A Montessori-módszer
2007/11/24 08:00
1224 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!

A gyermekantropológia és pszichológia azon nézetét, miszerint a gyermek megfelelő körülmények között, képes saját személyiségének belső fejlődésen alapuló önálló felépítésére, Maria Montessori megkérdőjelezhetetlen tényként kezelte saját pedagógiai gyakorlatában.

A Montessori - Pedagógia alapítója Maria Montessori (1870-1952) volt, Olaszország első orvosnője. Egyetemi tanulmányai után Rómában megnyitotta a híres Gyermekek Házát, s az itt gyakorlatban kidolgozott módszere tette világszerte elismertté. Később a hollandiai Laren városában telepedett le, s a harmincas években kialakította az úgynevezett békére nevelési és kozmikus nevelési koncepcióját is.  Világnézete, melyből humánus gyermekszemlélete is táplálkozott, holisztikus alapú volt. Áthatotta a keresztényi értékrendszer, nem elutasítva az evolúció természettudományos, illetve a pozitivizmus tudományfelfogását, s elméleteit sem. Hitte, hogy az ember céllal született a Földre, s az evolúció folyamatának különleges szereplője. Különlegessége elsősorban kultúrateremtő és -függő képességében, adottságában rejlik.  Koncepcióját érezhetően átjárja Rousseau és Pestalozzi pedagógiai hatása, valamint a korszak pozitivista természettudományos eredményei is. Orvos lévén gyermekgyógyászati, és az értelmi fogyatékos gyermekek nevelésére irányuló gyógypedagógiai törekvések is érdeklődésének középpontjába kerültek. Módszerének nevelési céljai elsősorban a gyermeki öntevékenység fejlesztése, az akadályok elhárítása a gyermek fejlődése elől, és a gyermek spontán, sokrétű kibontakozásának segítése - csak hogy a legfontosabbakat említsük.  A gyermekantropológia és pszichológia azon nézetét, miszerint a gyermek megfelelő körülmények között képes saját személyiségének belső fejlődésen alapuló, önálló felépítésére, megkérdőjelezhetetlen tényként kezelte saját pedagógiai gyakorlatában. Nézete szerint a nevelés nem más, mint megteremteni a feltételeket, hogy a gyermeki személyiség önművelés útján önmagát felépítse.  A tanár tudásátadó szerepe mellett, a háttérből indirekt módon irányító, közreműködő, támogató funkciót is betölt. Célja a gyermekek önművelődésének, öntevékenységének kifejlesztése, a differenciált segítségnyújtás. A Montessori rendszer tanterve is, ebből következően, a fejlődés szenzibilis szakaszait követi, úgy módszertanában, mint műveltségtartalmában egyaránt.  Didaktikai-metodikai alapon a nevelés-oktatás elsődleges formája a szabad munka, melyet a nevelő indirekt módon, előre tervezett környezeti tényezők kialakításával, eszközök nyújtásával irányít. A tanulás terének kialakításakor legfontosabb szempont a gyermekhez méretezett környezet és eszközök biztosítása, amellyel a pedagógus egyúttal az aktív tanulás feltételeit is létrehozza. A tevékenység célja, hogy a gyermeket saját fáradozásai útján segítse hozzá az egyre nagyobb mértékű önállósághoz.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek