A szimbiózisról kicsit másképp
Marsi Zoltán
2003/04/23 07:16
1872 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Tudod, hogy a legtöbb élőlény szimbiotikus úton fejlődött? Tudod, hogy egy felnőtt emberben tízszer több mikrobiális sejt fordul elő, mint emberi? Tudod, hogy az élőlények közötti leggyakoribb kapcsolat a szimbiózis? Tudod, hogy nem csak a válaszok miatt érdemes elolvasnod ezt a cikket?

Amit a szimbiózisról illik tudni

A szimbiózis két vagy több faj szoros együttélését vagy kapcsolatát jelenti, amely valamennyi egyed számára előnyös. Fakultatív szimbiózis esetén a partnerek nem véglegesen függnek egymástól, míg az obligát szimbiózisban élő fajok önálló életre már nem képesek, véglegesen egymásra utaltak. Előbbit napjainkban inkább mutualizmusnak nevezik.

A zuzmók az obligát szimbiózis tipikus példái. Olyan szervezetek, amelyeket két teljesen különböző típusú élőlény - zöld- vagy kékmoszatok és többnyire tömlősgombák - igen szoros együttélése hozott létre.

A szimbiogenezis: az élet fejlődésének alapja

Az 1873-ban, Anton de Bary német botanikus által használt kifejezés tartalmáról ma már tudjuk, hogy a leggyakoribb, populációk közötti kapcsolat az élővilágban. Bolygónkon mindenütt felfedezhetjük a szimbiózist. Nincs olyan élőlény, amely ne élne valamilyen más élőlénnyel/élőlényekkel fizikai kontaktusban. Az sem vitatott, hogy az állati és növényi sejtek szimbiózis útján keletkeztek, a fajkeletkezés ilyen jellegű evolúciós szakkifejezését szimbiogenezisként emlegetjük. A "sorozatos endoszimbiózis teória" (SET) értelmében a bonyolult eukarióta sejtek a bennük megtelepedő baktériumokból nyerték színtestüket és mitokondriumukat.

A szimbiogenezis eltérő fajokat hoz össze, nagyobb, összetettebb lényeket alkotva. Így fejlődött ki a Convoluta roscoffensis laposféreg és a Platymonas zöldalgák szimbiogén életformája. A férgek áttetsző teste védelmet nyújt az algáknak, míg a férgekben élő fotoszintetizáló algák táplálékot biztosítanak otthont adó társuknak.

Az ember létfontosságú szimbiontái

Természetesen az ember sem különbözik a többi élőlénytől. Becslések szerint beleinkben több mint 1000 bélbaktériumfaj él endoszimbiózisban (partner élőlényben élő szimbionta). A csecsemők szoptatásának végeztével, a poliszacharid dús táplálkozás megkezdésével megtelepedő mikroorganizmusok jelentősen hozzájárulnak a poliszacharidok egyszerű cukrokká bontásához.

Hogyan alkalmazkodnak ezek a baktériumok az emberi tápcsatorna környezetéhez? Többek közt erre a kérdésre keresték a választ a Washington University School of Medicine kutatói. A Bacteroides thetaiotaomicron nevű bélbaktérium génállomány vizsgálata során 4800 gént térképeztek fel, amelyek közül bizonyítottan legalább 100 gén - amely kb. 170 enzimet kódol - a poliszacharid bontásért felelős. A vizsgált mikroorganizmus fejlett "érzékelő apparátusával" folyamatos mintát vesz környezetéből, ennek köszönhetően mindig a megfelelő szénhidrátbontó enzimeket termeli.

A kutatócsoport szerint egy felnőtt emberben tízszer több mikrobiális sejt fordul elő, mint emberi. A képen a vizsgált bélbaktérium, a Bacteroides thetaiotaomicron látható.

A bélbaktériumok együttes génállománya százszor meghaladja az emberi génállomány mennyiségét. Többek közt ezzel magyarázható hihetetlen képességük, amellyel a gazdaszervezethez alkalmazkodnak. A vizsgált mikroorganizmusok génállományukat időről időre megújítják, ez lehet a másik magyarázat, hogy evolúciójuk a gazdaszervezettel együtt zajlik. Ezt a jelenséget koevolúciónak nevezzük. Az eredeti cikket elolvashatod itt angolul.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek