A legenda műfajáról általában
Farkas Zoltán
2004/03/12 13:32
5138 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A legenda a középkor egyik legnépszerűbb műfaja volt. Hogy mi tette vonzóvá még az olvasni nem tudók számára is, arra választ kaphatsz ebből az írásból.

A legendák eredete

Részlet a Legendaból.

A legenda elnevezés eredete a latin olvasni (legere) igéből származik, és szó szerint olvasmányt, elolvasandó dolgot jelent. A műfaj alapját azok az iratok képezték, amelyek a katolikus egyházban a szentté avatást szolgálták. Ezek az iratok elsődlegesen arra voltak hivatottak, hogy bebizonyítsák: az illető személy valóban méltó arra, hogy az egyház szentként tisztelje. Mindebből adódóan a legenda műfaja kifejezetten egyházi műfajnak tekinthető. A legendák az idők folyamán a szentté avatások elválaszthatatlan kellékévé váltak, kialakult általános szerkezetük. A legendák általában a tárgyalt személy nevének etimológiájával kezdődtek. Természetesen e névetimológia is a végső mondanivalónak, a szentség bizonyításának szolgálatában áll. Ezután következik az életrajz (vita) ismertetése.

A szentté avatandó személyek esetében általában már a születés előtt is csodás események (pl. szokatlan vagy megmagyarázhatatlan természeti jelenségek) történtek, illetve maga a születés és a csecsemőkor is bővelkedik ilyenekben (pl. rögtön születése után feláll, beszél stb.). A csodás események a szent egész életét jellemzik, illetve ő maga is csodás tetteket hajt végre. A legendák következő főbb része a szenvedéstörténet (passio), amely elsősorban a vértanúhalállal elhunytak esetében különösen jellemző. A szentek a halált, legyen az akármilyen fájdalmas is, mindig belenyugvással fogadják, mert tudják, hogy ez csak porhüvelyük földi életének végét, ugyanakkor lelkük mennybéli életének kezdetét jelenti.

A legendák sokszor külön csodajegyzékkel (miracula) záródnak, ahol is felsoroltatnak azok a csodatételek, amelyeket a szent élete során véghez vitt. A csodák sok esetben nem külön jegyzékben, hanem az életrajzba beledolgozva kaptak helyet. A legendák számos esetben a szenteknek haláluk utáni sorsára is kitérnek, újabb csodálatos eseményeket (pl. sírjuknál történt gyógyulások, ereklyéiknek csodatevő ereje stb.) elősorolva. Legenda Aurea A legendák forrásértékét leginkább akkor értékelhetjük helyesen, ha tisztában vagyunk azzal a szándékkal, amely a legendaszerzők kezét vezette. A legendák szerepe ugyanis - túl azon, hogy a szentté avatási eljárás hivatalos dokumentumai között kaptak helyet - elsősorban a példamutatás, a tanítás volt.

A legendák - más egyéb egyházi műfajok mellett - arra voltak hivatottak, hogy az egyház által sugallt erkölcsi értékrendet a hívek felé közvetítsék, és vonzóvá tegyék. Ennek nyomán a legendáknak nem elsősorban a köztörténet, hanem inkább a középkori mentalitás- és kultúrtörténet tanulmányozásában van kiemelkedő szerepük. Részlet a Legendaból.

Kérdések, feladatok

  • Milyen főbb részei vannak a legendáknak?
  • Milyen szempontból rendelkeznek a legendák jelentős forrásértékkel?
  • Milyen funkciói, feladatai voltak a legendáknak a középkorban?

Könyvtári munka

  • Vedd kézbe Jacobus de Voragine: Legenda aurea c. művét (Bp., 1990.), majd egy tetszőlegesen választott legendájában keresd meg annak főbb részeit!

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten