresztre feszítése klasszikusan nyugodt kompozíció. Egymást metsző körök rendszerén alapul, kiegyensúlyozott, szinte boldog beletörődés sugárzik róla - a megváltás biztos tudata. Raffaello megoldása - az érett reneszánszra jellemzően - olyan ideált állít elénk, amely messze eltávolodott a kereszt valóságától, és a szellemi tökélyt a testi szépséggel fejezi ki.

Egy évszázaddal később El Greco képén a kereszten függő Krisztus testi fájdalma szinte szellemi tűzzé lényegül át, felfelé törekvő eksztatikus lánggá - a kép tökéletes ellentéte Grünewald összeroskadt Krisztusának.

A téma örök. Gauguin 1889-es Sárga Krisztusán a breton parasztok tradicionális áhítatának megörökítésére használta fel forradalmian új szimbolizmusának formai elemeit.

Trémalo kis kápolnájában látható egy helyi mester készítette keresztre feszítés, keletkezésének időpontját nem ismerjük. Gauguin ebből formálta meg a maga rendkívül egyéni stílusával, nagy színfelületeivel, dekoratív vonalvezetésével a hajdan oly egyszerű természetességgel átélt őszinte hit, a mély vallásos áhítat képét.

Levétel a keresztről

A Villeneuve-les-Avignon-i "Pieta", mely arról a híres karthauzi kolostorról kapta a nevét, ahol korábban örízték. A XV. században készült (Párizs, Louvre). A provence-i festészet egyik remekműve. A halott Krisztus átszellemült szépségét, az Istenanya keserű fájdalmát, János apostol és Mária Magdolna vigasztalan szomorúságát élesen ellenpontozza az adományozó nyugodt alakja, akinek arcképe a gótikus festészet legszebb alkotásai közé tartozik.

A kereszt alatt álló, Mária fiává lett János-arc melankóliája a XIV. századi ikonfestészetben a gondolkodó intellektuális kétségbeesése a fölött, hogy mindez (a kereszt targédiája) egyáltalán bekövetkezhetett.

Bár egyértelmű, hogy a képet Grünewaldnak az isenheimi oltár predelláján megfestett halott Krisztusa ihlette, Holbein olyan szenvtelen tárgyszerűséggel örökítette meg a halálba dermedt testet, hogy abból minden lelki vigasz hiányzik. Dosztojevszkij a festmény láttán így kiáltott fel:"Egy ilyen képtől az ember elvesztheti a hitét!" Alighanem egy oltár predellája lehetett.

Mantegna képe korai példája annak a merész rövidülésnek, ami a Megtérésen is látható, s amit valamivel később Caravaggio aknázott ki Szent Pál megtérése (1600) képén.

Zeffirelli megrázó egyszerűséggel és drámai erővel idézi a XV-XVI. század világát, jól látható, milyen előképeket tanulmányozott.

Irodalom

  • David Pipper: A művészet élvezete, Helikon, 1984.
  • Michelangelo und Raffael im Vatikan, 1984.
  • V. N. Lazarev: A moszkvai ikonfestő iskola, Corvina, 1983.
  • A gótika és a Távol-Kelet, Corvina, 1992.
  • Gesu di Nazaret, immagini tratte dal film per la TV di Franco Zeffirelli, 1977., Giunti Marzocco-Firenze, Ábel-Zsuzsanna
  • Képes bibliai lexikon, Minerva, 1987. Walter Kolneder: Bach-lexikon, Gondolat, 1988.
  • Christoph Wolff: A Bach-család, Zeneműkiadó, 1989.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek