A tanóra dramaturgiája
2014/01/15 15:21
868 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Kísérlet arra, hogy a tanórát drámai műként szemléljük.

lesson-classroom-article

Néhány kiváló – akármilyen tantárgyat tanító – tanár tanórájára szokták mondani, hogy minden alkalom egy külön műalkotás. Vagyis egyedi, megismételhetetlen, mint egy táncelőadás vagy mint a drámai művek. „Itt és most” létezik – műalkotásként, melynek része a funkcionálistanóra-jelleg is. A diákok tanulnak valamit, és egyszersmind részt vesznek a tanóra nevű csodamű megalkotásában. A tanár személye ugyanis nem elég ahhoz, hogy egy tanóra igazán jól sikerüljön; kétségkívül kulcsfigura, de diákok nélkül olyan, mint a színész közönség nélkül: szinte nem is létezik. A tanóra olyan alternatív színház, ahol a nézők a lehető legtevékenyebben hozzájárulnak a darab sikeréhez.

Szerepek és színpadok

Érdekes elmélázni egy kicsit azon, hogy amikor tanárszerepről beszélünk (vagy akár az élet egyéb szerepeiről), metaforánkat – szerep – a színház, a dráma világából kölcsönözzük. A tanárszerep rendkívül összetett, egy-egy tanórán belül sokféle színben pompázhat: lehet elsődleges információforrás, karmester, facilitátor, német-magyar szótár, stand-up komédiás… A színpad pedig hol a katedra (a „tanárrésze” a teremnek, ahol nem ülnek diákok), hol az egész osztály. A diák pedig hol nézőtéren, hol színpadon érzi magát. Fontos tehát, hogy a tanár hogyan pozícionálja magát, hogyan a diákokat. de rendkívül fontos az is, hogyan komponálja meg a tanórát.

Terv nélkül vagy a tervtől eltérve

Igazán jó tanórát komponálni, tervezni nem egyszerű, tökéleteset tervezni lehetetlen feladat. Még a legkörültekintőbb tervezést is felboríthatja egy nem várt körülmény, amely lehet hirtelen lelkesedés egy mellékesnek tartott téma iránt, egy köhögőroham vagy az osztály fokozott izgalmi állapota a következő órai témazáró miatt. Ilyenkor a tanár „utánaigazít” a tervének, próbál spontán módosítani, ami alkalmasint igen rizikós. De közel sem annyira kockázatos, mint terv nélkül bemenni a tanórára. Ha nincs terv, nincs mitől eltérni a váratlan helyzetekben, és nincs mihez visszatérni kapaszkodóként.

Az óraterv sokféle lehet egy sor folyamatosan bővíthető tényezőtől függően. Meghatározó egyebek mellett az óra típusa (összefoglaló? gyakorló? számon kérő? új ismereteket adó?), az óra órarendi elhelyezkedése (első óra? utolsó? mi volt előtte? ha testnevelésóra után van, a diákok lehet, hogy nem fognak tudni rögtön átkapcsolni „fizikaiból” „gondolkodósba”, de ez visszafelé is igaz lehet), az osztály hangulata. A tanórai tevékenységek is sokféleképpen beilleszkedhetnek a negyvenöt perc keretébe. Amit azonban minden tevékenyen, órarendi pozíción, óratípuson kívül részévé kell tenni a tervnek, az a tanóra ívének, az egyes részek hatásmechanizmusának, a dramaturgiának a végiggondolása.

Tagolás: hármas

Milyen jellegű órára van éppen most szükségünk? Energizálnunk kell magunkat és a diákokat (egy januári, vitaminhiányos pénteki hatodik órában)? Építsük az órát láthatatlanul a mozgásra! A feladatok teljesítéséhez időről időre fel kell állni, és átmenni a terem egy másik részébe. Ki akarjuk rántani a csoportot a sok óra óta tartó téma monotonitásából? Alkalmazzunk „sokkterápiát”, ami nem feltétlenül a felelést vagy a röpdolgozatot jelenti, hanem például egy a témába közvetlenül nem vágó, de oda visszakanyarítható feladatot, amelytől újra tétje lesz foglalkozni a szóban forgó kérdésekkel. De beszélhetünk a tervezésről még ennél is általánosabb szinten. Alkalmazzuk az irodalomórákon tanult, de az élet sok más területére is (jóllehet különféleképpen) jellemző szervezőelvet: a hármas tagolást! A tanórát bevezetjük (vagy megteremtjük alaphelyzetet), megtárgyaljuk aznapi témáinkat (vagy kibontakoztatjuk a cselekményt), lezárunk (vagy eljutunk a végkifejletig). A bevezetésben ráhangolódunk az aznapi témára, kapcsolatot teremtünk az előzővel; a „tárgyalásban” kijelölünk néhány kontúros fókuszt, amely köré az egész órát szervezzük, és ezeket a sarokpontokat többször is hangsúlyozzuk; végül befejező gesztusként „letesszük” az órát, vagyis újraemlítjük a fókuszpontokat, elvarrjuk a szálakat.

Négy, öt

A drámaallegóriát még két lehetséges elemmel egészíthetjük ki: prológussal és epilógussal. A tanóra ugyanis sokszor nem a becsöngetéssel, a tulajdonképpeni órakezdettel kezdődik, hanem a szünetben történő, a diákokkal folytatott beszélgetésekkel. Hasonlóképpen a tulajdonképpeni befejezés és/vagy a kicsöngetés után is kialakulhatnak beszélgetések az óra egy-egy kérdéséről, pótdolgozati időpontokról, effélékről. Ezek az alkalmak akarva-akaratlanul szintén hatással vannak a tanóra egészére, és általában spontán alakulnak, noha ezeknek is alakíthatjuk a tartalmát tudatosan; például úgy, ha eldöntjük, hogy bizonyos témákat ide „száműzünk”: például lehet, hogy nem az egész osztály előtt szeretnénk megvitatni az egyik diák teljesítményével kapcsolatos aggályainkat.

Érdemes tehát tudatosítani a tanóra tervezésénél, milyen szerepeket osztunk a diákoknak és magunknak, illetve milyen jellegű közös darabban fogunk játszani.

További érdekes ötletek:

  • A fent vázolt dráma- vagy színházallegória nem akar több lenni, mint egy gondolatkísérlet egyfajta látásmódról: az általunk ismert drámai keretek életszerű szituációkban (például a tanórán) való felismerése segíthet megérteni ezen szituációk működési lehetőségeit és a résztvevők reakcióit.

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek