'A lebegőszámokért odavagyok'
2004/02/16 11:15
381 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Krizsa Tímea szerint a legfontosabb a bizalom. Az Állami Artistaképző Intézet hetedik évfolyamos növendéke azt mondja: együttműködés nélkül nincsen produkció. Fény, zene, kosztüm, csillogás- ezt jelenti számára a cirkusz. Mára már azt is megtanulta: a közönség tetszésnyilvánítása sokszor nem egyezik a gyakorlat nehézségének fokával.

A legidősebb bátyám balettozik, az egyik barátja pedig ide járt az Artistaképzőbe. Ha jól emlékszem, az ő javaslatukra kerültem ide, negyedik osztály után, tíz évesen. Eleinte furcsa volt, hogy az egész napom el volt foglalva, később már hozzászoktam. Délelőtt többek között talajakrobatikát, zsonglőrködést, függőszert, pantomimot és táncot tanultunk. Mostanra már szakosodtunk: perzs szakra járok. Ebben a műfajban az egyik ember a vállára vesz egy állványt - a mi esetünkben ez 8 méter magas -, és a társa erre mászik fel és mutatja be a gyakorlatokat. Ez utóbbit tanulom én is. Külön artistateremben próbálunk, hiszen ehhez a produkcióhoz, kell, hogy legyen a teremnek belmagassága. Erre a szakra egyébként általában ketten-hárman járnak évfolyamonként. Nagyon sokféle szak közül lehet választani: zicc, zsonglőr, bohóc, gúla, drót kötéltáncos. Az órák 70 percesek, vagy másfél órások. Az osztályok olyan 8-9 főből állnak. A tanárok megértők velünk, és inkább barátként viselkednek. Tudják, hogy fenyegetőzéssel nem sokra lehet velünk menni. Mindent közös beleegyezésre csinálunk. A legfontosabb szerintem az együttműködés. Heten kezdtük és négyen maradtunk ezen a szakon és ez főleg a magatartásbeli gondok miatt volt. Ha valaki elviselhetetlen, nem jó vele dolgozni: közben meg vele élem le a fél életemet. Ez csapatmunka. Persze vannak összetűzések, de ezeket el kell tudni simítani, mert az egész rovására mehet. Ráadásul nagyon meg kell bíznunk egymásban, különben saját és a társunk épségét veszélyeztetjük.
Én mindenképpen szeretnék külföldre menni, és persze fesztiválokat nyerni. Azt szokták rám mondani, hogy 'buzgómócsing'vagyok, ami tényleg így van: egyszerűen jó érzés a taps. A cirkuszban imádom a külsőségeket: a fényt, a zenét, a kosztümöket. Szeretem a csillogást, és én is szeretek csillogni. A lebegőszámokért odavagyok.
Mindenképpen türelem kell ehhez a pályához, hiszen nem megy egyik napról a másikra, amíg az ember megtanul egy-egy trükköt, legyen az spárga, lábzászló vagy kézenállás az állványon. A lábzászló az, amikor beakasztott lábbal vízszintes irányban lóg kifelé az ember. Most éppen a kézenállással bajlódom. Miután kipróbáltam, és látom, hogy megy, már nem félek. Eleinte volt bennem egy kis félsz, de ez mostanra már valamelyest javult. Amikor már fönn vagyok, csak a feladattal vagyok elfoglalva, így le tudom küzdenem a félelmemet. Meg félve ezt nem is lehet csinálni. Azt is szeretem, hogy saját ötleteket is beépíthetek egy-egy számba. Sokszor a közönség tetszésnyilvánítása nem egyezik az adott gyakorlat nehézségi fokával. Azt nézik, aki fent van az állványon, pedig, aki lent áll, annak ugyanolyan nehéz a dolga.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek