A véznaujjú maki
2003/02/04 00:00
2296 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A Föld egyik legfurcsább kinézetű lakója a véznaujjú maki. Egy kicsit olyan, mintha több állatból lenne összerakva: egy kissé megnyúlt orrú macskára rábiggyesztve két denevérfül, szájában hódfogakkal, hatalmas szemmel, nagy, strucctollszerű farokkal és olyan középső ujjakkal, amelyeket végképp nem tud hová tenni az ember.

Réges-régen, évmilliókkal ezelőtt Földünkön a szárazföldek egy Gondwanának nevezett, gigantikus méretű szuperkontinens részei voltak. Idővel ez a hatalmas, egybefüggő föld részekre szakadt, ezekből jöttek létre a mai kontinensek. Ekkor vált le Afrikáról és sodródott bele az Indiai-óceánba Madagaszkár szigete. Ezáltal teljesen elszigetelődött több millió év evolúciós változásaitól.

A legfőbb változás, amely elkerülte Madagaszkárt, az volt, hogy itt a főemlősök evolúciója nem ment végbe. A majmok csak nagy későn, már emberré fejlődött formában jelentek meg a szigeten. A törzsfejlődés során a majomfélék mindenhonnan kiszorították a fejlődésben tőlük lemaradókat. Kivéve Madagaszkárt, ahol az elszigeteltségnek köszönhetően fennmaradhatott a félmajmoknak egy különleges változata a makik. Az összes madagaszkári félmajom ebbe a csoportba tartozik, ők alkotják a szigeten előforduló emlősfajok 40 százalékát. Konkurencia hiányában a legkülönfélébb élettereket népesítették be a rendelékezésükre álló földterületen. Madagaszkár szigete, Ausztráliához hasonlóan, a zoológiai ritkaságok kincsestára, egy óriási hajó egy másik korból.

A hajónak az egyik legfurcsább és felettébb ritka utasa az áje-áje, vagyis a véznaujjú maki. A makikat tudományos néven Lemuroknak nevezik. Az elnevezés onnan származik, hogy a rómaiak úgy hitték, a holtak szellemei visszajárnak kísérteni, hogy figyelmeztessék az utódokat. Ezeket a kísérteteket lemures-nek nevezték. Amikor az első európaiak találkoztak a makikkal, sötétben parázsló nagy szemükről és borzalmas hangjukról ítélve azt gondolták, hogy szellemekkel van dolguk, a névadás kézenfekvő volt számukra. A lemurok minden élőhelyet és feltételi adottságot kihasználtak, a trópusi esőerdőkben és a tövisbokros tájakon egyaránt megtalálhatók. Fákon és talajon élők, rovarokkal és kistermetű gerincesekkel táplálkozók, mindenevők és specializálódott növényevők mind megtalálhatók közöttük. Nappali és éjszakai életmódot folytató fajok tartoznak közéjük. Egyesek mászva mozognak, mások ugrálva közlekednek.

A véznaujjú maki az egyik legrégebbi félmajom, fajtársaitól való nagymértékű eltérése arra utal, hogy nagyon hosszú, önálló evolúciós út áll mögötte. Származása nem tisztázott teljesen, metszőfogai miatt ezt a fajt sokáig rágcsáló emlősnek tekintették, agyának fejlettsége alapján azonban a legfejlettebb félmajomnak tekinthető. Valamikor több mint 40 féle makifaj élt Madagaszkáron, napjainkban 21, a legritkább közöttük a véznaujjú maki. Jelenleg ő áll legközelebb a kihaláshoz. Sok-sok más állatfajhoz - amelyek az itteni esőerdőkben élnek - hasonlóan az ajé-ajé is csak ezen a szigeten él.

Az ajé-ajé a karmosmaki-félék családjába tartozik, és családjának egyetlen képviselője. Közeli rokona a nagy véznaujjú maki, amely mintegy harmadával volt nagyobb az ajé-ajénál, már évszázadokkal ezelőtt kihalt. Sajnálatos módon az utolsó élő családtag is könnyen erre a sorsra juthat. Ennek oka természetesen a legfejlettebb majomfaj, az emberi terjeszkedés eltünteti élőhelyeiket. Annyi szerencséjük volt, hogy fontos szerepet töltöttek be a bennszülöttek hiedelemvilágában. Az emberek sokáig meg voltak győződve arról, hogy ha megölnek egy ajé-ajét, akkor egy éven belül meg kell halniuk. Bizarr külsejük miatt földöntúli tulajdonságokkal ruházták fel őket.

Kinézete valóban nem szokványos. Egy kicsit olyan, mintha több állatból lenne összerakva: egy kissé megnyúlt orrú macskára rábiggyesztve két denevérfül, szájában hódfogakkal, hatalmas szemmel, nagy, strucctollszerű farokkal és olyan középső ujjakkal, amelyeket végképp nem tud hová tenni az ember. Ezek a középső ujjak ugyanis nagyon hosszúra és vékonyra nyúltak, és arra szolgálnak, hogy a fák kérge alól kikaparják kedvenc csemegéjüket, a rovarlárvákat.

A véznaujjú makik Madagaszkárnak csak két egymástól elkülönült erdős területén fordultak elő. Elsősorban a keleti, tengerpartközeli esőerdőkben éltek, 700 méteres magasságig. Nagyon csekély számban előfordulhatnak még az északnyugati területeken. Leginkább az olyan erdőket kedvelik, ahol a fák idősek és már nagyon magasra nőnek. Azonban ezeket a fákat vágják ki mindenütt. Másik kedvenc tartózkodási helye az óriásbambuszokból álló, sűrű dzsungel.

Különös táplálkozásmódja miatt a Madagaszkárról hiányzó harkályféléket helyettesíti. Akárcsak a harkályok, ők is a korhadó fákban élő lárvákra vadásznak. Hosszú vékony ujjaikkal - amely ugyanazt a szerepet tölti be, mint a harkályok csőre - megkocogtatják az ágakat, és ahol rendkívül érzékeny fülükkel valami zajt hallanak, ott vésőszerű fogaikkal megbontják a kérget, majd ismét ujjukat használva kipiszkálják zsákmányukat. Hogy biztosak legyenek a dolgukban, nagy fülüket a fatörzsre szorítják, így felismerik és elkerülik azokat a helyeket, ahol olyan zörejt hallanak, amik nem kedvelt táplálékra utalnak. A rovarlárvákon kívül szívesen fogyasztják a bambusz vagy a mangó puha belsejét. Az eljárás ezek megszerzésében ugyanaz, mint a fent leírtak. A hosszú ujjak a tisztálkodásban is sokat segítenek a makinak. Segítségével nemcsak vakarózni és fésülködni tudnak, hanem arcuk minden részét, a kényes szemszögleteket, fülkagylókat és az orrukat is tisztán tudják tartani. A többi ujjnak semmi más szerepe nincs, mint az ágak megfogása.

A véznaujjú makik nappal a fákon vagy a sűrű bozótosban lévő körülbelül 60 centiméter átmérőjű ágvillákra épített fészkeikben tartózkodnak, amelyeket egy pálmafaj leveleiből készítenek. Ha az állat otthon van, akkor fészkének 15 centiméteres oldalsó nyílását elrekeszti. Kereken 60 levelet és ágat fonnak össze a lakhely elkészítéséhez, a kényelmes bélést naponta frissítik. Minden egyednek 2-5 ilyen fészke van, 10-15 méteres magasságban. Nappali álmát összegömbölyödve, fejét lábai közé hajtva, hosszú farkát hátára fektetve alussza. Alkonyatkor felébrednek és ettől kezdve az ágak között ugrálva mozognak, a többi makifélével ellentétben hátsó lábukkal függeszkedni is tudnak. Ilyenkor szabad kezüket a táplálék megfogására és tisztálkodásra használják.

Kizárólag egyedül élnek, párban csak akkor láthatók, ha szaporodási időszak van, vagy egy nőstény kerülhet kölykével szem elé. Az anya februárban vagy márciusban, de egyes megfigyelések szerint októberben hozza világra utódait. Az kicsinyek nevelésének helyszíne a fészek, nagyjából egy éves koráig marad itt, minthogy ennyi ideig tart a szoptatási idő. Egy éves korára az utód eléri a felnőttkori testnagyság - amely akkora, mint egy macskáé - kétharmadát, ettől kezdve magáról kell gondoskodnia. Egy-egy nőstény kétévente szül utódot. A véznaujjú maki az egyetlen emlősfaj, amelynél az emlők a hasi tájékon találhatók.

Legutolsó menedékük a Földön egy apró sziget Madagaszkár északkeleti partjaitól nem messze. 1966-ban ide szállítottak 11 példányt, 1985-ben már csak itt éltek ajé-ajék. A Nosy Magambé nevű kicsi mentőcsónakot sűrű esőerdők borítják. Látogatni csak különleges kormányzati engedéllyel lehet.

Áje-áje

A XVIII. században történt, hogy Sonnerat, a híres utazó nyugati Madagaszkár egyik erdejéből két olyan különös állatot kapott, amelyeknek létezéséről mindaddig senki sem tudott.

Még hazájában is olyan ritka és annyira elrejtett életet él, hogy amikor Sonnerat a bennszülötteknek az állat két példányát előmutatta, ezek hangos "áje-áje" kiáltással adtak csodálkozásuknak kifejezést. Ennek alapján adta Sonnerat az állatnak az "áje-áje" nevet, amely nem volt más, mint a németek "Fingertier"-je, a véznaujjú maki.

A ritka makinak azután sokáig nem akadtak a nyomára és már-már kihaltnak vélték, amidőn de Castelle 1844-ben egy fiatal példány birtokába jutott, amelyet ugyan nem sikerült élve Európába hoznia, de legalább megvolt a második példány bőre és csontváza. 1862-ben a londoni állattani társulat kapott egy élő és egy borszeszben megőrzött példányt, s ennek utána még több darab került Európába, de még mindig olyan gyéren találják, hogy az élő vagy kitömött véznaujjú maki még a mai nap is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik.

Véznaujjú maki a Vörös Listán

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek