Ahol a hurrikán ereje eldől
2004/02/05 08:00
1358 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Világunkban nagyon sok minden összefüggésben áll egymással, nincs ez másként a trópusi viharok, a hurrikánok esetében sem. A pusztító erejű természeti jelenség kialakulása sok ezer kilométerre történik attól a helytől, ahol végül megmutatja igazi arcát. Az amerikai szárazföldet sújtó hurrikánok Afrika partjainál jönnek létre, az óceán vízhőmérsékletének alakulásától függően.

A hurrikán nevű szél az északi félteke egyik legerősebb viharának számít, eredetileg az indián "urrikan" szóból származik, jelentése pedig az, hogy nagy szél. A pontos meghatározást úgy lehetne megadni, hogy olyan ciklon szerű, vagyis az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin pedig vele megegyező irányba forgó, több száz kilométer átmérőjű felhőörvény, amely a trópusokon keletkezik. Pontosabban a ráktérítő és a Baktérítő közötti területen, azaz a 10. és 20. szélességi kör között jön létre. Trópusi ciklonnak is szokták nevezni, de az örvénylés irányát nem számítva semmiben sem hasonlít a nálunk is előforduló mérsékelt övi ciklonokhoz. A Csendes-óceán térségében tájfun, Ausztráliában willy-willy a neve.

Amerikai meteorológusok most az óceán hőmérsékletének elemzésével próbálják előre megjósolni azt, hogy egy trópusi vihar átalakul-e hurrikánná, és ha igen, ez mikorra várható - adta hírül az MTI. A hurrikánok ereje akkor növekszik meg hirtelen, amikor olyan tengerrész felett söpörnek el, ahol szokatlanul nagy mélységig melegebb az átlagnál a víz hőmérséklete. Ezek a magasabb hőmérsékletű területek akár 5 centiméterrel is kiemelkednek az óceán felszínéből, s így könnyen azonosíthatóak.

Az Atlanti-óceán északi medencéjében megfigyelhető hurrikánok egytől egyig az afrikai partok felől érkeznek a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségébe. A szenegáli kikötőváros, Dakartól néhány száz kilométerre található a Zöldfoki-szigetek, ahol a forró trópusi napsütés hatására felmelegedő tengerfelszín fölött sokfelé keletkeznek hatalmas tornyos gomolyfelhők, és mindennapos dolognak számít egy-egy kiadós felhőszakadás.

Nyár végén és kora ősszel azonban különleges helyzet alakul ki. Az északi és a déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna, vagyis az északkeleti és a délkeleti passzátszél közötti választófelület az északi szélesség 10. és 20. foka között húzódik. Thor Bergeron svéd meteorológus már 1949-ben leírta, hogy a választófelület mentén keletkező tornyos gomolyfelhők a passzátszelektől perdületet kapnak, és felhőkarokba, majd felhőörvényekbe rendeződnek. Optimális esetben a felhőrendszerbe újabb és újabb nagy mennyiségű, meleg, nedves légtömeg áramlik be, ami az emberek számára nem túl nagy öröm, minthogy ebből alakulnak ki a hurrikánok. Egy másik északról származó meteorológus a finn Eric Palmén, szintén a negyvenes években kimutatta, hogy a fent leírt fejlemények kialakulására, akkor van a legnagyobb esély, amikor a tengerfelszín hőmérséklete 27°C felé emelkedik.

Amint az eddigiekből kiderült a hurrikánok szülőhelye és útnak indítója a meleg tengerfelszín, ilyenkor még gyermekcipőben jár a vihar. Majd csak szárazföld felé érve lesz belőle komoly, tiszteletet parancsoló felnőtt. Az amerikai kontinens fölött fokozatosan megszűnik a nedvesség- és ezzel együtt az energia-utánpótlás. Ehhez hozzájárul a folyamatos, felhőszakadás-szerű esőzéssel járó, valamint az érdes felszínen elszenvedett súrlódás miatti energiaveszteség, ezért a légörvény fokozatosan veszít erejéből. E folyamat viszont napokig is eltarthat. Eközben a ciklon súlyos károkat okoz egy több száz kilométer széles sávban, ahol a tomboló szél mindent letarol, a szakadatlan esőzés mindent eláraszt.

Azt, hogy mire képes egy hurrikán mindenki jól ismerheti a híradásokból, szörnyű pusztítás képei minden évben bejárják a világot. Egy hurrikán mozgása meghaladja a 120 km/h-t, de elérheti a 200-250 km/h-s sebességet is. A tenger szintje 4-5 métert emelkedhet néhány óra alatt, és a víz elönti a partokat. Az órákon át tartó felhőszakadást követő áradások miatt hatalmas területek kerülnek víz alá. 1998-ban az észak-atlanti térségben tizennégy trópusi ciklon érte el legalább a trópusi vihar erősségét. Közülük három csapott le a partvidékre, a többi a nyílt vizek fölött tombolt. Összesen 7,3 milliárd dolláros kár keletkezett egyedül az Egyesült Államok területén, valamint 23 halálesetet regisztráltak.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy minél pontosabb előrejelzési eljárásokkal rendelkezzenek a meteorológusok, hogy a várható természeti csapást felkészülve várhassák az érintettek. Az MTI beszámolója szerint a floridai Kye Biscayne-en lévő Meteorológiai és Oceanográfiai laboratórium munkatársai által kifejlesztett eszköz pontosan meg tudja állapítani, hogy a melegebb tengerrészek hőmérséklete mennyi valamint, hogy a víz milyen mélységig melegedett fel. A hurrikán akkor tud elég energiát felhalmozni, ha az óceán felszínének hőmérséklete legalább 13,5 méteres mélységig meghaladja a 26°C-ot. Különleges esetben előfordulhat olyan eset is, amikor a vízfelszín 31 Celsius fokig felmelegszik és ez a hőmérséklet 180 méteres mélységig nem is csökken le. Az ilyen tengerrészek jelentős mértékben képesek felerősíteni a forgószelek erejét. Az amerikai nemzeti hurrikán előrejelző központ illetékese szerint az intézet számítógépes előrejelzési modelljeihez máris használja a floridai kutatók által kifejlesztett hőmérséklet-mérési módszert.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek