'A ráérő idő élvezete'
2004/06/12 12:13
950 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Nemes Natália kerámikus. Hagyományos japán technológiával készíti edényeit. Különleges tárgyain egyaránt megmutatkoznak az európai és a keleti kultúra jegyei. Az úgynevezett 'rakuzás' technikáját már másoknak is tanítja. Szakmájáról kérdeztük.

Édesanyámtól, aki szintén kerámikus, tanultam a kerámiakészítés csínját-bínját. Aztán elvégeztem a Magas Bakony Népfőiskolát, kerámia szakon. A szakvizsgámat ott kaptam meg, 1998-ban. Azóta vagyok hivatásos kerámikus. Nyolc éve tanítok. A szakterületem igazándiból a "raku" kerámia. Körülbelül akkoriban amikor tanítani kezdtem, fordult a figyelmem a kerámia ezen speciális válfaja felé. Bekapcsolódtam egy csoportba, amelyik ezt a különleges technikát tanulta. Együtt fedeztük fel a "rakuzás" rejtelmeit. Hogy mi a rakuzás? Egy négyszáz éves, japán edénykészítési technológia. A "rakucsészéket" a teaszertartásokhoz használták, hogy az összecsörrenő edények hangja, ne zavarja meg a szertartás csendjét.

Ezek az edények ugyanis, különleges anyaguk miatt nem csilingelnek, nem csörömpölnek, csak tompán, halkan koccannak. Úgynevezett "samottos" agyagból készülnek. Ez azért fontos, mert a készítési eljárásnak egy bizonyos fázisában, ezer fokról szobahőmérsékletre hűtjük vissza a tárgyakat, viszonylag rövid idő alatt, és ezt a nagymértékű hőmérsékletváltozást, az egyszerű agyagból készült cserépedények nem bírnák ki. A rakucsészék úgy készülnek, hogy fogjuk ezt a samottos agyagot, és korongozva, vagy agyag hurkácskákból felépítve elkészítjük belőle az edényeket, még lágy, formálható alakban. Ezeket először, a szokásos módon, elektromos kemencében égetjük ki. Utána tesszük rájuk a különböző mázakat, melyekbe oxidok vannak keverve, majd kivisszük őket egy kültéri kemencébe.

Eredetileg a japánok ezeket a kinti kemencéket fával tüzelték fel. Egy napos, vagy akár egy hetes égetéseket csináltak, és mindig csak egy-két tárgyat tettek bele. Ezt mi már eléggé felgyorsítottuk: gázzal fűtjük fel a kemencét, így akár egy óra égetési idő is elég. Van, hogy egyszerre hetven tárgyat is beteszünk. Felhevítjük őket ezer fokra, majd kiszedjük hosszú nyelű, másfél méteres fogókkal, hogy aztán eltemessük az edényeket a föld alá. Itt légmentes környezetben hűlnek ki, kicsapódnak az oxidok, a mázakban levő különböző anyagok. Ettől eozén hatású lesz a máz, azaz színjátszós, szivárványos, rezesen megcsillanó. Ha nem teszünk mázat a kerámiára, akkor kőszínű marad. Szürke- fekete foltos vagy akár teljesen fekete. Egyébként a raku szó jelentésével, és a technológia kialakulásával kapcsolatosan van egy érdekes mese.

Egy legenda, mely jól szemlélteti a rakucsésze készítést átható hagyományt: réges-régen, Szen no Rikjú-nak - a sógun teanagymesterének és udvari esztétájának- mindig Kínából kellett hozatnia a jó minőségű kerámiacsészéket a japán teaszertartásokhoz. Egyszer aztán megkérte a Csódzsiró nevű tetőcserépművest, készítsen olyan teáscsészét, mely versenyre kel a külföldi importtermékkel. Így született meg, - egy japán cserépkészítő leleményességének eredményeként - a kerámiakészítési eljárás, melynek alkalmazásával csodálatosan szép, finom és különleges edényeket lehet előállítani. A sógun, megbecsülése és hálája jeléül Csódzsiró halála után az ő fogadott fiának, Dzsókeinek egy aranypecsétet ajándékozott, melyre annyi volt írva: raku. Egyetlen japán írásjel, melynek jelentése: "a ráérő idő élvezete".

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek