A nyilvános értelmességi vizsga Magyarországon
2013/05/10 12:22
1575 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Értelmességi vagy érettségi vizsga? Az értelmesség egyben érettség és fordítva? Az érettségi bemenet a felsőoktatás és kimenet a középiskola felöl nézve. Mindig is az állami szintű szabályozás egyik eleme volt, noha az egyéni életpálya egyik sarokpontja. Nem egyszerű történet ez…

Az első modern pedagógusnak tekintett Comenius (1592-1670) véleménye szerint: „Tanácsos lenne tehát az, hogy a latin iskola végén nyilvános értelmességi vizsgát tartsanak az iskolák vezetői, és az ő véleményük alapján döntsék el azután, hogy mely ifjakat érdemes akadémiára küldeni és kiket jelöljenek más élethivatásra, és ugyancsak meg kell állapítani, hogy milyen tudományágnak, vajon teológiának, közigazgatási pályának vagy orvostudománynak szenteljék életüket, amint azt egyrészt természetes hajlamuk elárulja, vagy másrészt az egyháznak és államnak szükséglete megkívánja.” (Comenius)

Az Entwurf

Az érettségi típusú vizsgát Poroszországban vezették be először (1788), azzal a céllal, hogy korlátozzák az egyetemre jelentkezők számát. Magyarországon 1849-ben, a szabadságharc vereségét követően kialakított neoabszolutizmus sok egyéb reform mellett az oktatási rendszert is újragondolta. 1849. november 6-án Karl von Geringer kormánybiztos érvénybe léptette az új tanügyi szabályzatot (Entwurf), s ebben – sok egyéb rendelkezés mellett – bevezette az érettségi vizsgát a nyilvános nyolcosztályos gimnáziumokban. 1851. június 3-án meg is jelent az a rendelet, mely kijelölte azt a hét várost (Pest, Buda, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad, Temesvár), ahol ez év szeptemberében érettségi vizsgát tarthattak. Külön érdekessége ennek a vizsgának, hogy magyar vagy német nyelven tehették le, mégpedig szigorúan katolikus-protestáns vegyes bizottság előtt.
1875-ben az időközben nyolcosztályúvá fejlesztett reáliskolákban is bevezették az érettségi vizsgákat, de 1895-ig csak a fiúk számára tették lehetővé a maturálást. Ez évtől királyi rendelet engedte meg, hogy a lányok, mint magántanulók a fiúgimnáziumokban magánérettségit tehessenek.

Az érettségi célja

1884-ben jelent meg Magyarországon az érettségi rendjét szabályozó első Érettségi Vizsgálati Utasítás, amit 1951-ig többször átalakítottak. Ezek a rendelkezések az érettségi tartalmi elvárásait illetően az Entwurf szellemiségéből indultak ki, vagyis a felsőfokú tanulmányok folytatásához szükséges ismeretek és a szellemi érettség feltárása volt a cél. Külön hangsúlyozták a rendeletek, hogy a tanuló felfogásának, gondolkodásának, alapismeretekben való biztos tudásának, általános szellemi érettségének feltérképezésére kell törekedniük a vizsgáztatóknak, nem pedig az emlékezetet terhelő aprólékos adatok magoltatásával és visszakérdezésével kell terhelni a vizsgázókat. Vagyis az elvárások szerint olyan kombinált kérdéseket kell feltenni, mely a tanulmányok egész tartama alatt a tanuló sajátjává vált tudást képesek felszínre hozni.

Követelmények és elvárások

Az állandónak tekinthető elemek: az érettségi mindenkor vizsgabizottság előtt zajlott és kezdettől fogva léteztek írásbeli és szóbeli vizsgák is. A tárgyak száma és tartalma azonban jelentősen módosult az idők folyamán. 1851-ben a vizsgatárgyak: anyanyelv, latin (ebből két dolgozat!), görög, matematika és egy nem kötelező idegen nyelv. A reáliskolákban azonban 1875-től csak három, 1884-től már négy tantárgyból kellett írásban bizonyítani, mégpedig magyarból, franciára vagy (1884-től és) németre való fordításból és matematikából. 1905-ben végül minden iskolatípusban háromra csökkentették az írásbeli vizsgatárgyak számát. Az Entwurf még 6+1 tárgyból írt elő szóbelit: anyanyelvből, latinból, görögből, történelemből és földrajzból (egy jeggyel értékelték!), matematikából, természetrajzból, fizikából és egy élő idegen nyelvből, bár ez utóbbi nem volt kötelező. Az 1884-es Utasítás azonban már egységesen öt tantárgyat határozott meg: magyar, latin, magyar történelem, matematika, fizika, a reáliskolákban pedig latin helyett németből kellett szóbelizni. Ami egy mai és egy 100 évvel ezelőtti bizonyítványt összehasonlítva még szembetűnhet: 1884-től a diákok értékelésére négyfokozatú rendszert alkalmaztak: jeles, jó, elégséges, elégtelen – közepes nem létezett.

Csavar oda-vissza

Az érettségi rendszere kb. 100 éven át lényegében nem változott. 1952-ben következett be az első gyökeres fordulat, amikor bevezették az egyetemi felvételi vizsgát, így az érettségi egyre inkább a középiskolai tanulmányok záróvizsgájává alakult. Ez az irányelv tartotta magát kb. fél évszázadon át, amikor aztán 2005-től az érettségi vizsga ismét a felsőfokú oktatási intézménybe való bejutás feltétele lett.

További érdekes oldalak

Hogyan zajlik az érettségi a nagyvilágban? 

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek