A művészetpedagógia törekvései
Szendrei Judit
2007/11/20 18:17
1998 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A művészetpedagógiai irányzat volt az első jellegzetes pedagógiai reformtörekvés, mely a későbbi nagy reformpedagógiai tendenciáknak is egyik alapvető elemévé, fontos módszertani eszközévé vált. Ez az irányzat tette termékennyé az addig ismert és alkotó szempontból igen hiányos pedagógiai gyakorlatot.

A művészetpedagógia elméleti módsztertanának kidolgozói (például
Siegfried Levinstein) szerint a gyermeki alkotás olyan jellegzetességekkel, önkifejező sajátosságokkal bír, melyek már önmagukban művészi értéknek tekintendők. A múlt század eleji reformirányzat első eredményeiként Kiállítások szerveződtek, könyvek jelentek meg, amelyek a gyermekrajzokat, a gyermeki alkotókészséget, a gyermek művészeti tevékenységét vizsgálták, elemezték.

A Németországban kibontakozó művészetoktatási, képzőművészeti reform fő irányvonalait az alábbiakban határozták meg képviselői:

 A gyermek a rajzórákon ne kész mintákat másoljon, hanem gyakorolhassa és fejleszthesse spontán önkifejezését. Elutasították a természethű megjelenítést, helyette a gyermeki fantázia alkotta szabad rajzolást állították az elsődlegesen követendő módszertani követelménynek.
Megfogalmazódott a rajz mint komplex, szintetizáló tevékenységformának az igénye. Ehhez változatos technikák megismerését, gyakorlását volt szükséges biztosítani, továbbá az ehhez szükséges gazdag eszközválasztékot.
A gyermeki alkotás, önkifejezés fontosságának felismerése, a későbbi reformpedagógiában hangsúlyos pedagógiai tényezővé tette a cselekvést mint elemi motivációs bázist.

Többek között az esztétikai nevelés hatására bontakozott ki az irodalmi művek élményszerű befogadására, a gyermek önkifejezési vágyára építő nyelv- és irodalomtanítás igénye is.

A szabad fogalmazás – ahogy a gyermeki képzőművészeti alkotás esetében is - az önkifejezés, alkotóképesség fontos eszköze lehet. Az iskolának változatos műfajú, alkotó jellegű írásművek által kell a gyermekben saját nyelvi stílusát és kifejezőképességét kialakítani.

A századeleji reformtörekvők az olcsó tömegdivat helyett az értékes ifjúsági irodalom megteremtéséért szálltak síkra. Azt hangoztatták, hogy meg kell keresni azokat a műfajokat, amelyek fejlesztik a gyermek nyelvi kifejezőképességét, amelyek bővelkednek a nyelv sokrétű hangzásvilágában, ritmusában.

A későbbi években a zenei nevelés égisze alatt, megjelent a tánc, játék, és gimnasztika. Mindezek a cselekvési formák a gyermek belső világát fejleszti, stabilizálja, életérzésének, s önmagának sajátos kifejezőjévé válhat. 
Ennek alapján tehát a zene, a mozgás, a színjátszás a gyermeki önformálás, önismeret s egyben a másik ember megismerésének sajátos eszközei.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek