A kontinens legérdekesebb cseppkőképződményei
2002/01/28 00:00
6420 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az Aggteleki Nemzeti Park távol helyezkedik el a forgalmas útvonalaktól, közlekedési csomópontoktól, a nagyobb városoktól, mégis évente turisták tízezrei keresik fel a természeti szépségekben hihetetlenül gazdag, gyéren lakott vidéket. A zöld erdők, források, rétek, a néprajzi emlékek, valamint a helybeliek vendégszeretete és kedvessége természetesen nagymértékben hozzájárul a terület vonzerejéhez, bájához, a fő attrakciót azonban a felszín alatt, a hegy gyomra rejti.

Titokzatos és gyönyörű földalatti világ rejtőzik az Aggteleki-hegység szelíd lankái alatt

Az Aggteleki Nemzeti Park ugyanis karsztterület. A park és tágabb környezetének földrajzi neve is Aggteleki Karszt (Gömör-Tornai Karszt). A vidéket a triászkorból származó, kétszázmillió évnél is idősebb szürkés színű, sekély trópusi tengerben leülepedett tömör mészkő építi föl. Ilyen mérhetetlenül hosszú idő alatt a kőzetet számos tektonikai igénybevétel érte, így a mészkőtest hasadékokkal, Cseppkőoszlop törésekkel, repedésekkel átjárt. Ezekbe a leszivárgó csapadékvizek a repedéseket oldással tágították, kisebb kavernákat hoztak létre. A fölhalmozódó résvizek idővel egész járatokat hoztak létre, melyekben a víz szabadon közlekedhetett. Így aztán a felszín alatt a járatrendszerekben jelentős mértékben halmozódott föl a karsztvíz, amely a felszín felől az idők során kialakult víznyelőkön keresztül állandóan utánpótlást is kap. A szomszédos nem karsztos, tehát eltérő kőzettípusokkal fedett térszínekről érkező vízfolyások kemény kvarc stb. hordaléka pedig hosszú-hosszú idő alatt föld alatti folyóvölgyeket, azaz hatalmas barlangrendszereket vésett a kemény mészkőhegy testébe. Számos önálló barlang található ezen a kis területen. Mindegyik másról nevezetes és külön egyéniség. Itt található például a titokzatos, mély, áthatolhatatlan szifonjairól híres Kossuth barlang vagy a Vass Imre barlang és még jó néhány kisebb-nagyobb föld alatti alagútrendszer.

Béke-barlang Külön meg kell említeni az 1952-ben fölfedezett Béke barlangot, mely fölfedezése után valóságos barlangkutatási lázba vitte az egész országot. A barlangkutatás ekkori reneszánsza idején lett ismert számos híres és szép barlangunk, melyek az ország mészköves területein sok helyütt előfordulnak. A Béke Barlang fölfedezése a tavaly decemberben elhunyt Jakucs Lászlóhoz, későbbi neves karsztkutatóhoz, földrajzprofesszorhoz fűződik. Ez volt az első olyan barlangfölfedezés, amely nem a véletlen folytán, hanem tudományos kutatás eredményeként született. A karsztforrások számbavételével, majd különleges vízfestési eljárással Jakucs ugyanis tudta, hogy az eddig ismert barlangrendszerek mellett egy eddig ismeretlen föld alatti labirintusnak is rejtőzni kell a hegy mélyén, mert a kísérletekkel egyértelműen megállapították, hogy a Komlós karsztforrás nem valamelyik ismert föld alatti patak vizéből érkezik a napvilágra, hanem ismeretlen helyről.

Léteznie kell tehát valahol egy új, önálló barlangrendszernek. A kutatók térképen előre kijelölték a barlang helyét és egy víznyelőn keresztül soknapi ásás és bontás után meg is érkeztek az ember által eleddig nem ismert föld alatti világba. A járatban végighaladva ujjongva ünnepelték fölfedezésüket, gyönyörködtek a barlang falát borító színes kalcit és aragonit ásványok csillogó kristályaiban, ámulva fedezték föl a Mésztufagát a Béke-barlangban különlegesebbnél különlegesebb csudaszép cseppköveket. Néhány száz méter múlva a járat hirtelen véget ért és egy nála jóval nagyobb méretű főágba torkollott. Ekkor döbbentek csak rá a fölfedezők, hogy ők nem a barlang fő és legnagyobb járatát találták meg, mint azt eddig hitték, hanem annak csupán egyik mellékfolyosóját, amit aztán a későbbiekben, a mai napig is használatos Felfedező ág névvel illettek. A barlang tehát sokkal nagyobb, mint azt eleddig hitték, s örömük az első fölfedezés öröménél is nagyobb volt. Később, amikor a több mint hét kilométer hosszúságú barlangot teljes egészében bejárták, tudatosult, hogy az Aggteleki Karsztvidék második legnagyobb járatrendszerét sikerült föltárni. A barlang egyedülálló szépsége és különleges cseppkövei miatt csak erősen korlátozott számban látogatható, a Nemzeti Park igazgatóságánál előre be kell jelentkezni, s felszerelésről is gondoskodni kell, ugyanis világítás, ösvény vagy kiépített út a barlangban egyáltalán nincsen, s száraz időszakban is föl kell készülni a barlangi patakban legalább derékig való gázolásra. A barlangok egyedülálló mikroklímájuk és kristálytiszta levegőjük miatt rendkívül egészséges helyek, a Béke barlang is ezek közé tartozik, s egyik kijáratánál elsősorban az asztmatikus betegségben szenvedők részére gyógy-pihenőhelyet létesítettek, ahol akár egyórai pihenés is rendkívül üdítő és pozitív hatással van a tüdőnkre.

A Baradla cseppkövei Az Aggteleki Karsztvidék legnagyobb és leghíresebb barlangja, melynek Domicának nevezett része Szlovákiába is átnyúlik, a Baradla. Központi járatának hossza meghaladja a tizenöt kilométert. A barlang patakja a Styx, az idők során már három szintben vájta ki a hosszú folyosókat. Emeletes barlang tehát a Baradla, ebből adódik egyik jellemző sajátossága. Ott, ahol a barlangi mennyezet beomlott, és így két vagy esetleg mind a három szint egybeolvadt, hatalmas termek jöttek létre. Némelyikbe egy tízemeletes ház is gond nélkül beférne. Ilyen hatalmas termek jellemzik a Baradlát, pl. az Óriások Terme vagy a Hangversenyterem, ahol kihasználva a barlang kitűnő akusztikáját rendszeresen rendeznek különféle hangversenyeket, s mostanság már az esküvők lebonyolítása sem megy ritkaságszámba.

A Baradla legcsodálatosabb képződményei azonban a különféle cseppkövek. Ettől lett a barlang méltán világhírű, s nevezik másként Aggteleki Cseppkőbarlangnak. Mindenféle cseppkő megtalálható itt, különféle színekben és méretben egyaránt. Vannak álló cseppkövek, sztalagmitok, melyek a sztalaktit (csüngő cseppkő) mennyezetről lecsöpögő oldott mészben gazdag karsztvizekből kiváló mészkő egymásra rakódásakor növekednek. Közülük több méter magasak is ismertek, akárcsak csüngőcseppkövek, azaz sztalaktitok. Ha pedig e két fajta cseppkő valahol összeér és sztalagmiton (álló cseppkő) szétfröccsenő vízcsepp összenő, akkor kialakul a cseppkőoszlop. A barlang falán lecsorgó vizek zászlószerű, fényben áttetsző cseppkőfüggönyöket hoznak létre, a barlangi patak pedig helyenként csodálatos mésztufagátakon bukdácsol keresztül. A cseppkövek mérete is rendkívül változatos. A mennyezetről lecsüngő, törékeny és áttetsző, cérnavékony szalmacseppkövektől a több méter átmérőjű, több tíz méter magas óriásokig mindenféle mérettartományokban előfordulnak. Színük is változatos. Alapállapotban a cseppkő fehér színű, mivel teljes egészében aragonitásványból áll, ami természetes állapotban mindig hófehér. A különböző fémvegyületek azonban csodálatos színekbe öltöztetik e képződményeket. A vas vörösre, a mangán rózsaszínre, a magnézium sötétre festi a csillogó kristályokat. Különböző algák, amelyek a barlangban elhelyezett világítótestek közelébe települtek, zöld foltokkal fröcskölik be nemcsak a cseppköveket, hanem a barlang falát is.

A cseppkövek alakja is rendkívül változatos. Számos közülük megihlette a felfedezőket vagy a látogatókat, így jó néhányat ma már különböző nevekkel illetnek, pl. farkas szája, delfin vagy Hófehérke a cseppkőfüggöny hét törpével. Ez utóbbi nyilvánvalóan egy karcsú fehér állócseppkő, melynek közelében hét kisebb hasonló állócseppkő helyezkedik el. Különleges cseppkőnek számít, a hosszú, lelógó, hegyes, vörösesbarna Anyósnyelv, melyen pici kis "szőrök" is elhelyezkednek, fokozván a hasonlóságot. Az egyik legfurcsább és legérdekesebb cseppkő a Mozdony. Egy hajdani hatalmas állócseppkő egyszer csak ledőlt és vízszintes helyzetbe került. Ezen aztán elkezdtek növekedni a cseppkövek és most már három jól fejlett kémény díszíti a gőzmozdony törzsét. A leghatalmasabb és leghíresebb cseppkő a kilencven méternél is magasabb Csillagvizsgáló, melynek tetején a Bohóc foglal helyet. Ez egyébként a világ egyik legnagyobb cseppköve. Ha elképzeljük, hogy egy centiméternyi cseppkő képződéséhez több mint száz esztendőre van szükség, beláthatjuk, hogy micsoda természeti kincset rejtenek ezek a cseppkövek, melyek némelyike több mint egy millió éve növekszik folyamatosan a föld mélyén, háborítatlan csöndben és békében.

Barlangok a Földön máshol is akadnak, sokkal hatalmasabbak is előfordulnak, de talán az egész világon nincsen a cseppköveknek ilyen szépséges tárháza, mint itt. Elsősorban cseppköveinek gazdagsága miatt 1995 decemberében az Aggteleki Karsztvidék barlangvilágát az UNESCO az egyetemes világörökség részének nyilvánította.

Csuták Máté

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek