A szellemi étterem - Ellen Key pedagógiája
Szendrei Judit
2007/11/14 22:23
1909 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ellen Key a XX. századi oktatáselmélet legnagyobb formátumú személyisége. A gyermek évszázada című könyvével a modern pedagógia alapjait teremtette meg, s noha több mint száz évvel ezelőtt jelent meg e könyve, alapgondolatai mit sem veszítettek aktualitásukból. "A gyermek évszázada" címmel megjelent könyv világszerte hatalmas vihart kavart.

Ellen Key svéd pedagógusból lett pedagógiai publicista 1902-ben. "A gyermek évszázada" címmel megjelent könyve világszerte hatalmas vihart kavart úttörő gondolatai miatt. A hagyományos iskolát és okatatást illető éles kritikája erőteljesen felgyorsította a reformpedagógiai mozgalmak nemzetközi térhódítását. Az írónő magával ragadó, sodró, lendületes stílusa, érzelmekre ható gondolatai az iskolai nevelés visszásságairól, ma sem veszítettek aktualitásukból. 

A könyv egyik alapgondolata, hogy évszázadunk akkor lesz a "gyermekek évszázada", ha a régi embereszmény és gyermekkép alapjaiban változik meg. Az írónő üzenete elsősorban az, hogy a gyerek megzabolázása, egyéniségének elnyomása helyett hagyni kell, hogy a képességei kibontakozhassanak. Azaz a gyerekeket egyszerűen "békén kell hagyni", s nem a rosszat keresni és korrigálni a gyermek viselkedésében, hanem minden "bűnében" az "erény" csíráit felfedezni. A gyermekeknek is (van joga) joguk van hibázni, ezzel szemben "a nevelő a gyermeket egy csapásra kész és tökéletes emberré kívánja tenni - olyan rendet, önuralmat, kötelességtudatot, becsületességet kényszerít rá, amelyről azután a felnőttek megdöbbentő gyorsasággal leszoknak." 

A könyv további üzenete, hogy szembe kell néznünk annak a vállalásnak a súlyos felelősségével, ha egy gyermek nevelésére szánjuk el magunkat: "Bátran be kell látnunk: számtalan lehetőség nyílik arra, hogy ártsunk a gyermeknek." ... Gyermeket nevelni nem más, mint lelkét a tenyerünkön hordani, lábát keskeny ösvényre állítani. Azt jelenti, hogy sohasem tesszük ki magunkat annak a veszélynek, hogy a gyermek szemében megpillantjuk azt a hidegséget, amely szavak nélkül is tudtunkra adja, hogy a gyermek elégtelennek és kiszámíthatatlannak tart bennünket."

A könyv fejezetcímei is igen beszédesek, például: "Lélekgyilkolás az iskolában". Key az intézményes oktatás káros voltát hangoztatja e fejezetben: "Az iskolai tanulmányok csak akkor nem ártanak - sőt részben használnak is, ha a tanuló nem jár rendszeresen iskolába." A hagyományos oktatás ugyanis szerinte "negyed-ötödkézből kapott adatokból kotyvasztott" ismeretekkel árasztja el a gyermeket.

Ugyan a ma iskolájában már nem magolást várnak a tanulóktól, s már nem erőnek erejével súlykolják a gyerekek fejébe a tananyagot, mégsem módosult az oktatás módja annyit, mint kívánatos lenne. Az új iskola tanítója ugyanis éppen a precíz pedagógiai módszereivel szoktatja le a gyereket az önállóságról. Ellen Key álma szerint a jövendő kor iskolája "szellemi étterem" lesz, ahol az iskola saját hatáskörébe vonja, hogy mi szerepeljen az "étlapon", és a szülők ebből a "szellemi táplálékból" választhatják ki a gyermekeik számára hasznosnak és a legmegfelelőbbnek ítélt tudást, amelyet ők azután konstruktív, felfedező módon, önállóan sajátítanak el. Végezetül egy-két megfontolásra érdemes gondolat a könyvből: "Az egyéniség fejlesztése kezdődjék minél korábban, az iskola "ellaposító társas-nevelése" várhat. Nem is kell túl korán kezdeni. A gyerekek idő előtt kerülnek iskolába, elegendő 9-10 éves korban elkezdeni csoportos tanításukat. A hagyományos iskola nem tűri falai közt a "dacosan egyénieskedőket", ott legjobban a "legcsendesebb, legengedelmesebb" gyerek boldogul. Nem is csoda, hogy a gyerek egyénisége elenyészik a mindennapos monotónia malmában." Ellen Key pedagógiai programja új nézőpontból közelít a gyermeki lélek megértéséhez, a nevelés valódi lényegéhez és mikéntjéhez. Emellett azonban találunk utópisztikus, igen szélsőséges, megvalósíthatatlan elemeket is. Ez a könyv mégis nagyon fontos, és pedagógusoknak feltétlen ajánlott olvasmány, ugyanis a sivár hétköznapi gyakorlattá váló pedagógiának hadat üzenő, új utakat kereső, empatikus emberi magatartás örökké érvényes példájaként szolgál. Forrás: Új Pedagógiai Szemle - Pukánszky Béla: A nevelés lényege: nem nevelünk című cikke alapján

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek