A porcelán
Simon Tamás
2003/06/30 16:52
2362 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A porcelán a keramika legnemesebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékből előállított fehér masszából készül. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs. Törésfelülete: fehér, fénylő, kagylós.

Az európai keményporcelán nyersanyagát az előkészítés során finomra őrlik, gyúrják, képlékeny masszává alakítják, majd korongolják vagy formába öntik. A porcelán tárgyat a megformázás után először 800-900 C körüli hőmérsékleten kiégetik, majd ugyanezen nyersanyagból, de más arányban kevert mázoldatba mártják, és kb. 1400 C-on újból kiégetik.

A porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Az 1576. és 1620. között gyártott edényekből kevés darab maradt fenn, amelyek az európai múzeumok féltve őrzött kincsei közé tartoznak. A 18. század kezdetén Franciaországban egész sor manufaktúra készített lágyporcelánt. Az igazi európai porcelán feltalálása Johann Friedrch Böttger német alkimista keramikus és Ehrenfried Walter von Tschirnhausen matematikus-fizikus nevéhez fűződik.

A meisseni porcelángyárat 1710. január 23-án létesítette, Erős Ágost. Bár a színes díszítés először 1710-ben sikerült, a színek minősége még nem volt megfelelő, a zöld lepattogzott. A kezdeti időszakban kevés kisplasztikát gyártottak Meissenben. Gottlob Kirchner szobrász óratartókat, gyertyatartókat, mosdómedencéket modellált, de nagy méretű állatfigurákat, sőt egy közel egyméteres Pál apostol figurát is készített a Japán-palota részére. A 18. század harmincas éveiben a meisseni gyár termelése annyira megnövekszik, hogy az európai piacon nem akadt riválisa.

Kändler legnagyobb újítása a korízlésnek megfelelő, apró figurácskák modellálása volt, amelyekből több mint ezer került ki a keze alól. A század harmincas éveiben születtek meg azok a 16-20 cm-es szobrok amelyeknek Meissen nagy hírét köszönheti, és amelyek a porcelánplasztika útját évszázadokra kijelölték. A kis figurák a rokokó időszakában váltak kedveltté, főleg 1740 után. A 19. század elején a porcelántárgyak stílusa a klasszicizmus jegyében alakult tovább.

A három legrégebbi európai porcelánmanufaktúra: a meisseni, a bécsi és a velencei. A magyar porcelán gyártása relatívan későn, csak a 19. században indult meg. Az első porcelángyárat 1827-ben alapította Bretzenheim Ferdinánd regéci birtokán, Telkibányán. Az első termékek a schlaggenwaldi-elbogeni hatást tükrözték. Negyvenkétféle edényt gyártanak a helybeli kaolinból. A formák között megtaláljuk a magyar népi alakokat is, például a kulacsot. Eleinte a máz színe zöldesfehér, később fehér. A festés eleinte hideg úton készült. 1845 körül a művészi kvalitás magas.

A legjelentősebb magyar porcelángyár a herendi, amelyet 1826-ban alapított Stingl Vince. A herendi gyár kedvelt készítményei általában barokk és empire formaadásúak. A 19. században a gyár leggyakrabban előforduló prototípusai közé tartozott az ún. szász virágcsokor, kerti és mezei virágok különféle változataival, természethű színezéssel, ezt szorította ki a tulipános csokor. A gyár kiemelkedő alkotása volt az 1862-es londoni világkiállításon kitüntetett, nagyméretű "Vitam et Sanguinem"- jelenetes tál.

A világhírű Zsolnay-gyár 1926-ban tért át a használati porcelán nagyméretű gyártására. A gyár jele a zöld öttorony., alatta kurzív blokkbetűs "Zsolnay Pécs" felirat, majd pajzsban három kispajzs "Zsolnay Pécs" és "Made in Hungary" felírással.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek