A jó varrónőnek híre kél
2004/04/08 19:28
337 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Számára a legfontosabb a szakma szeretete. Állítja: egészen más egyedi, adottságainknak megfelelő ruhában járni. Lukács Kata varrónőként kezdte, ma méretes szabóként dolgozik, szakmájáról örömmel mesél nekünk.

Tíz évvel ezelőtt végeztem a Jelky András Ruhaipari Szakközépiskolában, ruhaipari szakmunkásként. Szerettem idejárni, mert az alapokat nagyon jól megtanították nekünk. Megtanultunk egyenesen varrni, elsajátítottuk azokat a szerkesztési alapokat, amelyek a szabáshoz kellenek. Először csak kézimunkáztunk, azaz megtanultunk kézzel varrni. A gépi varrást eleinte papíron gyakoroltuk, csak ezek után dolgozhattunk anyaggal, textíliával. Lépésről - lépésre volt felépítve a tananyag. A szoknyától kezdve a zakóig mindent megtanítottak. Mindemellett ember persze az életben tanulja meg igazán, hogy mit, hogyan kell csinálni. Az iskolában - mivel technikum volt - bizonyos tantárgyak a középvezetői pozícióhoz kapcsolódó tudásanyag elsajátítatását célozták meg.

A középvezető több embert fog össze, koordinál egy adott munka kapcsán. Azért mentem szakközépiskolába, és nem gimnáziumba, mert fontosnak éreztem, hogy szakma legyen a kezemben. Emellett szerepet játszott az is, hogy világéletemben érdekelt a ruhatervezés. Ha vállalkozóként nem is olyan egyszerű ezt a szakmát űzni, de alapvetően úgy gondolom, biztonságos szakma: ezzel a végzettséggel bárhol el lehet Magyarországon helyezkedni. Meggazdagodni talán nem lehet belőle, de a megélhetést biztosítja, hiszen egyedi varrott ruhára mindig szükség lesz. Ráadásul elég elterjedt manapság a bérvarrás is, a németek és az olaszok például gyakran varratnak nálunk.

Az iskola befejezése után, egy szalonban kezdtem el dolgozni, egy divattervezőnél. Több helyre is beadtam a jelentkezésemet, de csak ő jelzett vissza, szerencsére rögtön fel is vett. Szinte nulláról kezdtem - mint amikor a segéd elmegy söprögetni a műhelybe - és egy év alatt, profi szintre jutottam el. A szabást mondjuk itt sem tanultam meg igazán, azt végül magamtól fedeztem fel. A szabás nagyon bonyolult "műfaj". Főként azért, mert az iskolában csak az átlagos alkatú emberekhez mérve tanították meg az alapokat, tehát harmincnyolcas vagy negyvenes mérettel dolgoztunk. Nem vettük igazán figyelembe azt, hogy minden kliensnek megvannak a maga természet adta adottságai, és e szerint kell szabni a ruhát.

Másfél év után hagytam ott a divatszalont, azóta önállóan dolgozom. Most egyetem mellett készítek ruhákat. Az elején talán senki nem gazdagodik meg ebből a munkából, sőt talán a közepén és a végén sem, de ha az ember szereti, amit csinál, lelkes és maximalista, akkor szájról-szájra terjed a híre. Ha valakinek varrok egy ruhát, és meg van elégedve, akkor biztosan ajánlja az ismerőseinek is. Így kapok újabb és újabb megrendeléseket. Talán első hallásra "macerásnak" tűnik a megrendelőknek, hogy négyszer kell eljönniük ruhát próbálni, de szerintem, mikor idejönnek, megpihennek, és amellett, hogy egyedi darabot kapnak, még a problémáikat. is kibeszélhetik.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek