A török közigazgatás kiépítése
Farkas Zoltán
2003/11/26 20:34
2055 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Török Birodalom közigazgatása erősen központosított - ezt a kitételt minden tankönyv tartalmazza, de mit is jelent a centralizáció török formája? Elképzelhető-e, hogy egy keresztény rabszolgából nagyvezír legyen? A válaszokat a cikkben találod!

A szultán és a vezír

Nagyvezír

A Török Birodalom államigazgatásának a feje a szultán, akinek hatalmát Allahtól származtatták, s evvel indokolták a teokratikus alapokon nyugvó állam életét irányító korlátlan befolyásának eredetét. A szultánok a Bizáncot 1453-ban elfoglaló II. Mohamedtől kezdődően egyre kevésbé gyakorolták a mindennapokban a birodalom vezetésének fáradságos munkáját, szerepüket a teljhatalmú helyettes, a nagyvezír vette át. II. Mohamed és Nagy Szulejmán uralkodása közötti időszakban előfordult, hogy a szultán egy rács vagy függöny mögül figyelte a dívánban folyó munkát, ezután azonban már ennyire sem volt jelen az uralkodó. Ennek a szokásnak köszönhető, hogy a nagyvezír a vallási kérdéseken kívül minden egyéb területen a birodalom irányítójává, gyakorlatilag a kormányzás első emberévé lépett elő.

A vezír eredetileg katonai rang volt, viselői a mohamedán nemesség soraiból kerültek ki. Az 1453 és 1466 között nagyvezíri címet betöltő Mahmud pasa azonban balkáni keresztény rabszolgából emelkedett a birodalom urai közé. Az ő példája annyira vonzónak bizonyult a későbbi korok szultánjai számára is, hogy a nagyvezírek kevés kivételtől eltekintve a devsirme (gyerekadó) során a törökök tulajdonába került, eredetileg keresztény emberek közül kerültek ki.

A díván

A díván ülésezik.

A nagyvezír vezette a szultáni tanács, a díván üléseit is. A díván a hét négy napján (szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden) ült össze, s munkájában részt vettek a vezírek; a kádik vezetői, a kádiaszkerek; a három legfőbb, a birodalom pénzügyeiért felelős defterdár; a szultáni pecsétet őrző és kézjegyét a dokumentumokra felíró, az okiratok hitelességét felügyelő nisándzsi; a vezíri rangot viselő basák, beglerbégek, ha éppen Isztambulban tartózkodtak. E vezetők munkáját a jegyzeteket készítő írnokok, a küldönci teendőket ellátó csauszok, a tolmácsi feladatokat ellátó, többségükben európai keresztény származású dragománok, vagyis tolmácsok segítették.

A kérvényezők által beterjesztett ügyekben és az állam életét érintő ügyekben tanácskoztak, de a döntési jogkör elsősorban a nagyvezír kezében volt. A kérvényezők által beterjesztett problémákban gyakran leadta ezt a jogot a területhez értőknek - pl. pénzügyekben a defterdároknak, a polgári peres ügyeket a kádiknak, az államéletet érintő kérdésekben azonban tanácsaik meghallgatása után ő maga döntött. (A tanácsot csak megszólítás után lehetett előterjeszteni, felkérés nélkül nem szólhattak bele a munkába.)

Kapudan pasa

A díván munkája napkeltétől a déli ebédig tartott. Az étkezést követően, a keddi és a vasárnapi ülések után a dívánon részt vevők közül a legjelentősebb vezetők (először a kádiaszkerek, majd a fődefterdár, a vezírek, s végül a nagyvezír) egyenként beszámoltak a szultánnak az elvégzett munkáról, majd távoztak. A nagyvezír tehát már csak egyedül adott számot mindarról, amit erre érdemesnek tartott.

A birodalom vezetői közül a főmufti nem volt a díván tagja, feladata az iszlám jog alapján az elméleti jogi vélemények kiadása volt. (A gyakorlati igazságszolgáltatás a kádik feladatkörébe tartozott.) A nagyvezír munkáját segítő hivatalnoki apparátus tagjai többnyire szabadnak született mohamedánok (ezen belül is főként törökök) voltak, és az öröklődő hivatali rangok miatt szinte kasztszerűen elkülönültek a társadalom többi részétől. Oktatásukat a mecsetekben működő iskolákban végezték, ezért szorosan kötődtek az egyházhoz is.

Hivatalos feljegyzés.

A birodalom legnagyobb közigazgatási és katonai egysége a vilajet volt, ezeknek az élén a basák (pasák) ill. beglerbégek álltak. A vilajetek pénzügyeit defterdárok irányították. Az adófizető parasztságról, a rájákról pontos kimutatásokat vezettek, az újonnan elfoglalt területeken a katonák nyomában nagyon gyorsan megjelentek a potenciális adóforrásokat összeíró hivatalnokok is. A vilajetekben az igazságszolgáltatási feladatokat kádik látták el. A kisebb területi egységek, a szandzsákok a bégek vezetésével a vilajetek irányítása alá tartoztak.

Irodalom

  • B. Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció Gondolat K, 1981
  • Claude Cahen: Az iszlám Gondolat K., Bp., 1989
  • Matuz József: Az Oszmán Birodalom története Akadémiai K., Bp., 1990

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek