A Legyek Ura mint sokkterápia?
2013/07/15 10:41
1504 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Kérdéses, hogy vajon kell-e félni egy felkavaró témájú és cselekményű regénynek a diákokra gyakorolt hatásaitól. Ráadásul emellett felmerül az a kérdés is, hogy az általában kötelező olvasmányként megszokott művek nem képesek-e „megugrani” a diákok ingerküszöbét.

legyek-ura-filmjelenet

A sokk

Van úgy, hogy panasz érkezik a szülőktől a kötelező olvasmányt illetően, például efféle: hogy lehet ilyen borzalmakat olvastatni egy ennyi idős gyerekkel?! Az ilyen panaszoknak először is örülni kell, mert azt jelzi, hogy a szülő örvendetes módon foglalkozik gyermeke olvasásával; másodszor azonban meg kell nyugtatni, hogy a „borzalmas” olvasmány általában nem fejleszt ki nem kívánt személyiségjegyeket a diák rovására. A fenti panasz sokféle műre vonatkozhat, ezek közül az egyik jellemző William Golding A Legyek Ura című regénye. Eladdig a diák „teljesen átlagos” narratívákkal ismerkedett, például a Kincskereső kisködmönnel, A Pál utcai fiúkkal, a János vitézzel, a Toldival, A légy jó mindhalálig című regénnyel – és a sor még folytatható, főleg ha felsőbb osztályokban választja a tanár A Legyek Ura tárgyalását. Azonban a szóban forgó kifogás e regény ellen jellemzően akkor merül fel, amikor hetedikben-nyolcadikban, vagyis gimnáziumi mércével alsóbb osztályokban válik Golding regénye kötelező olvasmánnyá. De tényleg ekkora sokk megismerkedni ezzel a művel?

Feldolgozni egy irodalmi művet

A kérdést még legalább két kapcsolódó problémakörrel ki kell egészítenünk. Egyrészt miért lenne nehezebb feldolgozni A Legyek Urát, mint mondjuk a Toldit; másrészt miért lenne könnyebb feldolgozni mondjuk a Toldit, mint Golding művét? Az irodalomtanításban kialakult kánonnak van egy olyan hatása, hogy az azt felépítő műveknek erősen tompítja az élét. A „kötelezőolvasmányiság” megöli az érdeklődést, pedig akár a Toldit olvassuk, akár Móra Ferenc korábban említett regényét, akár Molnár Ferencét, nagyszabású és kegyetlen lélektani játszmák szemtanúi és részesei leszünk, ha azok akarunk lenni; illetve a diákokra nézvést: ha ezt elérjük náluk. No és a János vitéz? Persze ez csak egy mese, műmese, azonban a mese pszichológiai kockázatai és mellékhatásai és megérdemelnének egy külön cikket.

Érdemes leporolni ezeket a műveket, és kicsit úgy olvasni őket, mintha először vennénk a kezünkbe őket; képesek meglepetést okozni. Lehet, hogy erőfeszítést kell tenni (tanároknak és diákoknak is egyaránt, sőt: együtt) a kívánt hatás elérése érdekében azért, hogy tényleg fajsúlyossá váljanak; de megéri, ha kialakul a személyes élmény.

A Legyek Ura olyan regény, amely instant hat, és erőteljes benyomást gyakorol. Ennél a műnél ahhoz kell erőfeszítést tenni, hogy ezt a benyomást valahogy artikulálni tudjuk (vagyis tudja a diák). Itt kezdődik a módszertan: nemcsak hagyományos értelemben kell feldolgozni az anyagot, hanem lelki értelemben is. Valamit kezdeni kell a gyermeki ártatlanság illúziójának szertefoszlásával, az önmagunk teremtette szörnyetegekkel, a fejlődésbe vetett hit kétségességével. Magyarórán megbeszélhetjük, feladatokat oldhatunk meg, eljátszhatjuk: távolítsd el magadtól, vizsgáld meg kellő távolságból, lásd el felismerhető címkékkel, majd merülj el benne újra. A „sokk” végső soron jót jelenthet, tudniillik hogy van egy erőteljes benyomás, és ez a benyomás most alakítható, sőt motiváló erőként is használható a műelemzés során.

Mikor lehet tanítani A Legyek Urát?

Talán hetedik osztálytól fölfelé bármikor; de ez a tanulmányi előzményektől is függ. Fontos az elvonatkoztatási képesség bizonyos fokú fejlettsége, amely készséget a regény képes továbbfejleszteni: elmélyedhetünk a motívumvizsgálatban (a tűz, a hús, a kagyló vagy akár a szemüveg szimbolikus jelentését vizsgálva), értelmezhetjük a lélektani és a társadalmi jelenségeket. Egy hetedikes-nyolcadikos diák a főszereplőkkel egykorúként azonosulhat bizonyos szerepekkel. De az életkoron kívül más apropója is lehet a regény tanításának, például a sziget témájú művek tárgyalása (itt Defoe Robinsonja, Shakespeare A viharja mellett, vagy akár Jókai regénye, Az arany ember valószínűtlen szigetével összefüggésben is tárgyalható); és végül megjelenhet a háborúk okozta fenyegetettség-érzés manifesztumaként (esetleg Örkény regényével, a Tótékkal különös párhuzamba állítva).

Nem kell tehát tartani A Legyek Ura tanításától, akár szülő, akár diák, akár tanár az ember. A „sokkterápia”, már ha valóban akad olyan, aki mint sokkot éli meg e regény olvasását, kezelendő, közösségi élménnyé alakítandó, miközben egy sokrétű személyes olvasásélmény kialakulását is segíteni kell.

További érdekes ötletek

A cikkben utalás történik a mesék pszichológiai jelentőségére; aki ebben a témában szeretne egy kicsit elmerülni, annak hasznos olvasmány lehet Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyve (Magvető Könyvkiadó, 2010).

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek